Ma olvasom a kiváló Pogátsa Zoltán Facebook-bejegyzésében, miszerint részt vett Zágrábban a Subversive Festivalon (subversive = felforgató, lázadó), ahol meghallgatta a globalizációellenes, mellesleg GMO-ellenes celeb, Vandana Shiva előadását. Azt gondolom, hogy Pogátsának jó volt, jól tette, hogy ott volt, és nem volt érdektelen, amit ott hallhatott. Ami a lényeg: annak a szubkultúrának a részeként, amelyben mozog, együtt mozog a világgal. Ezt érezheti az, aki New Yorktól Londonon és Párizson át adott esetben Krakkóig részt vehet (a maga szerencséjére) a világ ideológiai, művészi, tudományos, vagy egyszerűen csak utcai forgatagában, részese lehet a valóságnak -- amiről nálunk többnyire -- minél közelebb van a téma a politikához -- csak hazudnak.
Én magam igencsak nem kedvelem a szubverziót, de bírom kedvelni Pogátsa Zoltánt, mert amellett, hogy a legtöbb tekintetben teljesen más nézeteket vall mint én, megmarad a nyugati civilizáción belül, amelynek határait a nyitottság, a diszkusszió, a tolerancia, a pluralizmus és a humor jelölik ki. Nem minden balos lázadót tekintek ilyennek, de a legtöbb balos lázadó tiszteletben tartja az évszázados atlanti intézményrendszert, és Pogátsa is ilyen. És az ilyennel jó és termékeny beszélgetnie egy konzervatívnak is. Mármost az ő lázadása éppen ezért az egérfarok csapkodása a korrupció és a nacionalizmus civilizációellenes lázadásához képest, ami az Orbáné. Szívesebben nézem a Trafalgaron a toryk ellen felvonuló anarchistákat (noha nyilván a torykkal szimpatizálok), mert tudom, hogy többnyire a lelkiismeretüknek élnek, és semmi veszélyt nem jelentenek a társadalomra (sőt, éltetik azt), mint Orbán és gengjének erkölcsi és materiális fosztogatását, amely kivezet a civilizációnkon, de azt hazudja magáról, hogy Európa avantgárdja.
Mindenki, aki a nevezett és a meg nem nevezett városokban gyakrabban megfordul, az tudja, hogy Európa manapság nem Magyarországon van. Aki néhány órát eltölt ezeken a helyeken, az pontosan tudja, hogy Magyarország nemhogy nem avantgárd, de lassan már csak a szanitécek gondja. London, Párizs és Róma él, nem tud Orbánról, viszont Budapest haldoklik, mert nagyon is tud róla. Európa folyamatos lüktetése, harca az öndefinícióért, a mindennapokkal és önmagával olyan klasszikus szépségű tour de force (erőfeszítés), amely (ha valaki ismeri a történelmünket), mindig is a sajátunk volt a Római Birodalom határainak kiterjesztése óta, és semmi esetre sem keverendő össze egy valamikori ideális állapottal, amelyet mára "elveszítettünk", és "vissza kell állítanunk", lehetőleg barbár gazemberek kezei által.
A barbár Orbán utóbbi hetekben tett megnyilatkozásai menekültek, halálbüntetés és Európa erkölcsi fundamentumainak ügyében olyan gesztusok, amelyek Európa gyökerére -- a kereszténységre és a jogállamra -- sújtanak le. Orbán Európa egyetlen barbár kormányfője, akinek még csak ismeretei sincsenek arról, mit csinál. Az egésznek csak a saját provinciális hatalma szempontjából van értelme, amelyhez úgy ragaszkodik, hogy semmit nem kímélne a megtartása érdekében. Miközben a beteges hatalomféltése elemészti Magyarországot, jól asszisztál ehhez a két legfontosabb baloldali erő, az MSZP és a DK, amelyeket vagy fizet a Fidesz, vagy nem, de az biztos, hogy amíg itt lesznek, addig ez a baloldal mindig is ellenzékben lesz ebben az országban. Nem mintha -- értelemszerűen -- többre volna hivatott.
Jó egy éve lehetett talán, hogy megírtam már, ha a baloldali értelmiségnek és az újbaloldali hangadóknak egy csöppnyi eszük lenne (nincs), akkor a saját pártjaik székházai előtt tüntetnének, követelve az azonnali teljes tisztújítást, vagy valami hasonló naivitásokat. De mégis ott lenne a helyük. Ebben az országban igény lenne hiteles, európai baloldalra, ehhez legelőször is ilyen ideákra (amelyek képesek megvédeni az európai civilizációt, benne a magyar demokráciával, annak külső és belső ellenségeivel szemben) és méltó emberekre volna szükség, de a mai kontraszelektált, buta környezetben ez csak úgy tud megvalósulni, ha az MSZP- és DK-vezetők lemondanak, és visszavonulnak. Ezt kéne elérniük a tisztelt közvéleményformálóknak. Ezt azért is mondom, mert a még kicsi, de remélhetőleg megnövekvő pártunk nevében kijelenthetem, hogy legalábbis amíg én vagyok az elnök, ezzel a két párttal a jelenlegi vezetésük, politikai kultúrájuk stb. mellett soha, semmilyen módon nem lépünk szövetségre se az ún. demokrácia égisze alatt, se annak védelmében. Akkor inkább -- a kudarcunk elismeréseként -- feloszlunk. Addig azonban azon leszünk, hogy a legnagyobb közös osztó legyünk a polgári demokrácia és az európai civilizáció hazai híveinek, ideológiai megfontolásaiktól függetlenül. Tehát várjuk a polgári baloldalt is, ha mást akar.