Mindenekelőtt meg kell köszönni a Fidesz-kormánynak -- hogy részint aljas eszközökkel, részint kivásárolva azt, de legfőképp káros és hasznavehetetlen voltára ráébresztve a szavazókat -- szépen kiirtotta a politikai közegből a horngyulai baloldalt. (A horngyulai baloldal annyiban különbözik a kádárista baloldaltól, hogy az évtizedeken átívelő ellenforradalmi-gulyásszocializmus eltaknyolt, szinkretista közegéhez hozzácsapta a szabadság- és illúzióromboló menedzserkapitalizmust is.) A baloldal ettől kezdve vagy totálisan kicserélődik (aminek minimális az esélye) vagy nem lesz (a maga jogán biztosan nem, csak a Jobbik ellenében: Mesterházy jól játssza Orbán játszmáját, erősíti a Fideszt, tovább diszkreditálja az MSZP-t).

Most már csak az van hátra, hogy valahogy megszüntessük az orbánviktori jobboldal ellenforradalmi-gulyásszocialista-menedzserkapitalista közegét, amely mindössze annyiban különbözik a másiktól, hogy a levert forradalma nem '56, hanem '89, és a menedzserei nem a jogot kijátszva, hanem (többnyire) jogszerűen fosztogatnak -- illetve ez utóbbi megolajozására (a társadalmat letaroló állam megerősítése érdekében) politikai nacionalisták is. Jobbikos honfitársaink a fideszes vircsaft felszámolását a saját pártjuktól várják, én azt remélem, lesz erre autonóm társadalmi mozgalom.

Márpedig egyre inkább nő ennek a reménye. A Fidesz nem lesz annyira diktatórikus párt, mint amennyire a balosok láttatni szeretnék (vagy Putyin látni szeretné), nem hiszem, hogy Orbán ne értené, meddig mehet el az EU-ban (és semeddig azon kívül), ami előbb-utóbb felbátorítja majd azokat (a jobboldalon is), akik még félnek, és rádöbbentik őket arra, hogy messze nincs annyi veszteni valójuk az ilyen-olyan ellenállással, mint lenne azzal, ha minden ebben a mederben folydogálna tovább. Orbánék nyilvánvalóan inkompetensek a kormányzásban, fogalmuk sincs az alapvető kormányzati predikátumokról, gazdasági, társadalomtudományos, pszichológiai összefüggésekről, szervezetelméletről és menedzsmentről, a társaság egy rossz vicc, amelyik persze megint ezzel az országgal történik meg -- lassan el kellene gondolkodnunk, miért. 

Egyre több jele van jobboldalon az eszmélődésnek (a megvénhedt baloldalon furcsamód kevesebb, mert ott a legtöbben olyan keretek között gondolkodnak, amelyeket Orbán révén már szerencsésen meghaladtunk: ez evidensen a kormányzása szimbolikus eredménye -- és ha a társadalmi szerveződés új "baloldali" témákat fog felvetni, ezek olyanok lesznek, amelyek a jelenlegi trupp hibás, reaktív kudarckezelésének világától megint távol állnak, és amelyeket nem lesz képes integrálni, magyarán új baloldal készül, és ez még csak nem is okvetlenül a hiteltelenül taktikus LMP lesz).

A Holokauszt-emlékévhez és a Városliget beépítéséhez kötődő tiltakozások, az Eleven Emlékmű által elindított szellemi kiegyezési, új szellemi szintézisre törekvő kezdeményezés, amely remélhetően kiszélesedik, az emlékmű körüli jobbos belvita-kezdemény, a Mandiner szerkesztőségének meg-megújuló próbálkozásai egy értelmes jobboldali álláspont kialakítására, a Századvég táján vagy a Jobbklikken megjelenő néhány biztató hang, és van még néhány -- mind olyan erjedésre utalnak, amelyek jelentősége jóval túlmutat a zárványszerű ismertségén, és ráerősít a választásokon mért Fidesz-támogatás jelentős visszaesésére. Mint tudjuk, mégis csak az értelmiség csinálja a politikát, és ilyen szempontból egy-két cikk, 2-300 fő szívós utcai ellenállása, 5-6 fórum növekvő (el)ismertsége a nyilvánosságban, néhány lemondás, egy-két disszonáns hang, a hiteles emberektől érkező kritika, együtt a "nemzetközi helyzetből" fakadó elvárásokkal, gazdasági és társadalmi tendenciákkal stb. sokkal többet érhet, mint hinnénk. Az ilyen mozgalmak és vélemények sorsa mindig attól függ, hogy mennyire szisztematikusak, kitartóak és hitelesek .. és ebben a tekintetben sokkal jobban állunk, mint akárcsak fél éve. Az Orbán iránti türelem határozottan elfogyott, és bár még érvényesül a szervezőerő és a a Fidesz nevű vállalkozást viszi a pénz és a lendület egy darabig, a rezsim hitele jócskán megcsappant, és a mi a lényeg -- megtört a varázsa. A Fidesz-féle társadalomszervezésről nagy bizonyossággal ki lehet jelenteni, hogy megbukott. A társadalmi struktúrákat megalvasztani ma sokkal kevésbé lehetséges, mint a Kádár-korban: ez nem az a kor, nem az a kontextus.

A társadalom elkezdett magára találni. Már csak az a kérdés, milyen ütemben milyen csatornát fog találni a türelmetlensége.