Kedves Barátaim, Hölgyeim és Uraim, Nemzetem, Frau Merkel, Univerzum, Én!
Ave!
Lassan hetvenöt év múlva lesz száz éve, hogy ezen a téren megdöntöttem és eltemettem a kommunizmust, de úgy látszik, akkor egyszer (és utoljára) nem végeztem jó munkát! Ahogy a székely mondja, miután belerúgott a lovába, az meg jól megharapta a lábát -- a ló a székely lábát, kedves hölgyeim és uraim, nem a sajátját --, azt mondja tehát, "nagyobbat kellett volna rúgnom, amíg tehettem", hát én is azt mondom, nagyobbat kellett volna rúgnom, amíg tehettem. (Nevetéshullám a tömegben.)
Most már azonban olyan furcsa időket élünk, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves Békemenet, hogy a saját hősei között állva, több százezer, ahogy elnézem, milliónyi magyar sem tehet meg bármit a saját hazájában, nem rúghat oda, ahova pedig nagyon kellene! (Moraj és derültség.) Ha lábbal nem szavazhatunk, üzenjük innen a neoliberálissá vedlett kommunista eurokratáknak Brüsszelbe, hát majd szavazunk áprilisban kézzel! Ezért aztán ne rakjátok el nagyon messzire a kezeteket, kedves barátaim! (Ne nagyon! Ne nagyon!)
Áder Elnök úr meg fogja bocsátani nekem, hogy néhány hónappal megelőzve őt elmondom nektek, vigyázó szemeteket áprilisra vessétek! Áprilisban általában nagy dolgok vannak készülőben, így lesz ez most is! Akkor lesz a legnagyobb szükségünk a megfelelő számú keresztre a megfelelő helyeken, a szavazófülkékben is! Isten segítségével akkor dől majd el, hogy megmarad-e a hazánk abban az állapotában, amelyre Szent István (itt mögöttem) rendelte vagy elnyeli a kommunista fekete éjszaka. (Viktor, István, Viktor, István! Röviden felcsendül az "István a mi urunk" kórusa a nemzeti rockoperából.)
(Szerény mosoly.) Mint annyiszor népünk történelmében, most is a szuverenitásunkért kell harcba szállnunk, kedves barátaim. A kommunisták és elődeik szeretik elvenni tőlünk, mi azonban makacsok vagyunk, és rendre visszavesszük, ami a jussunk. A késő 80-as években, amikor még kis pártként álltam szemben a szovjetekkel, a szakszervezetekkel, a milíciákkal és az államapparátussal, simán hoztam a meccset. Nem egy a nyolc ellen voltam, kedves barátaim, inkább egy a kétszázmillió ellen. Felteszem a kérdést: melyik volt a nagyobb tett? Amszterdamban átadni a győzelmet vagy Moszkva ellen győzni? (Átadni, átadni! Győzni, győzni! Némi zavar a közönség soraiban.)
Kedves barátaim, bár a vak is látja, hogy az ellenfeleink ugyanazok, csak a színük változott, vörös csillag helyett más fazonú csillagzat alatt szállnak harcba világnemzetünk ellen (pfúj! pfúj!), azért üzenjük meg nekik, hogy mi itt vagyunk! (Mi itt vagyunk!) Üzenjük nekik, mert nem tudják, ebben az országban nem a disznó viszi a böllérbicskát! (Böl-lér-bics-ka!) Itt Géza fejedelem óta a pesti srácok mondják ki az első szót. Arra bátorítok mindenkit, tisztelt hölgyeim és uraim, merjék elhinni, amit mondok, merjék bevenni, ez nem az a túrós tészta, amiből kihagyták a pörcöt!
Megvédjük a rezsicsökkentést abból az egyszerű okból, hogy ezt akarta volna országalapító Szent István királyunk! (Megvédjük! István! Viktor! István! Viktor! Istor! Istor!) Ezt akarta volna Igazságos Mátyás királyunk! (Viktor! Mátyás!) És ezt akarná Kádár János is, ha itt lenne közöttük, de majd gondoskodunk róla, kedves barátaim, hogy itt legyen. Van még hely ezen a téren! Hosszú még a jövő! Szebb jövő, szebb múlt! A jövő mi vagyunk, főleg én! A jövő újra elkezdődött! Jövőt vegyenek! Itt a jövő, hol a jövő! Hazátlan, aki jövőtlen! Hajrá Magyarország, hajrá, magyarok!
____________
Épp most fújta be a szél Gyurcsány beszédét is:
Kedves Barátaim!
Na ebből már elég! Orbán elvette a nyugdíjatokat! Orbán megeszi a kenyereteket! Orbán ellopja a gyereketek taknyos zsebkendőjét is! Orbán Orbán! Hát azt mondom, kedves barátaim, nem! Orbán nem Orbán! Azt a -- (Itt most egy hosszú káromkodás foszlányait hallhattuk, a blog hagyományainak megfelelően kimoderálva.) Gyertek velem, építsük együtt a szebb jövőt! Előre, magyarok (kivéve Orbánt)!
____________
Bajnai beszéde következik:
(Elnézést, nem emlékszünk semmire.)
____________
Mesterházy beszéde következik:
(Ki az a Mesterházy?)
Magyarázat: Ezek a rosszul sikerült szkeccsek semmivel sem rosszabbak vagy semmitmondóbbak, mint amiket az utca népe végighallgathat majd a budapesti Oktoberfesten. Sok türelmet, méla reményt!
