Azt várom, hogy az MSZP mellett a Fidesz a posztkommunista átmenet másik legfontosabb politikai pártjaként fog bevonulni a magyar történelembe. Távol attól, hogy új korszakot nyitott volna 2010-ben, Orbán az 1989-től datálódó zavaros 30-35 év vezető figurájaként kerül majd be a könyvekbe, aki előbb kudarcot vallott a modernizációval, majd megtalálta a magyarok legnagyobb közös osztóját az antimodernizációs etnicizmusban. Erre az emberöltőnyi korszakra tehát az (volt) jellemző, hogy a modernizációs nekirugaszkodás után az antimodernizációs visszacsapás -- a történelemben többedszerre -- kitermelte a maga autokrata (de nem diktatórikus) vezetőjét, aki az országot újra átmeneti érvénnyel konszolidálta a politikai kultúrájának megfelelő szinten (mint a dualizmus és a forradalmak után Horthy 1920 - 1936, a Rákosi-rendszer után Kádár 1958 - 1979, úgy a terméketlen progresszivista elitizmus után Orbán 2010-2015) csak azért, hogy ezt követően újabb válságba taszítsa a társadalmat. (Nem mellesleg az orbáni "konszolidáció" sokkal gyengébbre sikerült, mint az elődeié, aminek számos okát itt nem sorolom. Remélhetjük azonban, hogy a válságunk sem lesz annyira mély, mint a korábbiak után.)
Korunk már a Fidesz válságának és a posztkommunista átmenet (e speciális kultúra) végének az évei. Az orbánizmus kifulladt, már látványosan nem bíznak benne a saját janicsárjai sem, ott tartunk, mint a horthyzmus Sztálingrád, vagy még inkább a D-day után, a kádárizmus a Valutaalaphoz való csatlakozás idején. Senki se hisz már a megváltó erejében, a termékenységében, de a visszaerősödésében sem. Kimúlt mögüle a hit. Új paradigmára várunk, amely döntően az EU, kisebb részben Oroszország mozgásától függően alakul majd ki, de a mai 50-es, 60-as generációnak és a három vezető posztkommunista pártnak (MSZP, Fidesz, DK) már nem osztottak lapot benne. Amíg ez az új paradigma ki nem alakul, addig pedig az agónia, rossz esetben a válsága felismerésével egyidejűleg a rezsim bekeményítése.
Hogy az új korszak mennyivel lesz termékenyebb, mint a megelőző 25-30 évek, az azon fog múlni, hogy megtaláljuk-e a régóta kutatott, titkos erőforrásainkat, amelyek formába rázzák végül ezt a népet. Nehéz konkrétabb dolgot mondani ennél. Talán másképp lehet: megtalálni modernizált önmagunkat. Ezt hívták eleink -- nem meglepően -- a haza (a nemzet) és a haladás közös programjának.
