1000 A MI HAZÁNK

" Míg más parlamentáris országokban a jobboldal általában a józan és megfontolt konzervativizmust, a tradíciókhoz való ragaszkodást tekinti hivatásának – nálunk a magát jobboldalinak nevező kormányzati rendszer ezekkel ellenkező törekvéseket mutat. Alkotmányjogi téren a parlamentarizmus elsorvasztása és látszatparlamentarizmussá süllyesztése ennek az állítólag jobboldali kormánypolitikának egyik fő célja. A vezérkedés, az egy akarat érvényesülésére felépített és minden bírálat elnémításával kialakított nemzeti egység, másrészt gazdasági téren az individualista gazdálkodást mindinkább elfojtó, egy újfajta kollektivizmus felé elhajló, sokszor már a magántulajdonba is belenyúló törekvések: nehézzé teszik egy konzervatív politikus számára, hogy ezzel a jobboldallal azonosítsa magát.” (Gr. Apponyi György, 1935)

Facebook oldaldoboz

Friss topikok

Polgári konzervatív blog

2020.04.11. 11:01 HaFr

Krisztus helye a kereszténységen kívül, mindenki életében

The Last Temptation of Christ | Visceral Cinema

Nem akarok illetéktelenül teológiai vizekre evezni, nem is teszem, mert szerintem ahhoz, hogy egy nem-hívő értékelni tudja Krisztus értelmét a saját életében (mert van értelme), nem teológiai magyarázatokra kíváncsi. A teológiai körbenforgás lényege, hogy a Krisztus-áldozatot az tudja csak értékelni, aki már hívő; ez viszont be is zárja a Krisztus-értelmet ebbe a viszonylag szűk körbe, ami szerintem hiba. Nem beszélek most az egyház mint intézmény hitevesztéséről, a papok jelentős részének erkölcstelenségéről, a magyar felsőpapság -- tisztelet a kivételes tagjainak -- átpolitizálódásáról és a kereszténység visszaszorulásáról az így vagy úgy istenhívők (egyébként nem csökkenő) tömegében, ami mind arra utal, hogy a Krisztus-értelem nem tud kilépni az említett körbenforgásból -- és egyre szűkebb körbenforgásból. A kérdés "csak" annyi: megérthetjük-e a Krisztus-értelmet és a Krisztus-áldozatot a kereszténységen kívül?

A Krisztus-történet a lényegét tekintve egy speciális áldozat története, amely annyiban speciális, hogy Isten áldozza fel a saját fiát (mert ennyire szerette a világot) a bűneink bocsánatára. Isten ezzel -- elég antropomorfikusan, tehát az emberi kultúrák és a korábbi és párhuzamos istenek hagyományának megfelelően -- elfogadja a vele való kommunikáció (emberi alázat és alárendelődés) rítusaként az áldozatot és maga is ezzel a gesztussal él. Ez önmagában furcsa, de érthető, ha nem mással, mint az emberrel akar kommunikálni az ő értelmének megfelelően. Isten logoszának (beszédének=értelmének) van tehát emberi metszete és ennek a metszetnek a része a saját fiának feláldozása. Jellegzetes módon, míg Isten nem engedte meg Ábrahámnak, hogy feláldozza a saját gyermekét, a sajátját az új szövetség jegyében odaadja. Mit mond ez a nem-keresztény embernek a saját életéről?

A Krisztus-áldozat a bűneinkre (az ember bűnösségére) való reakció. Nem kell elfogadni ahhoz az eredendő bűn dogmáját, hogy reálisan lássuk: mások esetenkénti megalázásában és rombolásában mindannyian nap mint nap vétkesek vagyunk, akár tudatlanul is. A Krisztus-áldozat megváltó értelmében sem kell hinnünk ahhoz, hogy világos legyen: éppen a tudatlanságunk okán nem háríthatjuk el a folyamatos (hallgatólagos) bocsánatkérést azoktól, akiket öntudatlanul pusztítunk és visszavetünk az életében. Nem kell ahhoz Krisztus-áldozat -- vagy elég ennek a szimbolikus értelmével tisztában lennünk --, hogy az erkölcsi létünk folyamatos csorbulását komolyan vegyük és emiatt nap mint nap azok bocsánatát kérjük (a bocsánatkérés állapotában legyünk), akik ellen vétettünk. Ahogy vétettünk végső soron önmagunk ellen.

