Aki egy cseppet is ismeri az újabb kori magyar irodalmat, mondjuk, Berzsenyitől, az tudja, hogy semmi új nincs a napunk alatt. Az egykori erős magyar királyság és a mai gyöngécske, balkáni nemzetállam közötti lejtőnek csak a szöge változott néha, az iránya nem. A nemzeti kompetenciák összessége, a problémamegoldó képességünk az adott történelmi környezetben mindig alacsony volt, és ma sem különb. A magyar történelem visszatekintve szinte sorsnak tűnik, amelyből nincs kiszállás.
De ma párját ritkítóan hazug kormányzásban élünk az eddigiekkel való összevetésben is: ez a kormány a hazugságot és a cinizmust tette a fő politikai iránytűjévé, miközben a magyar népesség jelentékeny része kellően alkalmatlan arra, hogy nemhogy kitermelje magából az alternatívát, de akárcsak átlássa, hogy mi történik vele.
A mai magyar kormánypolitika stratégiai és taktikai hazugságokkal van tele. Stratégiai hazugság orosz zsoldban részt venni az EU aláásásában -- ami nem jelenti azt, hogy ne kelljen bírálni az EU-t akár megfelelő szövetségeseket gyűjtve ehhez. Stratégiai hazugság a migrációról nem a helyi értékén, hanem nemzetközi összeesküvésként beszélni, mert ez lehetetlenné teszi a probléma ésszerű kezelését. Stratégiai hazugság nem a magyar értékteremtő képesség növelését, hanem a sérelmi politika hagyományosan xenofób, önfelmentő vonulatát állítani a nemzetpolitika gerincébe -- ráadásul ez utóbbit szembefordítani az előzővel, ami úgy rombolja a megújulási képességünket, hogy közben legitimálja a korrupciót, ami tovább rombolja az erőforrásainkat. Stratégiai hazugság erről a rombolásról aztán "unortodoxiaként", alternatív magyar útként beszélni, mintha ez bárhova vezetne a lejtő alján kívül. Stratégiai hazugság újabb mélységbe lökni a meghatározó választói többség realitásérzékét és még jobban szétszedni a politikai közösséget ("nemzetet"). Stratégiai hazugság a távlati problémákat (multikulturalizmus) előtérbe helyezni a közeliek (nemzeti képességeink reprodukciója, versenyképesség) kárára.
Taktikai hazugság a hazugságot őszinteségnek nevezni, a hazugot őszintének, vagy fordítva, a dolgokról meg az ellenkezőjüket állítani, a lényeget lényegteleníteni, a lényegtelent felnagyítani, az értelem helyett a szenvedélyekre hatni, a szenvedélyeket pedig kigúnyolni, az erkölcsöt relativizálni, a gyengéket megfélemlíteni, a nemzetet megosztani és az egyik részét ellenséggé tenni stb. (vö. orosz propagandaminták), és ezzel szétvetni a magyar közbeszéd maradék racionalitását. Taktikai hazugság szisztematikusan, visszatérően megvádolni a politikai ellenfeleket azzal, amit a főbűnös követ el annak érdekében, hogy zavartalanul uralhassa a közbeszédet. Taktikai hazugság Alinsky-mintára folyamatosan, egyre nagyobb dózisokban adagolni a mérget, de néha visszavenni belőle, hogy felébredjen a bizalom -- majd bevinni az újabb ájulást okozó adagot. Taktikai hazugság kormányzást mímelni, amikor kormányzás nincs, csak hatalmi harc -- de a közvélemény már elképzelni sem tudja, mi az a kormányzás.Taktikai hazugság nem beszélni az alapvető hiányosságainkról: az önismeretről, az önértékelésünkről, a kapitalizmusról, a piacról, egy nemzet valódi erősödésének alapjairól, az európaiságunkról.
A lényeg azonban, hogy a taktika (döntően a beszéd) a stratégiát szolgálja, a stratégia pedig sosem volt annyira nemzetellenes az utóbbi 60 évben, mint ma. És a nemzet meghatározó része ezt a nemzetellenes politikát támogatja. Ezt pedig élethazugságnak hívjuk.
