Kevés a a polgárokhoz meg a középosztályhoz szólni, ezek pártjává válni, hanem azokhoz is kell, akik ezek közé akarnak tartozni. Éspedig a dolgozókról beszélek (mivel munkásosztály nincs, nem így fogalmazok, de fogalmazhatnék), akiknek egy jól működő kapitalizmus munkahelyet, létbiztonságot és méltóságot hoz, és mivel ezeknek nincs képviseletük, nyugodtan össze lehet kötni a munka, a piac és a tulajdon lehetőségeit egy kapitalista programban. Én nem is nagyon helyeznék mást egy Orbánnal rivalizáló narratíva középpontjába, Ez bőven eléggé megkülönböztet egy jobboldali pártot, szól a baloldali (szoci & Co.-ban csalódott) kétkezi dolgozó rétegekhez, a fehérgalléros alkalmazottakhoz és a KKV tulajdonosokhoz. A jobbközép programnak priméren gazdasági programnak kell lennie, nem kell közvetlenül foglalkozni a szimbolikus kérdésekkel, és a kapitalizmushoz fűződő általános érdeket kell hangsúlyoznia egy autonóm (állami gyámság alól kikerülő) társadalomban, ebben találhat keretet magának egy a maitól teljesen eltérő társadalmi vízió és politikai logika.
Ez az elgondolás egy megkülönböztető értékstratégiát takar -- csak nem a szokványos szimbolikus értékekkel az élén, amelyeket a Fidesz hatékonyan ural. Újrakeretez, felülírja a mai uralkodó politikai narratívát, és ez a lényeg. Nem reaktív. Azzal, hogy gazdasági érveléssel megtámogatja a legfontosabb hiányzó láncszemét a magyar modernizációnak: a kapitalizmusban való egyetértést, és ezt úgy teszi, hogy teljesen máshogy keretezi a szemben álló táborokat is (értékteremtés vs. NER), megteremti egy új politikai súlypont létrehozásának lehetőségét -- éppen a hagyományos szimbolikus politizálás és narratíva felülírásával. Ez kulcsfontosságú, mert ha nem történik meg a hatékony újrakeretezés, a víziód nem lehet vonzó, és meghalsz, mielőtt kilépnél a színre, mert csak alkalmazkodni fogsz továbbra is a mások (a NER) játékához.
Amit most Orbán hadovál a középosztály 2017-es lázadásáról (ami valójában a propagandával áthatott állami osztozkodás lesz egy erkölcsileg szétesett, ezért kiutat kereső szavazóbázis megtartására), az nem versenyképes már azzal az új -- jótékony -- polgári populizmussal, amit itt javaslok. Orbánt már nem a középosztály tartja a felszínen, hanem a titkosszolgálatok és a velük egyeztetett ideológiai és PR-agresszió. Az csak egy újabb hiba, ha bárki azt hiszi, és ezzel eleve leteszi a fegyvert Orbán előtt, hogy Trump győzelme jótékony változást hoz majd a parazitizmus és a társadalom kivéreztetésének globális megítélésében, és ez erősíti majd Magyarország -- mint a parazita és a társadalmat kivéreztető uralkodó réteg korlátlan működési terepének -- helyzetét. A tőkeszegény és kiszolgáltatott Magyarország nem erősödni, hanem gyengülni fog a várt protekcionista és antiglobalista fordulattal. A parazita réteg persze egy darabig még erősödhet, de aki még mindig nem tudja a két érdeket -- az Orbán-klánét és az országét -- megkülönböztetni egymástól, az meg is érdemli a sorsát.
Mindeközben csodálkozom, hogy a Jobbiknak még nem jutott eszébe a szociális (népi) modernizáció (polgári populizmus), hanem folyamatosan a Fidesszel versenyez a nacionalista narratívában. Ők tudják, miért, pedig sokkal hatékonyabbak lehetnének az általam felvázolt módon.
Fontos: (1) értékek, (2) narratíva, (3) pontos stratégia, (4) hatásos, konzisztens politikai jelenlét (fizikai és online), (5) hiteles személyiségek, (6) pénz és (7) vonzó arculat mind kellenek -- egymással koherenciában és egymást erősítve -- a sikeres politikához, ezek közül akár egyik is hiányzik, összedől a politikai implementáció. (Jelzem, a baloldalon ebből semmi sincs -- racionálisan nézve teljesen reménytelenek, és ha a Jobbikon a fenti miatt, a magukat fölöttébb racionálisnak gondoló baloldali véleményformálókon azon csodálkozom, hogy ezt részint nem látják, részint képtelenek levonni belőle a megfelelő következtetést: így folyamatosan veszíteni fognak még harminc éven át.)