Az út a saját életünkön át (az élet teljességéhez) nem emberáldozatokon át vezet, azaz az embertársaink megalázása, romba döntése, elpusztítása nem megoldás senki ambícióira, konfliktusaira, az életére. Minden ember testi, szellemi és lelki pusztítása a cselekvő kárára is válik, mert olyasmit művel, ami 1. rombolja őt is, 2. ami helyett más stratégiát kellene találnia a saját jól-létéhez. Makro értelemben -- egy nemzet, egy társadalom és a politika szintjén -- bárkinek több esélye van a saját életéhez (saját magához) közelebb kerülni (megtalálni magát) mások felemelésével (=minimum ne támogassunk olyan politikát, amely zérus összegű játszmaként fogja fel az életet, ne támogassunk olyan politikát, amely másik kisemmizésével, szellemi és lelki elnyomásával épít tőkét magának, illetve a szó tág értelmében keresztényi politika az, amelyik az igazságosság védhető koncepcióján belül úgy osztja el a nemzet erőforrásait, hogy az a lehető legtöbb ember felemelését segítse elő).

A másokkal szembeni kiengesztelődés (nevezzük ezt annak) ezért a magunkkal szembeni kiengesztelődés is (de az utóbbi nincs az előbbi nélkül): amit a keresztény liturgia a gyónásban koncentrál, az a fentiek szerint gondolkodó/érző emberben (az erkölcsi érzet sérelméről tudósító) lelkifurdalás. Ember voltunkhoz közel kerülni ily módon csak a többieken keresztül lehet: ezért kapcsolja a Szentírás össze a két nagy parancsolatot: szeresd Istenedet, valamint magadat és másokat egyenlőképp -- azaz Máté apostol szerint, 22.36-40:

36 "Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?"

37 Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

38 Ez az első és a nagy parancsolat.

39 A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."

A szeretet nem más, mint az erkölcsi törvény betöltése (eresztékeinek megtöltése élettel), azaz a törvénynek a törvény szubjektumai közötti meg- és átélése, autentikus valóra váltása.

A Krisztus-áldozat tehát ebben az a-teista olvasatban az önreflexió erős metaforája, nem véletlenül. Isten azzal a szándékkal lép be az emberi szabadság körülményei közé, hogy abba a szabadságot moderáló értelmet vigyen, méghozzá éppen olyat, ami megerősítésre szorul a bűn (=az ember instrumentalizálásának, embertársaink folyamatos öntudatlan és tudatos alávetésének) állapotában. Mert: „Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, de a saját lelkében kárt vall?”

A Krisztus-áldozat mint metafora teszi a világunkat keresztényivé abban a nagyon tág értelemben, amelynek elfogadásához nem kell hívőnek lenni. A Biblia tanúsága szerint Jézusnak is nagyon nehezére esett megérteni saját feláldozásának szükségességét: ember volta másból sem látszik jobban, mint az átmeneti ellenállásából, majd a beletörődésből. Az Evangéliumnak ugyan ő áll a fókuszában, de a végső cselekvő Isten. Az Evangélium egy ("az") áldozathozatal története. Nekünk egyenként azonban nem a világot kell megváltanunk -- furcsa mód éppen csak önmagunkat. Sokszor úgy tűnik, mintha ez is túl nehéz lenne. A Krisztus-parafrázis -- mint itt, vagy ezt továbbgondolva -- talán segíthet ebben, így mellesleg segíthet abban is, hogy a nem-hívő se engedje el teljesen a kereszténységet.

