Mi a korrupció politikai haszna?
Természetesen az a végletekig lekötelezett és összezáró, az egész országot behálózó érdekszövetség, amely tagjainak életbevágó érdeke, hogy a gazdasági és politikai uralmi területükön ne nőhessen fel érdemleges politikai és gazdasági alternatíva. A Fidesz leplezetlenül a célegyenesbe fordult a kampányúton, ami esetünkben nem csak azt jelenti, hogy az ideológiai ortodoxia és a társadalmi jövedelemviszonyok valamennyire még igazolható átrendezését, majd -- ha csak a leválthatóságukra befolyással lévő legfontosabb tényezőt emelem ki -- a választási rendszer meghekkelését követően a következő évtizedek terhére elkezdtek osztogatni a nyugdíjasoknak és a proletároknak (rezsicsökkentés), az egyébként nagyrészt versenyképtelen KKV szektornak (MNB devizatartalék megcsapolása), hanem azt is, hogy -- biztos, ami biztos -- a leghülyébbeknek szóló ócska propaganda hadjárat mellett (melyben a "nemzeti" szócska kitüntetett helyet foglal el) átrendezik a gazdasági hatalmi táj stratégiai vagy nagy hatékonysággal letarolható, egyúttal mélyen az nemzetgazdaságba nyúló részét (kiskereskedelem, föld, dohány, bank, élelmiszer, telekom- és energiaszektor, vízművek, önkormányzati rendszer), a gazdasági szereplők egy részét kiszorítják vagy büntetik, más részüket lekötelezik (azaz az Orbán-kormányzat fennmaradásában mézzel és ostorral is érdekelté teszik), illetve felkészítik a terrénumaik megőrzésére az összefonódott politikai és gazdasági hatalmi klikk összerázódó felső és középső rétegeit.
A Laborc-Portik ügy, ami természetesen -- ha kozmetikázott is, még nem tudjuk -- az állam valódi természetét a szoci éráig visszamenőleg is megcsillantja, ebben a kontextusban -- és különösen a trafikvilág pofátlan nyíltsággal végrehajtott einstandolása közepette -- csak red herring (elterelő hadművelet), gumicsont, a lényegi folyamatok leplezése. A lényegi folyamat pedig a magyar és uniós közpénzek gátlástalan lerablása, oligopol tendenciák támogatása a piacon, befolyással való üzérkedés, a piacgazdaság és a társadalmi érdekviszonyok adórendszeren, támogatási rendszeren, informális háttéralkukon, multikkal kötött lojalitás-paktumokon keresztüli átrendezése és a versenylogika becsatornázása és lebutítása az akaratelvű állami mederben, végső soron pedig egy néhány ember által irányított maffiaállam megalapozása, a társadalom kíméletlen alávetése mellett. A hiteles (magas önbecsölésű) nyilvánosságtól és politikai aktoroktól már elesett, eleve szabadsághiányos, végletekig manipulált társadalom eszköztelen az utóbbi húsz évben kifejlődött szörnyszülöttel, az állammal szemben, amelyet most olyan, hol gátlástalan, hol Vuitton-táskás (himnikus helyett hímnős, sic transit) hatalmi ambíciók szolgálatába állították, hogy az ország már semmilyen komolyan vehető mércével nem nevezhető sem demokráciának, sem piacgazdaságnak.
A magyar maffiaállam még nem öl vagy ölet. De eljöhet az az idő, amikor az ellenzék egyes tagjainak, bátrabb újságíróknak, ellenálló üzleti csoportoknak majd félniük kell. Nem tudni, magyarok vagy importált ukránok fegyvereiből dördül el majd az első lövés, amely Magyarországról végleg leszedi a keresztvizet, de már nem kell túl sok hídon átmenni addig... , ahogy a dakota bölcselet tartja. És az a híd csak meg fogja előzni a következőket, amelyek az elszegényedő ország konkurens üzleti csoportjainak maffiaháborúit, illetve ezek fejezeteit fogják összekötni egymással.