Mióta világ a világ a szegények el akarják venni a gazdagoktól, amit korábban ezek loptak el a valamikori közösből (hogy lezárjuk a kört). A sztorit seregnyi névvel illetik a különböző elkötelezettségű ideológusok, az egyszerűség kedvéért vannak status quo elméletek az uralkodók részéről és egyenlőségelméletek a feltörekvők oldalán, ezeken belül pedig egy erdőnyi fű, fa, virág. (A szegénység és a gazdaság nem csak gazdasági erőt, hanem általában hatalmi-cselekvési pozíciót jelöl.) Mivel egy ember adott esetben három-négy különböző ilyen "igazságot" is megélhet az élete során (pl. meglepően sok amerikai konzervatív volt az 1930-as évekig kommunista), úgy tűnhet, az ember valahol hazudik (elsősorban önmagának). Valójában a hitvilágok inkonzisztenciája mögött lehet más egységteremtő erő (igazságelv). Ha nem találunk konzisztenciát a hitekben, a személyiséget vagy a pőre célokat kell nézni, mert sokszor ezek és a megélésükhöz vezető út határozzák meg az elveket és az ideológiát.
Itt van például ez az Orbán Viktor. A kádárizmusnak (ahogy kb. féle éve egy interpellációra adott válaszból megtudtuk tőle) csak a képviselői miatt ellenszegülő fiatalember útja a KISZ-re rászervező radikális, egyházellenes, internacionalista hipsztertől, a koravén nacionalista pater familiason át, a zárt társadalommal kokettáló, azt csak a külső kényszerek miatt nem nagyon erőltető Kárpát-medencei türkménbasiig vezetett. Értékrendben és ideológiában folyamatos képlékenység (úgy is mint cinizmus), célrendszerben egység: becsvágy és a hatalom megszerzése minden áron. Hatalmon kívül radikális feltörekvő (egyenlősítő), hatalomban radikális állagmegóvó. A gyorsan változó ideológiai pozíciói között az inkonzisztencia csak látszat, mert ott vannak a személyisége és a céljai, amelyek megteremtik az összefüggést. A célja a folyamatos uralom. Orbán ennek érdekében az ellenfelei számára szokatlan nyíltsággal írta újra a játékszabályokat: a liberális demokrácia maga is egy hatalmi elit érdekét szolgálta (amiben van egy szemernyi igazság), véget kell hát vetni neki. Kitágította a politika értelmezési keretét, újraírta a verseny/harc/háború szabályait: mindent szabad, amit az erősebb (EU, tőke) még megenged. Az unortodoxia a voluntarizmus és a volatilitás (az akaratelvűség és a kiszámíthatatlanság) dicsérete. A politikai ellenfél ellenség. A választó eszköz és erőforrás. A bosszú édes, a világ szép és új.
Orbán elvette, amit el akart. Most meg akarja őrizni a hatalmát minden áron. Az egész politikája a hatalommegőrzés megalapozásáról szól, aki a közjót keresi benne (az uralom előtt), az szánalmasan naiv vagy hazudik. A hatalom esztétikája tetszhet is akár, ezt viszont elfogadom. Izgalmas (lent is fent is, bár kicsit másképp), fent kifejezetten jövedelmező, az állam elbitorlása pedig mámoros. Látszik ez azokon a fiatalembereken (Gulyás, Kocsis Máté), akik legújabban bekerültek a pikszisbe: gátlástalanságukkal csak a Vezér iránti csodálatuk vetekszik, személyiségüket teljes mértékben a hatalom szolgálatába állították, igazi Sturmbannführerek egy paramilitáris szervezetben.
Ebből is látszik, hogy Orbánnak a hatalmi fixációja mellett egy dologra azért még ügyelnie kellett: a Fideszre, illetve arra a szervezetre, amivé a kollégiumi szoba kiteljesedett. "A mozgalom minden, a végcél semmi", mondta Bernstein. "A végcélom minden, a szervezettel osztozom, a mozgalom kell", mondhatná kicsit bonyolultabban Orbán. Orbán megvalósította a hatalom koncentrációját, amennyire csak megvalósítani engedtetett neki, ennél erősebb korlátozott diktatúrát nem lehetett létrehozni ma az Európai Unión belül -- jóllehet a magyaroktól még lehetne. (Mégis: tisztelet a reményt és az önbecsülésünket éltető egyetemista korosztálynak!) A Fidesz mint hatalmi vállalkozás maximálisan sikeres, látszik ez a versenytársak képtelenségén a hatalmi logika korábbi kereteinek vonzóvá tételére. A vállalkozás (Fidesz Zrt) olyan politikai bróker, amelyik felvásárolta és kisajátította a politikai tőzsdét, és ha tehetné, meg sem állna az egész (politikai és gazdasági) piac bekebelezéséig. Többségi tulajdonosa és elnöke, Orbán, magához láncolta a kisrészvényeseket, a Navracsicsokat, Semjéneket, Gulyásokat, Széleseket, no name helyi notabilitásokat, saját hatalmi célja szolgálatába állította, lekenyerezte, elbűvölte és megfélemlítette őket, és nem felejti el izzásban tartani a hasznos hülyéket, a mozgalmat (az utcát) sem.
A Fidesz Zrt. Magyarország legsikeresebb és legértékesebb vállalkozása. Fegyelmezett, céltudatos, a versenytársai eltörpülnek mellette, a munkatársai meghalnak érte, ha kell, és hatalmas profitot termel mindenféle értelemben. Ki gondolhatja komolyan, hogy csak úgy összeomlik? Több kell ahhoz, emberek.
