Egyre rejtélyesebb számomra, hogy miként tudják egyesek fapofával elviselni, ami ebben az országban kormányzás címén folyik. Ehhez persze megvan a táptalaj, mert azt a civilizációs, közgazdasági, társadalomelméleti, sőt a saját történelmünket (!) illető műveletlenséget, ami itt egységbe kovácsolja a miniszterektől kezdve a megvásárolt szoci klánokon át a blogok trolljaiig az egész narancsos-szegfűs nyilvánosházat, Európa egyetlen más országában sem tűrnék, tűrik, legalább anélkül, hogy az egész ország -- legalább privátim -- a folyamatos, bódult sírva-röhögés állapotában lenne, de közben az öngyilkosságát fontolgatná a szégyenében, amiért ezt engedi. Nálunk olyan alakok lakták be a nyilvánosságot, és nyitják komoly szóra az ajkukat, akik máshol egy középcég portáján nem jutnának át, mert kiszórnák őket, mint a taknyot. Az állam -- ha megengedhető ilyen álmodozás -- piaci szolgáltatóként már rég megbukott volna, drága, korrupt, lassú és basáskodó, oktatási, eü, nyugdíj, rendvédelmi, közig. teljesítménye legfeljebb stagnál, de inkább romlik, négy év után eredménynek számít, ha néhány tized százalékot nőtt a gazdaság, miközben ezermilliárdok tűntek el a semmibe -- illetve nagyon is biztos helyekre. Haza, nép, közjó? Hm? Viszont Orbán a közép. Elismerésem.
Eközben mégis népmegváltó miniszterelnökök, Karcagot megvásárló földműv. miniszterek, az agórát gátlástalanul közpénzen lenyúló -- közben nem megvetett, hanem nyilvánosság szerte révült tisztelettel emlegetett! -- "legbefolyásosabb" médiaszemélyiség-pártkincstárnokok-építési vállalkozók, kaszinó- és földtulajdonosok, szervilis politikai pulik, törtető alapszintű káderek, már 20 éves koruktól lopásra berendezkedő yuppiek, politikusnak impotens ellenzéki kurvák, a legundorítóbb újburzsoázia trendszabó bajnokai tudnak kinőni a magyar talajból, miközben az ország ezer sebből vérzik, és kb. 2050-ig meg lenne a munkánk a lemaradásunk bepótlásában. A különböző kanyarokkal a válságból élő sajtó pedig legfeljebb ironizál ezeken/rajtunk, rosszabb esetben pedig objektívkedik, ahelyett, hogy minden pillanatban a megvetés, a szenvedélyes elutasítás és az oknyomozás sugározna belőle a helyzet és előidézői iránt. Nagy pofával szakmáznak Balkán-Keleten.
A Fidesz-kormányzás a komolykodás álcája mögött végrehajtott államcsíny a közjó ellen, amihez asszisztál a szerencsétlen, szétesett, készségfejlődésében jó ideje megrekedt nemzet, és kihasználja az erkölcsi nullpontra jutott politikai osztály. Az ellenzékiség a társadalom egy tízezrelékétől eltekintve kimerül a cinizmusban, a "kiábrándultságban", az "illúzióvesztésben" -- istenem, meg kell a szívnek hasadni ebben a leányiskolában, illúziót vesztettél, gyermekem, na hajtsd ide a fejed, migrén gyötör, mehetnéked van, ó, az a csúnya világ, amire születned kellett! És az nem fordult meg benned, hogy keresztbe tegyél két szalmaszálat a dolog ellenében?
Nem találtuk meg még a megfelelő hozzáállást ehhez a genghez. Elárulom: a gúnykacaj és a közösségi szervezkedés lesz az. Nem az MSZP meg az ilyen izék, hanem a társadalom maga. Aminek végén célszerű kis sem engedi a hatalmat a kezünkből: azt nem visszaadni a szerencsétlen Fodor Gáborok és galamuscsoportok kezébe, hanem valami teljesen újba kezdeni, amiben ezeknek semmilyen lap nem jut. De ahogy már számtalanszor kénytelen voltam mondani, ez ide vezető válság nem takarítható meg.
