(Sikerült véletlenül kitörölnöm az eredeti bejegyzést, elnézést a kommentelőktől, visszamásolom a szöveget.)
Több okból. A magyar társadalom túlnyomó része általában nem szimpatizál az okvetetlenkedőkkel, sőt gúnyosan és kárörvendve nézi őket, mert ezzel -- az életben olyan ritkán -- a győztesek oldalán képzelheti magát. A magyar társadalom nagy része győztesnek képzeli magát, ha a kisebbségeit veszíteni vagy gyengének látja, ezért az első (a második, és a harmadik) reakciója az elégedetlenkedőkkel szemben az, hogy a hatalmat támogatja. A magyar társadalom nagy része addig nem hisz valakinek, amíg az erőt nem tud mutatni, ezért a mindössze néhány száz fős felvonulásokat szervező arcokra, szervezetekre, és gondolatokra (mind a háromra) könnyedén ráég a lúzerség bélyege. És a sikertelenségtől úgy irtózik a tömeg, mint ördög a tömjénfüsttől.
A "civilek" se ezt nem tudják, se mást nem tudnak. Nem tudnak mobilizálni és szervezni. Mobilizálni szisztematikusan ismételt, egyszerű, jól eltalált jelmondatokkal lehet (ami összefüggő ideológiát feltételez), szervezni pedig főleg a Facebookon kívül kell. A hazai "civilek" tényleg a szelíd civilitás állapotában vannak, ami a politikai kompetenciáikat illeti. Nemcsak azt nem döntötték el (ha egyáltalán felmerült bennük), hogy akarnak-e a kormány társadalmi ellenzékének élesztőjévé válni, hanem ennél jóval kevesebbet sem: hogy mennyire érzik magukat valóban fenyegetve, és ehhez (amit nem tudnak) milyen önvédelmi taktikát fognak alkalmazni. Röviden, mindössze azt nem tudják, hogy mit akarnak. A régi balos mozgalmi zsargonban az "öntudatosság" a mozgalmárság sine qua non-ja volt. Ez teljesen hiányzik (még) a tüntetőkből.
De bármit is akarnak a "civilek", az biztos, hogy a jelenlegi szervezettségükkel nem szabadna utcára menniük. Az emberekben még elevenen élnek a több százezres fideszes tüntetések: ezek mellett minden "civil" megmozdulás mindössze a kormányellenes érzület gyengeségére mutat rá. Tüntetést szervezni professzionális munka. A hátország, a sokrétű kommunikációs csatorna, az életre-halálra elhivatott aktivisták, a megbízható második héj, a pénz, a gondolat és az elsőrangú marketing elengedhetetlen. Ami itt folyik tüntetések címén, az semmivel sem jobb, mint a baloldali pártpolitika színvonala. Nem csoda, hogy diadal, ha már ezres tömegről számolhatnak be.
ÉS miért teszem idézőjelbe a "civil" szót? Mert Magyarországon majd' tízmillió civil él. Ha ebből ezer tüntet, akkor nem a civilek tüntetnek, hanem legfeljebb néhány létében fenyegetett (vagy éppen csak bírált) szervezet, amelynek tagsága kinevezte magát "a" civileknek. Sajnos azonban az identitást meg kell szerezni, és az nem azon múlik, hogy mit állít valaki magáról, az egy bonyolultabb -- nyelvpolitikai -- harc eredménye. Ebbe a csapdába a "demokraták" is beleestek már. A híveiken kívül senki sem hiszi, hogy a baloldali pártok a demokratákat tömörítenék. Szerinted civil vagy és demokrata, mások szerint ajvékoló (külföldi bérenc) és posztkomcsi. Küzdj meg az identitásodért! Semmilyen címke nem jár automatikusan, csak azért, mert Orbán rossz fiú. Hosszú még az út...
