A nacionalizmus a választóközösségünk messze legerősebb politikai nyelve. A nacionalizmus mozgósító erejével szemben nem lehet semmiféle politikai napirendet sikerre vinni legelőször is fordítási okok miatt (ti. a magyarok többsége nem értené). De a mentalitásvizsgálatok és a pártrendszerünk ugyanazt erősítik, hogy ti. a "nemzeti szempont" a választókorú népesség legalább felének mindent felülíró szempontja, további negyedének pedig a legfontosabb szempontja (amellyel szemben csak a további szempontok, pl. a jövedelmi, alkotmányos, családi, külpolitikai célok együttállása és politikai reprezentációja vehetné fel a versenyt, de olyan politikai erő, ami erre képes volna, nincs, és ha lenne is, kisebbségben maradna).
A mai (függetlenségi) nacionalizmust a nacionalizmus modernizációján keresztül lehetne visszaszorítani, erre azonban a mai "demokratikus" ellenzék alkalmatlan, a Momentum nem látszik érteni a feladatot (amellett, hogy megelégedni látszik a parlamentbe való bejutással, azaz az LMP2-es párt státusával), a Jobbik pedig ha ért is valamit ebből, intellektuálisan gyenge ahhoz, hogy az elért "nemzeti" pozíciójából magasabb minőségbe kapcsoljon. Ezek a pártok a maguk módján mind figyelmen kívül hagyják az eszmények pontosan megértésének és hirdetésének jelentőségét a politikában.
A nacionalizmus lehetne Magyarország modernizációjának egyetlen hordozója. Világosan látszik, hogy 12 évnyi balos kormányzás sem tudta se megtörni, se valamiféle -- úgymond liberális -- alternatívával felülírni a nacionalizmus erejét. Ennél sokkal több sem tudná. A Széky János által -- joggal -- a magyar 20. század másik legfontosabb politikai tényezőjének tekintett szocialista (anyagi egyenlősítő) hitvilág jelentősége nagyságrendekkel elmarad a nacionalizmusétól, a többire meg szót sem érdemes vesztegetni, arról nem beszélve, hogy a szocializmus Magyarországon a 20. század folyamán maga is leginkább nacionalista volt, még az MSZMP vezető testületeiben is kisebbségben voltak a zsidó származású, városias, baloldali szocialisták (a "pesti" pártértelmiségi -- később kritikai -- elitben persze értelemszerűen nem), a Horthy-Kádár-Orbán vonulat kisebb magyarázó jegyzetekkel az utóbbi száz évünk egységes szerkezetét mutatja. A mai londoni (kvázi emigráns) magyarok között is kisebbségben van a hazai balos ellenzék, ami azért elég sokat elmond az utóbbiak lehetőségeiről. Tovább megyek, ha hatalomra jutna valami csoda folytán a mai ("internacionalista") baloldali ellenzék, bármikor újra leváltható -- addig pedig illegitim -- lesz nacionalista alapon.
A magyar nép nem ostoba és nem bölcs. Egyszerűen csak a 19. század elejétől fogva -- a korábbi kollektív tapasztalataira és kialakult kompetenciáira hagyatkozó -- függetlenségi nacionalista program alapján állt össze nemzetté, és a Fidesz által megtalált nyelve a tényleges nyelve, amelyről -- végre -- nem kell ide-oda fordítania. Ebben érzi otthon magát. Miért is várjuk el tőle, hogy eldobja magától és keblére ölelje az eszperantó valamelyik változatát? És aki ezt várja, mitől reméli, hogy valaha sikere lesz?
