Ha én sétálgatni akarok, inkább kimegyek a szomszéd erdőbe, de mindenképpen elkerülöm, hogy buta jelszavakat kelljen skandálnom a "nem hagyjuk!" és az "Orbán, takarodj" spektrumban, amikben már azok se hisznek, akik mondják. (De hagyjuk, és nem takarodik.) Minden politikai megmozdulásnak (ideértve a "szolidaritási" jellegűeket is) akkor van értelme, ha eléri a politikai célját. A sírás-rívásnak, könyörgésnek, gyásznak nagyon korlátosan lehet politikai célja: csak akkor, ha egy tágabb, működő politikai akaratba, keretbe, expanzív cselekvéssorba illeszkedik. A tegnapi Index-tüntetés nem ért el semmit, ahogy az utóbbi tíz év tüntetéseinek 98%-a sem. Miért? Ahogy mondtam: mert nem illeszkedtek semmilyen stratégiába -- pótcselekvések. Én bátran belehallgattam Orosz és Fekete-Győr -- a két legfontosabb tegnapi közszereplő -- beszédeibe, keresve a nyomát a stratégiának, végül is nem az újságíró-szakszervezetet képviselték, hanem a pártjukat. Semmi ilyet nem találtam, az előbbit három percig, az utóbbit két percig bírtam, olyan rosszak voltak.
Egy kézenfekvő ellenpélda (nincs is sokkal több): a netadós tüntetés annak idején azonnali szenvedélyreakció volt a FB-on követhető, négyzetesen növekvő bejelentkezőszámmal egy specifikus poszt-posztmodern (geek and fashion) témában, tehát nem annyira a kontent, de nem is egy felület (pl. a Facebook), hanem a technológia (a szabadság reprezentációjának) korlátozása ellen. (Talán nem véletlenül a másik nagyobb tüntetés a régmúltból az Alaptörvény ellen irányult, amely -- ha "csak" modern köntösben is -- a szabadság addigi alkotmányos reprezentációját számolta fel. Magyarul a sikerhez kell egy nagyon erős általános érték és annak reprezentatív sérelme.) A net szabadságát védő százezres tömeget már akkor rendszerellenes érzelmek is fűtötték a konkrét sérelmén túl, ráadásul a megmozdulást civilek szervezték, azaz a reakció társadalmi jellegű (érdekű) volt, nem pusztán politikai.
Mindebből majdnem semmi nem áll a tegnapi tüntetésre. Az Index-szel "csak" az n-edik valamennyire független sajtófelület veszett el, de a lapnak egyébként sincs -- messze nincs -- olyan szimbolikus ereje, mint egy konstitutív technológiának és az ahhoz való hozzáférés állami korlátozásának. Továbbá, ha a tegnapit legalább az elbocsátott főszerk. vagy a 444.hu hirdeti meg (most nem kérdés, hogy egyik se tehette volna igazán), akkor is valószínűleg többen mentek volna el rá, mint az ellenzéki inkompetenciában a helyét már megtalált Momentuméra. Ez bonyolult. A Momentum lassan a múlt részévé válik (mint minden, ami nem tartogatja már a jövő hiteles ígéretét, miközben a jelen szenvedés; ti. nálunk mindig a múlt csap össze a jövővel, a jelennek ritkán van jelentősége). Akkor lett volna esélye tegnap áttörést elérnie a tüntetés farvizén (amire mégis csak szüksége volna, hiszen politikai szervezet, amely elvileg hatalomra tör), ha szisztematikusan expanzív, jó politikai gyakorlatot tudna felmutatni már évek óta, pl. tudnánk, hogy mi a fenét akar kezdeni egy adott tüntetéssel a rendszerváltás érdekében. (A rendszerváltásra való képesség a mai ellenzékiség egyetlen mércéje.) De nem tudjuk. Ők se. Pedig a Momentum (mint minden ellenzéki párt) minden megmozdulásáról tudnunk kellene ezt.
Összefoglalva tehát, egy párt a tüntetés témájával akkor találkozik jól, ha a téma reprezentatítv a fenti értelemben (azaz elemi szenvedélyeket tud kiváltani) és közben a párt hiteles, azaz várható tőle, hogy valamit hozzáad a témához és sikeresen át tudja politizálni azt; nem csak "rárepül" és kihasználja, hanem hozzá is ad valamit a témában folyó küzdelemhez. (Szimptomatikus, de nem tárgyalom, hogy sok hónapja az első jelentősebb tüntetés volt ez kb. 5-7 ezer emberrel, amit a párt egyáltalán szervezett, magyarul saját témákra nem tud mozgósítani. Megfordítva, nincsenek mozgósításra alkalmas saját témái -- miközben médiaképes narratívája sincs. Hm. Értelemszerűen a többi pártra ez hatványozottan vonatkozik.)
Talán megdobja a párt szavazóbázisát egy százalékkal az a tény, hogy -- szemben az összes többi ellenzéki párttal -- legalább életjelet mutatott. De ez -- mondanom se kell -- édes kevés. A tüntetés semmi másra nem volt jó, mint az ellenzéken belül zajló átrendeződés segítésére. De mi értelme az átrendeződésnek, ha a vezető ellenzéki pártokban nincs semmivel se több, mint az öt évvel ezelőtt vezető ellenzéki pártokban? Hány átrendeződést asszisztálnak még végig az ellenzéki szavazók, mire rájönnek, hogy csak éppen politikai pártjaik nincsenek, amelyek politikát csinálnak, mert hatalomra akarnak jutni, ezért vannak. Megértem, ha valaki szeret sétálgatni, noch dazu ettől úgy érzi, tett valami politikailag értékelhetőt. De ki kell ábrándítanom: semmit ilyet nem tett. Szóval akkor -- minimálisan értelmes ellenzéki ajánlat nélkül -- inkább az erdő.
Mondanom se kell, nem lehet túl sokszor haszontalan tüntetést szervezni. Egy idő után nagyon nehéz kikeveredni az ezek nyomán lassan kiépülő választói frusztrációból és szkepszisből, amit az éles szemű olvasó felfedezhetett már ebben a posztban is a Momentum ténykedése kapcsán. (Hasonló vélemény az ellenkező oldalról itt.)
