Január 2-án erődemonstrációra készül a társadalmi ellenzék, amelyen a mai állás szerint meg fog jelenni a parlamenti hivatalos ellenzék egy része -- konkrétan a DK -- a saját zászlói alatt. A tüntetés fő szervezője, Várady Zsolt, illetve néhány másik szervező is megkérte Gyurcsányt, hagyják otthon a zászlókat, elmagyarázva neki, hogy mennyit ártottak a magyar demokráciának annak idején, amikor "elmulasztottak élni azzal a felelősségükkel, hogy bevonják a társadalmat a közügyekbe". Gyurcsány erre nem meglepően azt üzente: coki neked, Várady Zsolt.
Nem foglalkozva most a Gyurcsánnyal szemben hirtelen támadt gyanúval, hogy Orbán útitervét valósítja meg, Várady kérése maga az abszurditás. Ha a társadalmi ellenzék úgy véli, hogy intakt melegházban felnevelgetheti a demokrácia régóta hiányolt illatos növényét eddig kipróbálatlan trágyával és vegyszerekkel locsolgatva azt, és légyszi-légyszi alapon elháríthatja a környék növényevő állatait, súlyosan téved. Ezt nem fogja megvárni pl. Gyurcsány, akinek, ugye, evidensen tök más a célja. A politikai versenyben (amely a hatalomról szól) lehet úgy tenni, hogy minket, "civileket", nem érdekel a hatalom, de azt már aligha lehet elvárni másoktól, hogy ők is így tegyenek, illetve ha van nekik egy saját politikai stratégiájuk (és Gyurcsánynak konkrétan van), akkor azt felejtsék otthon holmi bűnbánatból, és álljanak be a politikai logika meghaladásával (a.m. kiherélésével) kecsegtető éteri politikaellenességbe. Ám a politikaellenesség is politika. Ez az, amit a "civilek" láthatóan nem értenek, de Gyurcsány igen, és elejét is akarja venni. Gyurcsány hivatásos hatalommaximalizálóként lépett be a képbe, mire a "civilek" rögtön stratégiai hátrányba kerültek.
A társadalmi ellenzék úgy véli talán, hogy nem politizál, miközben utcára hív tömegeket, nota bene azzal a távlatos céllal, hogy Orbán mellett hidegre tegye a jelenlegi politikai establishment egészét? Akkor is politizálna, ha az Andrássy út újrafásításáért szállna harcba. Hát még így. Ilyen körülmények között társadalmi ellenzéket építeni -- a politikai ellenzékiség lehetőségének megvetése mellett, a hatvanas évekből jól ismert radikális intézményellenesség alapján -- a parlamenti ellenzék ellenében teljesen célt tévesztett stratégia. A társadalmi szerep és a mások NER-ben elfoglalt parlamenti szerepe között a megfelelő út a politikai ellenzékiség, és az azt szolgáló stratégia volna.
Emellett praktikusan arra számítani, hogy hirtelen sosem látott mértékű társadalmi és közösségi aktivitás kezdődhet a teljesen szétesett, szociális kompetenciákban szegény Magyarországon az establishment ellenében, olyan ráadásul, amelynek még pártpolitikai bűze sincs, az valójában a trockizmus, a Negyedik Internacionálé, a maoizmus, Marcuse, a lutte ouvrière, a munkástanácsok forradalma, az Occupy stb. horizontjára és színvonalára lövi be a bimbózó társadalmi ellenzékiséget. Annyival állunk még jobban, hogy a magyar civileknek legalább pozitív programjuk nincs, és ha így folytatódik, jobb, ha nem is lesz.
Január 2-án valami nagyon ütős (értelmes és attraktív) stratégiát kéne meghirdetni a színpadról ahhoz, hogy eloszoljanak ezek a kétségek. Ez az egyetlen mellesleg, amivel érdemes felvenni a harcot a DK-s zászlók ellen a baloldali politika centrumáért folyó vetélkedésben -- a puszta tiltás gyengeségről árulkodik. Rövid út a semmibe. Nem tiltani kell, hanem jobbnak kell lenni. Ehhez azonban egy-két dolgot el kell előtte dönteni.
Az utolsó 100 komment: