A Fidesz - a legutóbbi közvéleménykutatások szerint a biztos szavazók táborában többséggel (!) bíró támogatóit - az általam ismert baloldali értelmezések legalább megtévesztettnek gondolják, rosszabb esetben szociológiai stb. okokat keresnek az elmaradott, versenyképtelen világnézetükhöz, sőt vannak olyanok, akik egyszerűen lehülyézik őket.
A baloldal problémája ebben az esetben a rációba tett túlzott hit és az ebből fakadó homályos látás. Képviselői nem veszik tudomásul, hogy az ember nemcsak ésszel él, ami nem csökkenti az értékességét. Az ember bonyolult lény és a Fidesz stabil támogatottsága mögött annak ellenére van érték, hogy egyénileg és közösségileg is sok szempontból ésszerűtlen választásnak tűnik (hiszen az emberek többsége nem gazdagodik, evidensen csökken a nemzet versenyképessége -- bár most először éppen néhány százalékot javult tavalyhoz mérten --, lemaradni látszunk a régiótól a lényeges gazdasági számok tükrében stb).
A Fidesz viszont szellemi biztonságot ad a választóinak, apellálva a tradíciókra, a bevett gyakorlatokra, a vallásra -- amely még azoknak is érték, akik nem hívők --, továbbá a nemzetre, a közösségi előítéletekre, az ideális családhoz fűződő biztonságérzetre, az állami gondoskodásra. Ezekkel szemben nem érv, hogy egyrészt fikciók, másrészt manipulációk, harmadrészt meghaladandó, avítt álláspontok, hiszen az értékük éppen abban rejlik, hogy azok (miközben nem mind azok, és a két réteg még koherens is a maga módján, miért ne). Az ember biztonságérzete és az adott egzisztenciális igényeinek kielégítése fontosabb a legtöbbünknek, mint a jövőbeni, perspektivikus nyereség és az érte való küzdelem, ez utóbbi részeként - ráadásul - a világképeink és státusaink kényszerű, folyamatos, fáradságos felülvizsgálata, versenyeztetése.
A biztonság mellett ez az álláspont értelmet ad az ember posztmateriális igényeinek is, amit a tipikus baloldali értelmező szintén nem ért abban az esetben, ha ezek nem a magas kultúrához kötődnek. A biztonság és a tágabb világnak a hagyományokon, a transzcendencián, a szokásokon, a családon keresztül történő értelemadás egyformán az élet reflexszerű védelmének része, és sokkal fontosabb azonnali értékkel bír, mint az absztrakt javak, ideértve a szó szoros értelemben vett jólétet, műveltséget, versenyképességet, nem beszélve a liberális demokráciáról, a jogokról és a "fontos emberek" erkölcseinek kritikájáról. A baloldal érvelésmódja az utóbbiak köré szerveződik, de ezért az emberek többsége számára idegen marad, illetve csak akkor nyom a latban, ha az események nem állítják szándékosan ellentétbe ezen absztrakt, progresszív javakat a kézzelfogható, hagyományos értékekkel. Mármost Magyarországon egy ravasz és számító politika szembeállította őket, ezért az emberek nagyobb része nem teheti meg, hogy ne az utóbbiakra - és a Fideszre - szavazzon.
Főleg, mivel a kettőt még csak összevetni sem tudja. A hideg modernségre, az absztrakt, progresszív javakra nincs elgondolható ajánlat sem. Ráadásul a legjobb a köztes verzió volna: a kézzelfogható, hagyományokba ojtott, organikus modernizáció. Ez a lehetőség volna igazán az erőnk jele. Az emberi élet értékének intuitív tágassága a jobboldali "ellenforradalommal" most megkapta az ideológiai igazolását is: nem kell modernnek lenni mindenáron. Veszítesz - úgymond - az emberségedből, ha nem véded meg a parttalan modernségtől. És van ebben igazság. Csak a rendszert kell megtalálni hozzá, amelyik érvényre juttatja ezt az igazságot úgy, hogy közben a hordozóit nem ítéli nélkülözésre és megőrzi a politikai közösség működőképességét.