Narratívát viszont nem a célcsoportra kell írni (gondolok itt egy jobbközép párt esetében a polgárságra és a létező középosztályra), mert olyan pontos narratívát nem tudsz, ami őket találja el, és ha tudnál is, a célcsoport nem foga leválasztani a narratívádat a domináns demagóg (néppárti, ez esetben fideszes) narratíva hasonló vetületeiről, ezért csak egy töredékét fogod tudni behozni a célcsoportodnak. Azaz minél fókuszáltabb a narratívád, mert ez szolgálja az értékkatalógusodat, annál korlátosabb hit lesz azzal kapcsolatban, hogy domináns narratívává válhat, ami csökkenti annak az esélyét, hogy a fő célcsoportod átpozícionálja magát a te politikád mögé: nem fogja ugyanis kockáztatni, hogy egyedül maradjon és veszítsen. Ezért kell a mai domináns narratívát 1) felülkeretezni - ez az, ami egyik pártnak sem sikerült eddig a Fidesszel szemben, és erre teszek én javaslatot -, 2) az új kereten belül poentírozni a célcsoportra, de biztosítani a célcsoportot arról, hogy másnak is érdeke a változás.
E két jellemzője miatt a Fidesz-ellenes jobboldalnak nyugodtan lehet egy populista és a egy polgári pártja is, ha egyetlen párt nem képes felvállalni az elgondolás mindkét -- polgári és polgárosító -- vetületét. A Fidesz komplex célja viszont, hogy egyfelől a polgári-populista (népi konzervatív, vagy polgárosító) program címzettjeit deprivációs és az eddigieknél is inkább államfüggő pályára állítsa, másfelől a polgári címzettjeinek pedig megújult ajánlatot adjon további anyagi és erkölcsi korrupcióra, társutasságra, és közben autonómiájának további beáldozására. Ezzel szemben a magyar nemzetnek az az érdeke, hogy az előbbiek ne csússzanak át végleg a nacionalista demagógia oldalára (akkor végképp elszabadulna itt az őrület), az utóbbiak pedig ne mondjanak le a közjó, a közerkölcs és a versenyképes ország lehetőségének visszaállításáról.
A polgárosító program címzettjei döntően a mai munkások, alsó- és középszintű vezetők, alkalmazottak, akiknek ugyanúgy érdekük a haza piaci kapitalizmus sikere, mint a KKV-k tulajdonosainak, ami pedig a polgári programot illeti, ez nyilvánvalóan az autonómia és a szabadság ajánlatát hordozza. A kettős cél miatt a modernizáció nem mehet végbe az állam aktív, ám hatékony, korlátozott közbenjárása nélkül. Ennek kétszintű, szélesebb értékteremtő rétegnek az érdekei ma élesen szembemennek a Fidesz oligarchikus államának gyakorlatával, de szembe mennek az osztályharcos baloldali hiedelmekkel is, miszerint -- különösen az alsó-középrétegek -- szükségszerűen kapitalizmus-ellenesek lennének.
Szüksége van arra az egész országnak, hogy végre más logika szerint szemlélje a társadalmi konfliktusokat és igényeket. A legfontosabb mai konfliktus a fideszes parazita réteg és a társadalmi értékteremtésre képes milliók között állnak fenn, és a polgárság jelenleg még nem tudja eldönteni, hova álljon, mert nem kapta meg a Fideszénél jobb ajánlatot. A politikumnak is végre ezt a logikát kell követnie. A társadalom (szellemi, fizikai és erkölcsi) java a NER-rel (Fidesz, szocik stb.) szemben. A modernizáció a deprivációval szemben. A reális jövő az irracionális múlttal szemben. Ez a javaslatom. Még sok részlet tartozik a narratívának ehhez a teljességéhez, nem beszélve minden politikai komponenséről, de mindennel nyilván nem foglalkozhatok itt. A Fidesz megrekedt, kiábrándítóan gyenge a gondolatisága, a hatalmi szervezete üres csigaház, a vezetői naponta rettegéssel kelnek és fekszenek -- meg lehet őket verni. De mindenekelőtt hinni kell ebben.
