Megírtam már, most látom, hogy Bartus is felveti, hogy vajon nem kell-e attól tartanunk, hogy a Fidesz megzsarolta/lefizette az MSZP kulcsembereit vagy egy részüket, és nem annyira a szocik természetes bénasága, mint inkább Habony forgatókönyve érvényesülne az ellenzék tétovaságában -- miközben a leosztásban természetesen számítanak a híg baloldali értelmiség öntudatlan asszisztálására. (Ennek az értelmiségnek a tőle telhetően legszínvonalasabb tagja, Tamás Gáspár Miklós ismerte el napokban egy rádiós műsorban, hogy a baloldali értelmiség összezárt a "demokratikus" ellenzék mögött, pragmatikus megfontolásokból nem kritizálja azt: parbleu! -- magyarul önként teszi ki magát az MSZP-Együtt képződmény valóságértelmezésének és politikai érdekeinek. No nem mintha ez valaha is gondot okozott volna neki, ha ellenzékben, akkor ezért, ha kormányon, akkor meg azért, tudniillik az érdekeik elég rendesen összevágnak. Ezt -- az értelmiség instrumentalizálódását és erkölcsi lezüllését -- hívta Julien Benda, majd később többen az írástudók árulásának.)

Ami történt, ennek jegyében is történhetett. Az elhúzódó ellenzéki egyeztetés (majd' egy év!), Gyurcsány távol tartása a fazéktól, a Mesterházyval szembeni kímélet a Fidesz-csatlós médiában, az ellenzék teljes inaktivitása az utcán, azaz a társadalom mozgósításának elszabotálása (hol tartott négy éve a Fidesz!), a tökéletes inkompetenciájuk a kampányban (hol tartott négy éve a Fidesz!), végül a Fidesz megbízható vezetése a közvélemény-kutatóknál (és ennek ellenére az MSZP váltásra és megújulásra való képtelensége) -- mind arra utalnak, hogy itt nem egyszerűen tehetségtelenségről van szó, mert tehetségtelenségnek ez már sok.

A probléma az, hogy nem tudhatjuk. A tehetségtelenség olyan fokot ért el, hogy az hihetetlen, viszont a feltételezésre, hogy az MSZP-t a legnagyobb szatellit pártként beszippantotta volna a centrális erőtér (nem csak pszichésen, mintha azok kénytelenségből meghajolnának az erő előtt, hanem tevőlegesen, ha tetszik, tettlegesen is, a politikai rendszer korrupciójából történő hosszú távú részesítéssel és/vagy fenyegetéssel), természetesen nincs (egyelőre) bizonyíték. Az egyetlen elfogadható bizonyíték ellene az volna, ha az MSZP elkezdene ellenzéki pártként viselkedni. Hogy aztán a nagy fogadkozások szellemében a rezsim meg a rendszer ellenzékévé is válhatna-e, az erősen illuzórikus, de nekem elég volna momentán, ha a kormány ellenzéke bírna lenni. Akkor tudhatnám, hogy van ellenzéki pártunk.

De így élek a gyanúperrel, hogy immár nem csak a közpénzek, hanem a választói bázis feletti kartell is alakulóban van. Mintha a választói közönséget (a szavazatokat) osztanák meg és fixálnák néhány tízezres pontossággal egymás között, tudományos alapon. Három-négy magyar összehajolt, és a lelkeket adják-veszik.

(A poszt írásakor nem ismertem Kertész Ákos ugyanilyen címen megjelent 2010-es írását, de azóta megtaláltam, elérhető itt.)