20 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hafr.blog.hu/api/trackback/id/tr115604804

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

almodhi 2020.04.11. 11:48:20

Igen, nem hívőként én szinte pontosan így viszonyulok az evangéliumok valós vagy (részben) konstruált történetéhez.
Szép összefoglalás.

Célkereszt 2020.04.11. 15:37:27

Mindenesetre köszönöm az erőfeszítésedet, hasznos volt.
Előfordul, hogy előjönnek azok az emlékek, amikor "bűnösen" viselkedtem, és elmondom magamnak, hogy ostoba, gőgös vagy sértő voltam, és gyötör a lelkiismeret. De ezeket már nem lehet visszacsinálni.
Szerintem a hívők és ateisták élete közt csak annyi a különbség, hogy a hívők évente egyszer emlékeznek erre a gondolatra, a többi napokon pedig eszükbe sem jut. Talán azért mert annyira elvont, hogy az elméjüket fel kell készíteni a befogadására.
Nem tudjuk, hogy milyen volt a világ Krisztus előtt, és mi lett más utána. A keresztény kultúra mindenki életében meghatározó, észrevétlenül életünk és gondolkodásunk része, hívőknek és nem hívőknek. Igazából azonban nem hiszem, hogy az erkölcs vallási eredetű, de a vallás eszköz lehet a mentális egészség fenntartásában.
Békés húsvéti ünnepeket kívánok!

HaFr · http://hafr.blog.hu 2020.04.11. 17:06:22

@Célkereszt: "Szerintem a hívők és ateisták élete közt csak annyi a különbség, hogy a hívők évente egyszer emlékeznek erre a gondolatra, a többi napokon pedig eszükbe sem jut."

No, azért nem :)

Célkereszt 2020.04.11. 17:21:01

@HaFr: Hát én nem ezt tapasztalom.

Tamáspatrik 2020.04.11. 21:41:09

Szerintem ez a teológia egy teljes félreértés. A húsvét egyébként nem az áldozatról szól, hanem a feltámadásról, a halál feletti győzelemről. A sűrű sötétség után, amit nagypéntek hozott (kicsit hasonló szituban vagyunk most, emiatt tudunk erre olyan erősen rezonálni), a feltámadás a szellem győzelmét bizonyítja, hogy ez lehetséges számunkra.
Krisztus elsősorban A PÉLDA, csupa nagybetűvel. Nem hinni kell benne, hanem követni a tanításait, a példamutatását.
Megjegyzem, hogy aki keresztény kultúrában él, nehezen fogja tudni elkerülni, hogy élete során számos alkalommal ne értelmezze saját magának Jézus mint ember illetve Krisztus (a megvilágosodás legmagasabb szintjére jutott ember) történetét. Tul. képpen mindenki a a saját Krisztus történetét írja újra és újra, számomra ez a kereszténység lényege.
Nem tudsz más lenni mint keresztény, mert ebben a kultúrában nőttél fel, beléd ivódott.
Egy volt jezsuita pap pappal értek egyet, aki azt mondta, hogy túlságosan sokat foglalkozunk az örömhír hozójával és sokkal kevesebbet magával az örömhírrel.

dare 2020.04.11. 23:51:35

"hogy a nem-hívő se engedje el teljesen a kereszténységet."
Az jó lenne, ha nem.
Valahogy így érzek én is az egyházzal kapcsolatosan, még akkor is, ha a papok és főméltóságok csinálnak értelmetlen dolgokat benne, de az az ő keresztjük, én nem akarom magamra venni. Még ha az összes ateista kiabálja rám, akkor se:

(+ 1 vers az alkalomra:youtu.be/HVdr-QXq49Q)

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ AZ EGYHÁZRÓL
Kosztolányi Dezső a 20. századi magyar líra és széppróza egyik legnagyobb alakja kívülről csodálkozott rá a keresztény év különleges körforgására!

