Olvastam a Kis János 70. születésnapjára írt köszöntőket, amelyeknek -- leszámítva azt, hogy Kis János erkölcsi színvonala önmagában is okot adhatna az ünneplésre egy ilyen országban, mint a mienk -- semmi értelmük nem volt. Nem volt, mert nem vetettek mindenekelőtt számot azzal a ténnyel, hogy az ünnepelt által képviselt világnézet 25 év alatt elveszítette a kontextusát nem csak idehaza, de az egész világban. Az ünnepelt könyvei után a projekt is beköltözött az antikváriumba.
Szabad piac már régóta nincs, de a big business és a big government 2008 óta tartó fokozott összefonódása és kettős korrumpálódása hosszú időre összetörte azt az illúziót, hogy a gazdasági szabadság legalább részben visszaállítható a Nyugaton. Az emberjogi liberalizmusra nagy csapás a fokozódó állami terjeszkedés, a magánszféra elleni egyre agresszívabb etatista és korporatív hadjárat, otthon a liberális politeia és a pluralizmus szembefordulása, külügyi "relációban" a szabadságjogi kultúra exportjának szomorú imperialista felhangjai, aztán így tovább, az individualizmus leszűkülése gazdasági individualizmusra a feltörekvő piacokon, az igazságosság liberális projektjének (Kis János egyik fő témájának) úgyszólván teljes bezárulása, és általában a globális jogállami küzdelem hitehagyottsága. Az elszabadult, rövidtávú profitmaximalizáló szemlélet tönkreteszi az ember szociális és természeti környezetét, amire a magyar liberálisok válasza -- a hallgatás.
Az amerikai középosztály meggyengülésével éppen elvész a liberalizmus legfontosabb tömegbázisa a világban. A hitelciklus összeomlása aláásta nem csak a gazdasági, hanem általában a nyugati vezetésű kulturális progresszióba vetett bizalmat -- de ezzel is csak az derült ki, amit a konzervativizmus már régóta állít: hogy a nyugati élet és kultúra fundamentumai rogytak meg már jóval korábban. A tradicionális nyugati értékek, a szabadság, a hagyományok, a korlátozott állam, a tulajdon, a közösségi élet, a visszafogott költés, a műveltség nem bírták a tömegdemokrácia, a neofasiszta-jóléti állam, és a korporatív érdekek hármas nyomását. Mindebből semmi sem látszik a magyar laudációt tanulmányozván. Arra, hogy a liberalizmus képtelennek bizonyult megvédeni a szabadságot, a magyar liberálisok válasza -- a folytatódó hallgatás. Mintha nem is ezen a bolygón élnének.
Magam nagyon régen írtam egy kritikai tanulmány Kis Jánosról "Liberalizmus a morális egyenlőség igézetében" címmel. A lényege az volt, hogy a liberalizmusnak nincsen meg a hazai kulturális közege, és erről még a legokosabb, legerősebb integritású hazai képviselője sem vesz tudomást. Nos, ezt a tanulmányt éppen úgy megírhatnám ma is, azzal a különbséggel, hogy alátámaszthatnám egy korrupt párt azóta bekövetkezett, jól megérdemelt eltűnésével, a hazai liberális szcéna teljes kiürülésével (már csak szegény FG kering körülöttünk a félmillió szavazóját a szoci listán keresve, hol máshol). Attól tartok, a Kis János ünneplésére összegyűlt régi harcosok máig nem értik, mi történt velük, miért ürültek ki az utcák mögöttük, az erszények körülöttük, és az illúziók bennük (is). És csak csodálkoznak, hogy végtelen magyar ortodoxiájával még mindig Orbán a legmodernebb politikus a Kárpát-medencében. Mondjam azt, provincializmus? Tehetségtelenség? Önzőség?
