A liberális konzervatív modernizáció 2010 óta gyakorolva Csehország környéki életszínvonalat és magára joggal büszke országot eredményezett volna idehaza. 1990 óta gyakorolva... Istenem, nem is merem elgondolni.
A XXI. század elején a nyugati konzervativizmusok már régóta liberálisak, mert a liberális demokrácia keretrendszerét tekintik az önmegvalósításukat az értékteremtésben megtaláló, önazonos, hagyományaikra és közösségeikre büszke polgárok politikai közös osztójának. A nyugati konzervativizmus a diverzifikált hagyományok és a kapitalizmus híve, ezért az etnikai nemzet nevében végzett Gleichschaltungot ("kiegyenesítést", rendre vágást, homogenizálást) éppen olyan károsnak és emberellenes tartja, mint ennek a szocialista vagy progresszivista verzióját. A liberális konzervativizmus viszont annyiban különbözik a harmadik vetélytársától, a klasszikus (piaci, individualista, szerződéselméleti) liberalizmustól, hogy a politikai rendszert irányító értékeket nem kizárólag az individuumból vezeti le, ezért a liberális demokráciát nem tekinti nagyon racionalizálandó közegnek. Rövidebben, nem gondolja, hogy a racionalizmus módszertana alapján kellene a demokrácia legitimációját modellezni.
Ugyanez egy harmadik megközelítésben: a libkon szerint rengeteg olyan érték halmozódik fel egy politikai közösségben (nemzetben, országban), amelyek nem racionalizálhatók (hagyományok, szenvedélyek, előítéletek, identitások, hitek és vallások, szeretetek és viszolygások stb.), azaz a politikai rendszer működtetésben fel kell tenni, hogy nem minden diszkutálható (nem minden érvelhető). Van, amit értékesnek tartunk, pedig nem nagyon tudjuk megvédeni a nagyobb nyilvánosság előtt vagy vitában azon túl, hogy szeretjük, ennyi. Az enyém. A mienk. Így volt, ezért maradjon így. Stb. A libdem működésének alapja ezért az állam és a jog korlátossága, ill. a közösségi (adott esetben archaikus) tudásformák iránti tisztelet, mert ez biztosítja az ember (a humanitás) teljességét.
Nem kell magyaráznom, hogy a mai világ nem így működik. Ezért a libkon egyre konzervatívabb, miközben nem tud produktív lenni, mert a produktivitás uralkodó értelme ma piaci és materialista (miközben a libkon is elismeri az értékteremtésnek ezt a közösségi színterét, de nem rendel mindent ide). Vagy a produktivitás felfogása, ellenkezőleg, betegesen etnicista és irracionális. A libkonok az egyén önkiteljesítését akarják összehangolni a közösség(ek)ben való léttel, minden más az egyént be akarja törni egy idealizált és tárgyiasított közösségi formába, legyen ez piac, nemzet, vagy állam. A libkon gyakorlattal szemben ezek politikai ideológiák, amelyek egy adott célból kiindulva gyártanak embertípusokat és cselekvéseket. A libkonnak éppen azért nehéz, amiért a humanitás közel teljességét igyekszik gyakorolni és a védelmét politikai gyakorlattá emelni. A libkon gyakorlat szempontjából ezért olyan fontos a műveltség: mert a deliberáció (a mérlegelés) annál sikeresebb, minél műveltebb ember végzi, ti. annál több minden tud bevonni a mérlegelésbe, ideértve az érzelmek, hitek, hagyományok összevetését a rövidtávú haszonmaximalizáció szempontjával, és lehetősége van ezek között magas minőségű választásokat tenni.
Erre bajos lenne politikai ideológiát fűzni. Ennek a kulcsszavai a benne-lét, az ottlét, a jelenlét (ti. az egyénnek a saját életében). Ez a konzervatív bölcselők kulcsszava (éthosz, Sittlichkeit), az erkölcsiség tulajdonképpeni jelentése. Az erkölcs nem más, mint a (ki)művelt, kulturált emberhez méltó hozzáállás a világhoz és a világban adódó helyzetekhez, ideértve az ilyen hozzáállásnak megfelelő - ezért autentikus - életet. De hogy ennek a műveltségnek mi lesz a politikai választása, az (majdnem) teljesen esetleges. Ha attól érzi magát a helyén, hogy az átlagosnál nagyobb teret enged a szorosan véve irracionális beállítottságának, akkor feltehetően az átlagosnál archaikusabb életformában lesz otthon stb. A liberális konzervatív felfogás szerint ez nem baj, mert nem lehet baj az, ha egy ember jól érzi magát a bőrében. Az a baj, ha a deliberációt nem végzi el vissza-visszatérően, nem reflektál önmagára, ill. különösen baj, ha az állama és közössége elveszi tőle a deliberáció és önreflexió lehetőségét, pl. az iskolák és a nyilvánosság lezüllesztésével. Az a baj tehát, ha a korlátozott (tehát nem progresszivista mentalitású) liberális demokráciát -- mint legfőbb politikai jót -- valaki kikezdi.
Mármost az így értett autentikus ember és ennek minél nagyobb számban való segítése nyilvánvalóan nem célja ennek a rezsimnek. Ez a rezsim az összeszerelő robotok betelepítése mellett a természetes testek robotizálására készül, erről tanúskodik az oktatási rendszer lezüllesztésétől kezdve az emberek etnicista propagandával való állami láncra fűzésén át az erkölcsi világunk maradékának teljes tönkreveréséig minden. Ennek a rezsimnek az ideális állapota a kiötlői szerint Kis Kína Nagy Magyarországon.
