Majdnem mindenkinek jobb lenne -- az európai nemzeteknek és ázsiai orientációjú magyaroknak --, ha ki tudnának vágni minket az EU-ból, de persze nem tudnak (és nem akarnak, vö. gazdasági érdekek). Az európai orientációjú magyarok (a harmadik csoport) egy kicsit szenvednének, de legalább okát látnák, hogy leváltsák a tíz éve ellenükben cselekvő hivatalos politikai ellenzéket, aztán meg talán megnyernének egy egyelőre távoli választást is. Az ázsiai orientációjú magyarok megtanulnák, hogy a valóság nem a fidesztévé által bemutatott kép, hanem a kilépés után meredeken zuhanó kenyér- és szalámiadag a spájzban. Európa meg helyrehozná ezzel a kritikátlan, elhibázott 2004-es beléptetési hullámot, amivel olyan országokat (legalább kettőt, de egyet biztosan) engedtek csatlakozni, amelyeknek még harminc évig bizonyítaniuk kellett volna az erre való érettségüket.

Félre ne értsen semelyik Ázsia-hívő (netán "harmadikutas") magyar: nem írnám én elő, hogy milyen legyen ez az ország, hogy jövök én ahhoz. Én Európát és a civilizációt védem. Mindkettő (ami nagyjából ugyanaz) egy bizonyos értékrendben nőtt fel, tehát joggal várja el -- jóllehet mára maga is megkavarodott -- ennek az értékrendnek az erősítését a tagjaitól. Az EU-nak nem az alternatív "jogállami felfogások" laborjának és a kleptokrata populizmus "kulturális" keltetőjének kell lennie, mert -- úgymond -- így "tiszteli" a nemzeteket. Ha az EU magállamai nem fogják fel, hogy elsősorban értékközösség és nem veszik ezt komolyan (ahogy most nem veszik), akkor megérdemlik az olyan országokat a ragadozó politikai bűnözőikkel, mint Magyarország.

Ha kivágnának, végre rákényszerülnénk magunk kivívni a szabadságunkat a saját belső elnyomóinkkal szemben. Ötszáz éve nem sikerül. Félreértés ne essék, ezek az elnyomóink nem elsősorban Orbán és a politikai osztály. Ez a magyar szellem és kumulálódó inkompetencia. Minden más ezekből következik.