Orbánnak sikerült megvalósítania a "centrális erőteret". A szavazói hátországa és az állam után most nekifog a társadalom megszervezésének. Ezt és a hozzá tartozó mozzanatokat -- kollektivista társadalomszemlélet, etnicista legitimációjú autokrácia, "munkaalapú" (korrupt, szegényellenes) korporatista állam, szabadságjogok érvényesülésének korlátozása, a piac gyengítése stb. -- hívják a szaknyelvben, érzelemmentesen fasizmusnak. A fasizmus túllép a populista etatizmuson, mert a célja már nem egyszerűen a társadalomnak a manipulálása, hanem az organizációja.
"Jobbra" tőle a nácizmus, "balra" a kollaboráns "demokratikus" pártok vannak. A fasizmus jellegzetessége, hogy nincs, vagy marginális a legitim ellenzéke (például mert megvették, vagy mert tehetségtelen, vagy mert erősen szegmentált, ám végső soron, mert a rezsim szemében nemzetellenes), de az ellenzéke mégis úgy tesz, mintha volna. Nos, tisztázzuk már most: nem lehet a centrális erőteret fasiszta államszervezéssel vádolni, és közben úgy tenni, hogy a parlamentáris ellenzéke ne volna kollaboráns. A fasiszta állam parlamentjében csakis kollaboráns pártok helyezkedhetnek el (jobbszélen a "hivatalos" Jobbikot is ezzel vádolja a párt keményebb szárnya, a rendszer valódi csizmacsattogtatós, rasszista ellenzéke, és a parlamenti Jobbik valóban Janus-arcú ennyiben: nem döntötte el, hogy a fasizálódó centrális erőtérnek együttműködő ellenzéke vagy rendszerellenzék akar lenni).
Egy biztos viszont: az ún. demokratikus baloldal, amikor azzal áltatja magát (de még inkább a szavazóit), hogy egy súlyosan manipulált, nem-demokratikus (pre-fasiszta) közegben el tudja játszani a kormány parlamenti ellenzékének szerepét, akkor nem tesz más, mint kollaborál, és egyengeti a fasizálódás útját. Amikor lelkesen, ráadásul tragikomikusan egymással versenyezve, sőt magukat a többiek figyelmébe ajánlgatva jelölteket indít Bokros, Fodor, Bajnai, Gyurcsány, Tóbiás és mások pártja ennek a rezsimnek az önkormányzati választásán, akkor kollaborálnak, bábellenzékként legitimálják azt a rendszert, amelyet már rég a rendszeren kívüli eszközökkel kellene támadniuk. Becsukják a szemüket, és szurkolnak: majd csak elmúlik a keserű pohár. Ennyire tökös gyerekek. Amit nem tesznek? A jelenlegi vezetőik lemondása, kivonulás a parlamentből, alternatív nemzetgyűlés, alternatív nyilvánosság, folyamatos utcai jelenlét, világos poszt-orbáni program. És miért nem teszik? Mert félnek a befolyásuk és a maradék szavazóbázisuk feletti ellenőrzés elveszítésétől, a játék kinyitásától, ami esetleg a baloldal társadalmasításával és modernizálódásával is járna. És joggal félnek.
Ezért, ha a rendszer kiépítése végül megbukik, mert gazdaságilag, kulturálisan vagy külpolitikailag ellehetetlenül, jó ha tudják, ez nem az ő művük lesz. Éppen emiatt nem szabad soha hatalomra kerülniük sem. Most már biztos: nem csak kormányon, hanem ellenzékben is csúfos kudarcot vallottak.