„Olyan páratlan, tündöklő vallás egy sincs, mint a tiétek. Tiszta költészet… Ti nem is sejtitek, milyen szépé és változatossá tettétek az életet, amely magában fárasztó és unalmas. Ti ünnepeitekkel részekre bontottátok az évet. Szolgálatába állítottátok fel a csúcsokat: építészetben, szobrászatban, festészetben, zenében, költészetben egyaránt.

November elsején, amikor kezdődik az őszi vörös hervadás, kiviszitek az embereket a temetőbe, és meggyújtjátok a kegyelet gyertyáit és mécslángjait.

Virággal borítjátok a sírokat, és figyelmeztetitek a világot az elmúlásra…

Amikor megjön a december, hajnali misét tartotok. A hajnali kék ködben lámpásos emberek bandukolnak a kivilágított kis falusi templomok felé, és teli torokkal énekeltetitek az „Ó fényességes szép hajnal”, kezdetű ódon adventi éneket. A nappalok egyre rövidebbek lesznek, a sötétség egyre sűrűbb és hosszabb. És ti azt mondjátok: nem kell félni. Majd jön valaki, aki elűzi a sötétséget, és sose látott fényt gyújt a világnak. Az adventi emberek remélnek, és várják a fényt. A várakozásban kicsordul az ajándékozási kedv.

Titokban vásároljátok szeretteiteknek az emléktárgyakat, hogy szeretettel ünnepeljétek együtt a fény születését. És a sötétség mélypontján, december 24-én, amelyet „szentestének” neveztek, megrendezitek Jézus születésének mámorában azt a hallatlan és páratlan karácsonyi tűzijátékot, amelynek sziporkái New York-tól Tokióig látszanak. Akkora az öröm, hogy a világ táncra perdül. De pár hét múlva ismét üstökön ragadjátok az ember, és azt mondjátok neki: Elég volt! Hamut hintetek a kijózanult fejekre és azt mondjátok: Emlékezzél ember, hogy porból vagy és porrá leszel! És igyekeztek meggyőzni a világot, hogy mindenkinek szenvednie kell.

A Kálváriára járatjátok az embereket, és a szenvedés szépségeit magyarázzátok nekik… És megjön a nagyhét. Elnémítjátok a harangokat. Felállítjátok a nagy Halott sírját. És döbbenve áll a világ a nagy ravatalnál. De nagyszombaton felzúgatjátok a Rómából visszatért harangokat. Aranyos karingbe öltöztök, és megindul az öröm mámorában ujjongó körmenet. – Alleluja! Föltámadt Krisztus e napon. A körmenet szegélyén sorfalat állnak a fák, zöld rügyekkel figyelnek rátok. – Igen! Igen! – mondogatják. Valóban itt van a feltámadás, a tavasz.

Olyan szép mindez, hogy az egyházhoz akkor sem volna szabad hozzányúlni, ha Isten nem volna sem égben, sem bennünk. Ha valami szörnyű hatalom kipusztítaná a világból a virágokat, a színeket, és hamuszürkévé tenné a földet, vagy eltörölné a modern ember játékszerét, a sportot, nem okozna akkora kárt, mintha az egyházat törölné el.

dare 2020.04.11. 23:59:52

@dare: Akkor újra, 1 vers húsvétra: youtu.be/HVdr-QXq49Q

HaFr · http://hafr.blog.hu 2020.04.12. 09:15:27

@Tamáspatrik: de hát pontosan leírtam az elején, hogy ez nem teológia -- ez a nem-hívő közelgetése a Krisztus-áldozaton mint metaforán keresztül -- ha tetszik -- a megváltás kontextusához. Ahhoz, hogy valaki a megváltásban higgyen -- mert ebben már csak hinni lehet -- már keresztény hívőnek kell lennie. Azt hittem, ez világos a posztból. Csak mondom, hogy éppen emiatt -- mert a befogadó sosem zárhatja ki a szerző szándékainak félreértését -- nem érdemes olyan kategorikusan fogalmazni, mint te teszed. Ez a folyamatos hermenutikai visszafogottság (önkritika) eléggé az elején van az autentikus befogadás ABC-jének.

