Azok nevében beszélek, akik az ország polgári konzervatív, nemzeti liberális, keresztény, nyugatos értékrendjét 200 éve remélik, táplálják, élesztgetik, vagy csak eszményítik, de egyértelműen elkötelezettek iránta. Azok nevében, akik a 20. század elejéig a megfontolt progressziót, utána a szélsőséges nacionalizmussal, a rasszizmussal, majd a proletárdiktatúrával szembeni -- ha mást nem -- erkölcsi védvonalat képezték, fogyó erővel és elkötelezettséggel, befelé fordulva, zárványokban, megalkudva, de mégis csak. Azok nevében, akik 1989-ben új perspektívára leltek.
Az ő nevükben beszélek azokhoz, akik 1998-ban üdvözölték az első Orbán-kormány megalakulását, de 2002-ben már nem láttak át a szitán a nemzeti és antikommunista gondolat kizárólagosságba, messianizmusba és intoleranciába fordulásakor. Azokhoz, akik a Fidesz nyolcéves ellenzéki időszakának egyre színvonaltalanabb politikai alapvetéseit nem csak elviselték, de ujjongtak is nekik. Azokhoz, akik 2010-ben beleálltak a politikai radikalizmusba, elfogadták a társadalom nagy részének kárára kapott állami apanázst, akik nem tiltakoztak, amikor hetente tiltakozniuk kellett volna a korrupció, az erkölcsi züllés, a politikai banditizmus és az ország süllyedése láttán; akik elviselték, hogy a magyar történelemben páratlanul cinikus alja nép szállja meg a kormányzati pozíciókat és a nyilvánosságot, sőt nem csak elviselték, de szolgamód keresték is a tolvajok és a hazugok társaságát.
Hadd kérdezzem meg tőletek: hogy tévedhettetek ekkorát ilyen hosszan? És hogy akarjátok jóvá tenni? Van egy ajánlatom erre.
Béndek Péter második beszéde március 7-én 16 órakor a Fővám téren. A hatalomváltás forgatókönyve.