Szokva vagyunk már ahhoz, hogy a kormány szemhatára Lehel vezértől a 23. század végéig terjed, amire minden oka megvan, hiszen számosan vannak benne elismert történészek és futurológusok, leginkább two-in-one. A fő Two-In-One egyik kezével kiosztja a Holokausztért viselendő felelősséget, a másik kezével már tapintja a "győzteseket" az átalakuló világban, pl. Nazarbajev kazah elnököt, aki mostanában a Two-In-One legnagyobb (egyben maradék) barátja.
Vannak mögötte persze kisebb formátumú, de azért nem lebecsülendő történészek is, nem akadémikusok, de mondjuk, olyan egyetemi tanár szintűek. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest említeném elsősorban, aki a mai Trianon emléknapon odanyilatkozott, hogy "Trianon nem volt szükségszerű: bekövetkeztének alapvető oka többek között az volt, hogy a nemzet nem volt egységes."
Ne akadjunk fent most azon, hogy mi jelent a "szükségszerűség" a társadalomtudományokban, amikor eggyel kevésbé embert próbáló szinten is hiába mantráznánk Semjén Zsoltnak, hogy 1) a nemzet akkor éppen duális monarchiában volt a Habsburg-birodalommal, relatív kisebbségben nem csak ezen belül, hanem etnikumként a Magyar Királyságban is, amely nem volt etnicista alapú nemzetállam, az egységét -- nacionalisták számára elég érthetetlen módon -- legfeljebb Őfelsége személyétől, a jogrendjétől, a köztisztviselői kartól, a vasútvonalaitól és a fürdőitől remélhette; illetve 2) ha valami a nemzet akkori bukását okozta, az éppen az volt, hogy idővel valóban megpróbált (nem szőröstül-bőröstül, hanem éppen csak kulturálisan) egy kicsit "egységesebbé" válni, de már ezzel is elidegenítette az ugyanúgy nemzeti eszmélődésbe esett nemzetiségeit, amelyek alkalmas időben nem szégyelltek összefogni az antant hatalmakkal a saját céljaik érvényesítése érdekében. És ezzel a széles koalícióval szemben nem volt esélye az országnak akkor sem, ha a kivérzett, kiábrándult, éhező hadsereget nem eresztették volna szélnek.
Lehet tehát egy furcsa értékrend szerint "szükségszerűtlennek" nevezni Trianont, de csak annyira, amennyire a mohácsi vereséget. Vagy az '56-os forradalom bukását. Vagyis tök értelmetlenül. Kivéve persze, ha mindent a balbitangokra akarunk kenni. Akiknek egyébként semmi közük a magyar uralkodó osztály 1918-ig tartó rombolásához.
Annyit esetleg lehet mondani, hogy jobb (az egységessel éppen ellentétes) nemzetiségi politikával talán elkerülhető lett volna Trianon, de ahhoz huszonhárom másik feltételnek kellett volna teljesülnie még, amelyekkel nem untatnám Semjén Zsoltot. Csak egy közülük a Károlyi-kormány nagyobb rátermettsége. Egy másik pedig a dualizmus kori fürjvadászó, nagyot mondó, hasznavehetetlen politikusok ideje korán való belekényszerítése egy nyugatias, klasszikus liberális ethoszú, teljesítményelvű életpálya modellbe.
Egyébként ez úton is kondoleálunk a magyar népnek a Magyar Királyság halála miatt. Voltak jó évei. Szemben a jogutódaival.