Tamáspatrik 2020.04.12. 09:16:50

@HaFr: Ez nem merészség, hanem józan ész. A kereszténység mindenki számára való tömegvallás. Ha bármiről beszélsz különféle értelmi szinten levő embereknek, teljesen mást fogsz mondani a tudatosságuktól függően. Ha nagyon egyszerű embernek beszélsz, és azt akarod, hogy felfogja, hogy mért jó kereszténynek lenni, (vagy magyarnak lenni vagy európainak tök mindegy), akkor valami nagyon egyszerű, érzelmileg erős töltetű mondatot fogsz mondani. Ezt akarod, hogy megjegyezze ("érted halt meg a keresztfán"), ami voltaképp igaz, csak nem úgy. Utána úgyis elveszti a fonalat, ennyit tud befogadni.
Ha művelt embernek beszélsz, lehet hogy pont az ellentétét fogod elmondani annak, mert ő már megérti, képes a komplexitást értelmezni.
Sőt, ha valaki elég önálló és tudatos, neki már nem is kell magyarázni semmit, ott a történet, fogja tudni értelmezni a maga számára, tudsz vele beszélgetni erről. (És azt is tudni fogjátok, hogy nincs egyetlen történet, mindenki magának hozza létre, attól is függően hogy mit tart belőle fontosnak saját magának.)
Mondjuk ki, hogy a keresztény dogmatika életszerűtlen, olyan mint egy hókusz-pókusz, hiányzik belőle a közvetlenség és természetesség. Azok a papok, akik tömegeket érnek el, általában mellőzik a dogmatika használatát.

Tamáspatrik 2020.04.12. 09:24:36

@HaFr: Megváltás, ez megint keresztény dogmatika (egyébként még zsidó dogmatika is). Senki nem tudja valójában mit jelent, az ilyen fogalmaknak mindig csak egy adott kör számára van jelentősége. Nem szabad ragaszkodni annyira a szavakhoz, fogalmakhoz. Mit szólsz, ha mondjuk azt mondanám helyette, hogy segít kimászni a szarból?
Attól még lehet valaki keresztény, hogy nem használja a dogmatikát, inkább törekszik átélni és megérteni az eseményeket és tanításokat.

HaFr · http://hafr.blog.hu 2020.04.12. 09:26:01

@Tamáspatrik: hát, márpedig a kerszténység dogmatikán épül fel, nem hilibilly természetvallás

ijontichy 2020.04.12. 11:20:50

@HaFr: A mindenit, milyen spirituális hangulatba kerültél így Húsvétkor :-)

@dare: Pár apró megjegyzés:
- vallás és hit, az két különböző dolog;
- van hitbéli túlbuzgó, és van túlbuzgó ateista is. ez már csak egy ilyen műfaj :-(;

Így, vagy úgy, Húsvétkor mindenki megtalálhatja a közös pontot a megújulásban, az életigenlésben, feltéve, ha nem azt keresi, ami elválaszt, hanem ami összeköt. Peace ;-)

dare 2020.04.12. 12:17:01

@ijontichy: Jogos.
Nem is tudom miért nem írtam valamilyen jelzőt az ateista és az összes szó közé.
Majd máskor. ;D

civisvaros_ 2020.04.12. 12:48:30

@HaFr:
a zsidó-keresztény vallás nem evilági. a római katolicizmus dogmatikus. reformáltak a predestinációban hisznek. ami azt jelenti, hogy a nem evilági dolgokon túl sokat nem kell filózni. mert az eleve el van rendelve. ebből következően a reformált hit doktrínér és protestáns hit részben világias. a reformáció a zsidókeresztény hitvilágot a népvallásba emeli be.

