1. Először is, ki fogja finanszírozni? Van abban valami elszomorító, hogy 3,5%-os alapkamat körül még megveszik a forintot ugyanolyan 300-as eurószinten, mint eddig, ezek szerint a pénzvilágnak megér nagyjából ugyanekkora kamatelőnyt egy európai autokrácia fenntartása -- forró pénzzel legalábbis. A papírok kamatfelára persze volatilis, ez benne van a pakliban. Viszont -- és ez sokkal nagyobb jelzésértékkel bír -- működő tőke nem (még ipari beruházás formájában sem) jön se keletről, se nyugatról, tehát a hosszabb távú bizalom a rezsimet működtető kartellel szemben kifejezetten gyenge. A "stratégiai megállapodások" a világ szemében nem ellensúlyozzák a jogrendszer és a politikai akarat kiszámíthatatlanságát (pontosabban -- egyre inkább -- a kiszámíthatóan romboló voltát). A humán tőke hozama a ma fullosan életbe lépő tragikomikus, a középszert támogató oktatási rendszerrel szintén közel lenullázódik -- mindent összevetve a politikai és szakmai intézményrendszer radikális átalakítása a közbizalom gyorsuló erodálódásban, egyre pregnánsabb hatékonyságvesztésben, és további elvándorlásban fog kifejezésre jutni. Az EU szemmel láthatóan akadályokat gördít a kifizetések elé, amivel a modernizáció lehetőségének utolsó forrásai veszhetnek el, egyszersmind azonban az EU-tól nem várhatjuk a jelenlegi erkölcsileg korrupt, gazdaságilag béna állapotában a kartellel szembeni proaktívabb fellépést. A várt alacsony hozzáadott értékű csoda, amely a rezsim gazdasági alapját és legitimációját biztosította volna, mindenesetre elmaradni látszik Magyarországon (az első két-három év nemzetközi elszigeteltsége valójában megpecsételte Orbán sorsát), és ez nem olyasmi, amit öt-hat évre előre ne lehetne látni. Az államot irányító részben dilettáns, részben kartellizált gazdasági érdekközösség már csak a meglévő nemzeti vagyont tologatja ide meg oda, és amikor a nagyobbrészt tudatlan közvéleményt ad hoc (kívül is csak tompán csillogó, bévül viszont rendesen rohadó) jóléti propagandával bombázza, az nyilvánvalóan a jövő kontójára történik. A finanszírozás kérdése tehát megoldatlan, ami egyszerre jelezheti előre 2014 utánra az Orbán-kartell erőszakosságának erősödését és az elszegényedés gyorsulását, szélsőséges esetben az ország külpolitikai mozgásterének teljes beszűkülését és a NER bezárkózását.
2. Egyetlen esélyünk a NER bezárkózásának elkerülésére paradox módon az ellopott pénzekhez fűződő magánérdekek. A standionépítésekben, föld-, részvény-, és hálózat- (pl. trafik-, takarék-) ügyletekben átmosott vagy még átmosandó privatizált közpénzek nagy valószínűséggel immár százmilliárdokban mérhető off-shore vagyonban halmozódtak fel a kormánypárt korifeusainak környezetében. Ezek a pénzek -- hasonlóan a hetvenes évek közepétől megindult pénzelvándorláshoz -- soha meg nem térülő veszteséget okoznak a magyar társadalomnak, hiányoznak a növekedésből és hiányoznak a nemzeti vagyonból, viszont a meglétük (valahol) és az élvezetükhöz fűződő végső érdek talán választás elé kényszeríti majd a NER mai urait a közhatalom és a magánvagyonuk között, és ez rövidesen csökkenti majd a kartell érdekegységét -- ahogy előbb-utóbb elhatalmasodik rajtuk a megtorlástól való félelem is, ami a látszólagos magabiztosságuk ellenére vélhetően már -- nagyon helyesen -- most munkál bennük.
3. Az, hogy az EU a nyugati civilizáció és saját egyesülési elveit lábbal tiporja, az, hogy a magyar társadalom politikai kultúrája és szociális kompetenciái rendkívül gyengék, és végül az, hogy az Orbán-kartell ellenzéke silány és hiteltelen, rövid távon semmi jóval nem kecsegtetnek a társadalom szempontjából. A kartell napjai ugyan meg vannak számlálva, de azok a napok még évekre rúgnak. A szenvedés, amit okozni fog, a maihoz képest még erősödni fog, és végül, hogy mi fogja a szétesése kovászát jelenteni: a belső hatalmi harcok, a növekvő társadalmi szegénység nyomán bekövetkező legitimációvesztés, egy bátor ügyész és egy bátor bíró, a jelenlegitől teljesen különböző, új típusú politikai ellenzék felnövekvése, vagy utcai harcok -- egyelőre még kiszámíthatatlan. De az biztos, hogy konszolidációra képtelen lesz, mert a nemzetközi versenyképtelenség kódolva van benne pusztán azáltal, hogy a Vezér agyának szüleménye.
