Ehhez csak az kell, hogy ne bővüljön az EU a Balkán felé (ez több ok miatt jó volna) és Bulgária tartsa a fejlődését. Az AIC (tényleges fogyasztási mutató) szerint, ami a háztartások vásárlóerejét mutatja, 2019-ben hátulról a harmadikak vagyunk (Románia már jóval előttünk), a horvátokat csak egy százalékponttal előzzük (az EU-átlag 67%-án szemben az ő 66-ukkal), de Bulgária gyorsabb javulása (3% az előző évben, a mi 1%-unkkal szemben) jó esélyt ad arra, hogy öt év múlva már biztos utolsók legyünk a ranglistán. Természetesen közben orrvérzésig magyarok.
Ehhez persze zárójelben odakívánkozik, hogy az egy főre jutó GDP-ben jobb a helyezésünk, de ez mit se segít honfitársaink túlnyomó részén. Dagadhat a nemzeti kebel (a nyugati tőke hajtotta, EU-pénzekkel és hazautalásokkal megdobott nemzeti összterméknövekedéstől), de a lopásfaktorral súlyosbítva alig csorog le ebből valami az alsó 60-70% fogyasztásához. Lehet még nézni a lakossági hitelállományt, ami kétségtelenül alacsony, de pl. Dániában az eget verdesi, oszt mégis... Lehet nézni a főleg ingatlanokban és állampapírokban álló illikvid tőkeállományt (nem, az offshore most nem számít), de ez semmit nem segít az életszínvonalon... (Nem kérdezzük, hogy miért állampapírban áll valami, miért nem működő tőkében, mert tudjuk: nemzeti alulpolgárosodottság, intézményes bizalmatlanság stb.) Visszatérve a GDP-re, ha viszont USD-ben számoljuk, akkor az olyan szomorú versenyképességi állapotot mutat, mint ide Odessza.
Szóval, tíz évnyi nagypofájú nemzettel való visszaélés után ez az eredmény. Szép, grat. Hajrá Magyarország, hajrá, magyarok!
