Kiírták a pályázatot három repülőgép megvásárlására, amelyek az állami légiflottában repülnének, katonai üzemeltetésben – írta keddi számában a Népszabadság.
Jó esetben már a menekülésükön dolgoznak. Kun Béla elrepült, Orbán is el fog, felfér még mellé a három gépre 2-300 fontos nertárs családostul, repül a nemzeti elit, a sietségben elpottyantanak egy-két ékszert, bankkártyát, a levegőben szállongó (amerikai) állampapírok lekacsáznak a földre, oszt jónapot.
De sajnos nincs olyan már, hogy jó eset. A nemzeti elitet annyira beette ide a fene, hogy inkább tűnik úgy, hogy a családok állami pénzen Malagára és Hawaiira fognak repkedni, illetve onnan sajnos vissza. Az állami charterre szezonon kívül majd felférnek a trafikosok, a TEK, a zöldbárók, a kegyben tartott polgármesterek, és a perspektivikusabb minisztériumi főcsoportfőnökök -- legfeljebb nem mindenki kap még golfbérletet, mert a pedagógusok béremeléséhez hasonlóan ahhoz azért növekedés kell, hölgyeim és uraim, kedves barátaim. És persze szerintem lesz egy olyan Air Force One-szerű bőrüléses all-inclusive repkedő is, amit Orbán már kiszúrt magának egy Harrison Ford filmben, kell neki egy olyan, persze kárpát-medencei méretekben, na, egy dzset, oldalán ízléssel gravírozva, hogy Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke. Nehogy már egy Orbán Viktor, mögötte egy sikeres ország boldog népével, menetrendszerű gépen érkezzen Minszkbe, hogy aztán mindenki Magyarországon röhögjön.
Ezek nem fognak lemondani semmiről. Ezek már berendezkedtek. Ezek nem fognak belemenni szabad, átlátható választásokba (ennek már a jelenlegi jogszabályok alapján sincs meg a lehetősége). Aki ezzel áltatja magát, az még mindig nem ismeri Orbán agyát fele annyira sem, mint kéne. Ezeket nem lehet leváltani. Ami itt folyik, az nem egy négyéves projekt, amit jól szimbolizál a Sándor palace-ban kinéző költözködés és Barcza György közgazdász (Századvég) szélesedő jó kedve a spirituális közjóval kapcsolatban. (És hát hogy ne lenne jó kedve, amikor a spirituális főnöke is megmondta, hogy ez az ország éppen az utóbbi napokban talált magára. Örömmel nyugtázzuk -- kitapintva az összefüggéseket --, hogy ehhez elég egy árvíz, de az optimális eset persze Mohács lenne. A spirituális szinten illetékes kormányzat közpénzekből foglalkoztatott közgazdásza nyilván azt gondolja, hogy megszorítás sem történt itt már vagy három éve, és a kormányzati stuka repülését sem közpénzből finanszírozzák. Éljünk spirituálisan, minden egyéb delírium! És még mondják, hogy a közgazdaságtan legegzaktabb társadalomtudomány. Ebben a pillanatban nekem a béljóslás is egzaktabbnak tetszik, Barcza haruspexnek meg hadd gratuláljak innen, révbe ért.)
Mármost ebből a zsákutcából az országot egy heterogén, tehetségtelen baloldalnak kellene kivezetnie, amelyen belül arról sincs egyezség -- Bajnaival ünnepélyesen fecsegve --, hogy korszak-, rezsim- vagy csak kormányváltás legyen, arról meg pláne nem, hogy praktikusan miként fog megtörténni Orbán alkotmányos, gazdasági, és spirituális örökségnek a felszámolása. Azt kéne szuggerálniuk a stupid aktuálpolitikai nyafogás helyett, hogy kik vagyunk valójában (mármint mindannyian, magyarok, mert azt sajnos tudjuk, ők kik), és miért jutottunk oda, ahova jutottunk, hova jutottunk, mi a cél, és hogyan érünk oda. Na most a probléma, hogy az ellenzéknek fogalma, de tényleg fogalma sincs ezekről a dolgokról, ezeknek legfeljebb a gyógyszerártámogatási rendszerről van fogalmuk, bár implementálni azt se tudnák rendesen. Ez az ellenzék alkalmatlan, a magyar baloldal definíció szerint ilyen. Ennek a baloldalnak a fellázadt osztályvezető-helyettes diktálnak két péntek esti diszkó között. Ez az ellenzék egyszerűen nem érti, mi folyik körülötte, annyi lövése van az országról és a feladatairól, hogy semmi. Azt hiszik, be tudják csalni és hazudni magukat a hatalomba, mert Orbán megteszi nekik azt a szívességet, hogy amortizálódik. Azt hiszik, megnyerhetnek egy választást a jelenlegi körülmények között, holott egy konszolidált ország sima köznapi választását nem érdemelnének meg a jelenlegi minőségükben. Nem véletlen, hogy egy tíz éve még kis túlzással konszolidáltnak is tekinthető országot elvezettek Orbán lábai elé. És most Gyurcsány, kétségtelen retorikai tehetséggel és szenvedéllyel úgy szónokol, hogy abból a retorikai tehetségen és a szenvedélyen kívül semmi sem igaz. Azt értjük, hogy Orbánt ne, csak azt nem, őt vagy a Tóth Zoltán sírnivaló listáján szereplő illusztris társaságot miért. Az egész fekália, ahogy van.
Talán Orbánék egyszer tényleg elrepülnek, de csak azért, mert okuk lesz rá: mert akkorra itt már csak pusztaság, füstölgős romok és gyereksírás lesz.