Az életünk egy ideje a Facebookon zajlik. Ennek ellenére a FB úgy gyűjt korlátlanul adatokat rólunk, hogy ezt semmi sem szabályozza a saját (hiányos) adatgyűjtési szabályain (privacy) és az ezeket is magába foglaló felhasználói szerződéseken túl. A adatgyűjtés a FB személyre szabott algoritmusában összegződik, amely egyfelől befolyásolja a hírfolyamunk és az elénk kerülő hirdetések összetételét, másrészt ellenőrizetlen mennyiségű adatot ad át rólunk a hirdetőknek és talán másoknak különféle konfigurációban. Külön kérdés, hogy az egész mechanizmus nyereségoldalának adóztathatósága elenyésző, tehát ez sem hoz nagyobb átláthatóságot a rendszerbe. Ugyanakkor aki a FB-ból kimarad, ez lemarad. Kevesen tehetik meg a modern világban, hogy ne legyenek részei ennek a virtuális közösségnek. Innen a hatalma is.

A FB eldönthetné az amerikai választást, ha akarná, szólt a napokban egy másik hír -- különösen, ha egyébként szoros eredmény lenne várható. Az élet áttevődése a virtualitásba -- vannak olyanok szép számmal, akiknél ez szó szerint így van, mivel az életük jóval nagyobb hányadát töltik a képernyők előtt, mint a realitásban -- olyan előnyt biztosít Zuckerbergnek és cégének (tegyük hozzá, a Google-lel versengve) az emberi élet befolyásolásában, amely lassan az emberi elme robotizálásának (algoritmizálásának) kérdéseit is felveti, és ez utóbbi -- a tudás digitalizálása után a tudásallokáció programozása -- nem véletlenül olvad fokozatosan össze a kibernetikával és a 4.0-ás ipari forradalommal. A robotizáció legalább annyira zajlik (már egy ideje) a humánumon belül, mint a technológia világában.

Ezen közben a demokrácia intézményeinek se kollektív értelmük, se indíttatásuk nincs az új fejlemények feltartóztatására, szabályozására stb., ehelyett azzal vannak elfoglalva, hogy a még megfogható tevékenységeket megadóztassák, illetve maguk is ott rombolják a magánélet szentségét, ahol érik. A humánum folyamatosan hátrál a korporációk és az államok kettős nyomása alatt, amelyek működési elve egyaránt a vágykeltés és a kontroll dinamikája, amit ezek úgy próbálnak bagatellizálni, hogy a nem látható boldog végkifejlet felé való haladásként (progresszió) mutatják be, amellyel szemben az aggodalom ostoba és maradi. Pedig világos, hogy míg a szabadság valóban egyenlőbbé válik ebben a rendszerben, ez az egyenlőség egyúttal erősebb ellenőrzés alá esik és lefele nivellál, magyarán a szabadságunkat adjuk az egyenlőségért cserébe (kivéve, hogy közben -- és ez a lényegi hazugság -- az egyenlőségpártiak szabadságnak akarják eladni az egyenlőséget, azaz, a szabadság tényleges csorbulását.)

A tömegízlés nyilván nem alkalmas az ilyen kérdések megítélésére, a tömegdemokrácia default (alap-) állapota nem a lázadás, hanem a kiszolgáltatottság. Az ellenőrzési mechanizmus tökéletesedésével az emberi szabadság megszervezetté és előállítottá válik, mindössze nincs se kultúránk, se tudásunk a veszteség érzékeléséhez. A szabadságot valakik legyártják -- már rég nem egyszerűen szabályozzák vagy rombolják. A szabadság gyártmány, nem képesség, jog, vagy kiindulópont. A FB-kal mindenképpen új kor köszöntött be abban az értelemben, hogy eddig egy gazdasági-társadalmi rendszer bonyolult mechanizmusai szabályozták a szabadságot viszonylag személytelenül, (persze különböző súlyú) akaratok összeadódása révén -- mostanra viszont egyre világosabban megkülönböztethetők azok a szereplők, akiknek az akaratán aránytalanul több múlik, mint bármi máson. És az összeesküvésben nincs semmi titkos, vagy legalábbis semmi, amivel ne lehetne számolni. Számolnak is: ezért van kínai meg orosz FB. És aki nem látja, hogy ezek az autoriter rendszerek azért számolnak vele, mert hatalom, az - attól tartok -- nem érti a szabadságok (irányításának) mai mechanizmusait.