a horoszkóp is ugye hiten alapul. és az nem része a zsidókeresztségnek. de van aki abba is belelátja az üdvtörténetet. nyilas, a bak a vadász, a vízöntő, a halak a halász jegyei. gyűjtögető életforma jellemzi a telet és az évkezdetet. a tavaszt. a kos és a bika az állattartásra utalnak. az ikrek és a rák hava a reprodukciót jelöli. az iparosság. az oroszlán és a szűz ehhez kapcsolódó tudomány szellemvilága. a mérleg és a skorpió a kereskedők hava. társadalmi csoportok üdvtörténetét is bele lehet látni az évkörbe. amire egy római katolikus azt mondja, hogy ekkora hülyeséget még nem hallott. világias módon legitim természetfilozófia. ehhez kapcsolódik a népvallás. azt nem nagyon érti egy katolikus, vagy aki ellenreformált.

TanNé · http://erkolcstan.blog.hu/ 2020.04.12. 19:30:12

Húsvéti varieté

A húsvét / easter eredetileg Istár, vagyis az asszír és babilóniai termékenység és szex istennőjének ünnepe volt már kb 4500-4300 évvel ezelőtt is. A szimbólumai - mint a tojás és a nyúl - akkor és most is a termékenység és a szex szimbólumai. A tojásnak és a nyúlnak a feltámadás mítoszokhoz tehát semmi köze. Miután Konstantin úgy döntött, hogy kereszténnyé teszi a Római Birodalmat, Ishtar-t úgy alakítatta és alakították át, hogy Jézust szemléltesse. Ám lényegében, a húsvét továbbra is a termékenység és a szex ünnepe.

bővebben és vicces képekkel itt:
vilagnezet.blog.hu/2013/03/31/husveti_variete

Örömhernyó 2020.04.13. 00:09:57

@HaFr: A kereszténységbe belevitték a dogmatikát. Jézus üzenete elég egyszerű. Aköré sikerü katolikusoknak köríteni egyházszervezetet, egyházi jogot, vagyont, meg dogmatikát, az elnyomó feudális államszervezet részévé vált. Jézus nem ezt szogalmazta... A reformált egyházak pont a krisztusi egyszerűséghez akartak visszatérni.

A természetvallások se rosszabbak, mint a katolicizmus. Sőt! Az, hogy te nem érted őket, az a te bajod. Eleve a keresztények elloptak rengeteg szimbólumot a korábbi vallásokból, az ünnepeiket rátelepítették a pogányok ünnepeire. Végső soron a katolikus egyház nem más, mint a római birodalom kultuszának továbbélése, tévedhetetlen uralkodóval az élén. Jézus igencsak végigverne korbáccsal a katolikusokon, ha látná mit csinálnak a nevében.

MutánsJane 2020.04.13. 00:45:55

Egy nem-hivőnek az önreflexió (amelyben mellesleg határtalanul több lehetőség van annál, mint amit a posztíró megemlít) szükségességére való ráébredéshez és annak "használatához" (= gyakorlásához) egyáltalán nincs is szüksége kereszténységre, meg úgy általában bármiféle vallásosságra.

MutánsJane 2020.04.13. 00:54:03

bocsánat: nem-hívőnek

Örömhernyó 2020.04.13. 06:23:31

@MutánsJane: Ezt sose fogod tudni megértetni egy katolikussal. Szerintük csak az az ember, aki ugyanúgy veti a keresztet, ahogy ők. Viszont az ilyeneknél eltekintenek az erkölcstől is, akármit csinálhatsz, ha katolikus vagy, akkor feloldoznak a gyóntatószékben. Az egész vallás a külsőségekről szól, hogy hogy lehet alkudozni Istennel meg a szentekkel, intézményesített babona, az egyszerű jézusi üzenet ellenére és annak megcsúfolásaként felépített elnyomó hierarchia, MLM rendszer.
süti beállítások módosítása