A legegyszerűbb itt válaszolnom a Majtényi László vezette intézet vitaindítójára, annál is inkább, mert az ÉS -- ahol az írás megjelent -- egy ideje nem közöl. (Csak úgy mondom, a nyílt párbeszéd barátainak, nehogy azt higgyék, minden annyira nyílt a baloldalon. Pedig a legjobb tudomásom szerint még csak náci sem vagyok.)
Rövid leszek. Rögtön tanácstalanságba estem, amikor azt olvastam, hogy "az alkotmány eddig aktív hívei döntés előtt állnak, sokan elfáradtak, a visszavonulást pályáit keresik". Elnézést, konkrétan mibe fáradtak bele? Mi volt az az aktivitás? Mivel az alkotmányosság ún. hívei -- olvasom -- eddig is és továbbra is távol fogják tartani magukat a közvetlen pártpolitikától, illetve türelemmel kivárni látszanak a baloldal felépülését és a jobboldali alkotmányos "politikai auktorok" felemelkedését, mondhatom, szeretnék én is olyan híve lenni az alkotmányosságnak, hogy a munkaköri leírásom a fárasztó várakozásban, egy-két cikk megírásában, majd a megengedhető ennui-ben merüljön ki.
Az Intézet vitaindítója némi dagályossággal fogalmazza meg, hogy a helyreállító alkotmányozás lehetősége fölött eljárt az idő, pontosabban a választások révén legitimálódott a jogállamellenes Alaptörvény, ezért az utóbbi kritikájának már nincsen belső, a korábbi Alkotmányra visszanyúló alapja, maradnak hát a nemzetközi sztenderdek, esetleg a régi alkotmánybíráskodás szelleme, és néhány töredékes jog és intézmény mint a jogállam megidézésének eszközei. Magyarán lakjuk be az alkotmányosság romjait, és különösen a nyilvánosságot, a "közlekedés" a közjogi rendszer egyes elemeivel elkerülhetetlen, vegyük ki belőle, ami még értékelhető, és nézzünk keresztül azon, ami nem az.
Két kérdésem volna:
1. Mi az a karakterisztikus állítás vagy diagnózis, ami vitára kellene hogy ingerelje az olvasót? Én ugyanis nem látok egyebet az írásban, mint egy újabb bizonyítékát annak, hogy Mo. miért tart ott, ahol tart -- ez viszont nyilván kivezet a kontextusból. Hadd kérdezzem másképp: konkrétan hogyan valósuljon meg az, hogy az állampolgár "keresztülnéz" az Alaptörvény "egyes" passzusain és intézményein? Vegyük egészen pontosan Kovács Mária nénit a hatodikról (négy unoka, kis nyugdíj, vasárnap rántott hús), csakhogy a hús-vér valóságot becsempésszem az emelkedett bikkfanyelvünkbe. Milyen az, amikor ő keresztülnéz? Ha meg a keresztülnézést nem szánjuk a néni asztalára, akkor meg hadd kérdezzek újólag vissza: hát nem ezért tartunk itt? Mert tízmillió (mínusz huszonhét) embernek nincs köze az alkotmányhoz és az alkotmányossághoz?
2. Majtényi László tudhatná, hogy mindaz, amit leírt, teljesen periférikus a magyar politika rendszer -- NB. a demokrácia -- jövője szempontjából. Ha már írni támadt kedve "az alkotmányosság híveinek mai feladatairól", ha szabad javasolnom, kb. ennyit kellett volna: ki az utcára, marhák! Az EKINT inkluzíve!* Sátorral, melegvizes tömlővel, kétszersülttel. Van az, hogy a híveknek nem írni és olvasni, hanem cselekedni kell. Az utóbbival nem a pártokra várni. Az alkotmányosság ugyanis kultúra, de még előtte szívós népi gyakorlat kérdése. Elég a szűk berkekben, csalitosokban megvívott hatás nélküli vitákból!
Mert végül is demokráciát akarunk, nem? Ugye, egyről beszélünk?
*Egyébként már legalább egy napja kint kéne lenni az utcán, és még hetekig, hónapokig -- mióta tudjuk az önkormányzati választási rendszerre vonatkozó Fidesz-terveket. A demokráciának ugyanis az országunk állapotában az utcán, és sehol máshol a helye. (Jó példa az emlékmű elleni folyamatos utcai jelenlét.) Rögtön láthatóvá válna a hiányolt "politikai út", EZ ugyanis a követendő politikai út! Ehelyett? "Majd, ha megválasztottuk Attila utódát! Ha létrejött a baloldali egység. Majd akkor, közösen." LOL