Magyarország hadban áll. Régóta felvonulási területe az orosz titkosszolgálatoknak (megkockáztatom, már kettős hatalomról is beszélhetünk hazánk területén), de az Orbán-kormány az első a rendszerváltáskori magyar közelmúltban, amely a saját hatalma stabilizálásának érdekében is hasznosítja az oroszok erőteljes ajánlkozását (vö. hazaárulás), amely ajánlkozást elháríthatatlanná teszi - több forrás és gyanú szerint - Orbán személyes zsarolhatósága. Valamikor azt is tudni fogjuk pontosan, hogyan nyílt meg a magyar történelemnek ez az egyik legsötétebb fejezete, de erre még várni kell. Mindenképpen igaz, hogy a nagyhatalmak titkosszolgálati és dezinformációs hadviselésében hazánk a frontvonalban van, ami csak erősödni fog, i) ahogy a kriminálisan gyenge Obama-adminisztrációt felváltó Trump-kormányzat felvenni látszik a kesztyűt az oroszokkal szemben, ii) az EU már nem taktikázhat tovább Orbán kezelésében, (iii) illetve a magyar ellenzék frissül és egyre nagyobb támogatást kaphat az Orbán-ellenes választói többségtől.
De még messze nem vagyunk túl a nehezén. Várható még egy egyoldalú moszkvai nyilatkozat, amelyben az oroszok "védhatalmi szerepet" vállalnak Magyarország fölött (praktikusan a magyar kormány fölött) a paksi beruházás stratégiai és a térség biztonságát érintő jellege miatt, kvázi mi leszünk az oroszok túszai a NATO ellenében. (Persze a kormánymédia ezt is a szuverenitásunk jeleként fogja előadni.) Ne feledjük, hogy a magyar kormány funkciója Putyin kezében Európa destabilizálása, amelynek csak első fejezete volt az Orbánra a migrációban kiosztott szerep. A Paks-szerződésnek praktikus következményei lesznek az ország nemzetközi státusára és mozgásterére. Az EU sosem feledhető bűne, hogy ehhez -- erkölcsi züllése, inkompetenciája és korrupciója eddigi mélypontján -- a hozzájárulását adta.
Orbán évek óta háborús frazeológiát használ, amely végül elhozta a háborút is ránk. Ez nem az egész társadalmat egzisztenciálisan veszélyeztető, fegyveres harc lesz eztán sem, hanem "mindössze" az erkölcsi és tudati állapotunkat eddig is igénybe vevő agresszió fokozódása, amely jó eséllyel kiegészül az ellenzék és a civilszféra prominenseinek személyes üldözésével, fenyegetésével, rosszabb esetben koholt perek és eljárások latba vetésével, 2018 után a parlamenti demokrácia további korlátozásával és nagy valószínűséggel az EU-ból való kilépésünkkel. Hogy ezzel automatikusan belekerülünk-e egy Moszkva-Teherán-Ankara-Belgrád szövetségi körbe, az szinte mindegy. Így is, úgy is a semmibe hullunk, ha nem teszünk valamit -- most.
