A blognak volt egy olyan (sokat gyalázott) időszaka, amikor Bajnaitól vártunk valamit, sőt neki tulajdonítottuk (szigorúan jobb híján) a konzervatív liberális, szabadságpárti törpe kisebbség képviseletét. Mióta azonban Bajnai úr legerősebb vágya, hogy beleomoljék Mesterházy úr fenekébe -- mielőtt még megtapasztalhatta volna, milyen igazából a szabad levegő, mielőtt küzdött, verejtékezett és kudarcot vallott volna azzal a nem megvetendő hátországgal, amit részben reményből, részben pénzecskéből, részben kül- és belföldi támogatókból tákolt össze számára a sors -- szóval mióta a valamiből semmi lett, nyilván le kell számolnunk Bajnai úr személyével és E14-ével -- különösen, hogy látjuk, semmilyen méltóságuk nincs annak a bizonyos salto mortalénak közepette. Tudnánk persze csúnyább dolgokat írni erről, de betart a jó ízlés.
A blog álláspontja eközben mit sem változott a lényegi kérdésben: Orbán a régi szoci kultúrába szügyig bekötve és a demokráciát kifiléző szoci kormányzati gyakorlatra építve végzi a nemzetromboló munkáját. Nem csak Kádárnak, de az elpackázott rendszerváltásnak is méltó örököse, a magyar politikai kultúra ikszedik gyászhuszára. Amikor Bajnai ehhez a táborhoz csatlakozott, személyes kultúrájában valószínűleg nem lépett vissza nagyot (igaz, előre meg értelemszerűen semmit), annál többet ártott viszont a korlátozott lehetőségeinknek, hogy ti. valaha is kikerülhetünk az urambátyámos, bajuszpedrős, hazug, lopkodós, lenyomós, lefizetős, az országot felosztó és kifosztó világunkból. Amikor Bajnai behódolt, létrejött és összezárt a magyar MOB (maffia in English), és újabb szög került a köztársaság koporsójába. Most már teljes a konszenzus abban, hogy a nép megvenni és elnyomni való, a szabadság káros a többség számára, a kapitalizmus és a demokrácia a rendfenntartás eszközei.
Érdekellentétek a konc dolgában persze vannak. De ha tényleg igaz például, hogy egészen aljas eszközökkel terhelő vallomást akartak kicsikarni Bajnaira a reptéri vesztegetési ügy másodrendű vádlottjától, az semmi mást nem tükröz, mint azt a folyamatot, amelyről röviden megemlékeztem, amely most észvesztően felgyorsult, de a gyökerei messzire nyúlnak vissza, és minden polgárt fenyegetnek ebben az országban. A MOB a tömeget kihasználva a tömeg jobbik érdekei ellenében vezeti az országot, most kicsit diktatórikusabban, korábban többet adva a látszatra.
Nem baj, gondolják az urak joggal, a tömeg úgysem tudja, mi történik vele, és amúgy is antidemokratikus erőszaknak venné, ha az alapkészségeit kezdenénk piszkálni. Mégis, teszem hozzá én, a tömeg érzései -- mint rendesen -- egyszer majd pusztításba csapnak át, amit majd visszatekintve ismét szabadságmozgalomnak, történelmünk (phű, de unalmas) egy dicsőséges fejezetének fogunk nevezni, miközben magát a szabadság intézményrendszerét rendszeresen képtelenek vagyunk létrehozni. A szabadságunk félvak és sánta, és mindig ugyanaz a dal van az ajkán. Mindig a harcias, sose a polgári.
(A Guardian publicistája 'kormánypuccsnak' - executive coup - nevezi a Snowden által leleplezett amerikai titkosszolgálati gyakorlatot. Puccsnak a amerikai alkotmány ellen. Ugyan, minek nevezné azt, ami Magyarországon folyik a választók ellen, ahol az alkotmányosság ma már nem a polgárt, hanem az államot védi, ahol egy pedagógus tüntetés jelentős rendőri és titkosszolgálati biztosítás mellett folyhat csak, ahol... ahol... ahol...De mindenütt vannak Snowdenek, és azok, akik visszaélnek a hatalmukkal, mindenhol és mindenkor biztosak lehetne abban, hogy egyszer számukra is eljön az igazság órája. http://www.guardian.co.uk/commentisfree/2013/jun/10/edward-snowden-united-stasi-america)
