A magyar társadalom nagy része csaknem érintetlenül lépett a kelet-közép európai patrimoniális, személyi függésen alapuló feudalizmusból a tömegdemokrácia (és a tömegmanipuláció) korába, és ezen belül is a történelme nagyob része diktatórikus rendszerekhez kötődik. Ezért nem alakult ki az országban a polgári mentalitásnak, a teljesítményelvnek, a szabad piacnak és a professzionális államnak az az együttállása, amely a Nyugatot több száz éve a világ vezető civilizációjaként tartja meg.
Az országnak akkor voltak sikeresebb korszakai, amikor egyértelműen a nyugati törekvések érvényesültek benne (a korai Árpád ház, az Anjouk és a Habsburgok, különösen a Monarchia idején, de ide sorolható talán az 1920-as évek stabilizációs időszaka is). Minden flörtölés keleti (muszlim, orosz) rendszerekkel súlyos visszaesést okozott, szenvedést hozott az ország népére és további leszakadást a civilizált Európától.
A magyar magaskultúra, a vallás, a politikai rendszer magja, a jogrendszer, minden komplexebb minőség, ami létrejött ebben az országban, kivétel nélkül nyugati -- klasszikus római, keresztény, polgári-liberális, felvilágosodáskori és modern -- mintákat követ. A Nyugat utánozhatatlanul komplex, mégis organikus fejlődése tetten érhető mindenen, amit eleink legkiválóbbjai (a korai uralkodóktól a reformkori nagyjainkon, a Monarchia és a Horthy-korszak művelt politikusain át a rendszerváltó tekintélyekig) követendőnek gondoltak. A Nyugat a sajátosan plurális, rétegzett civilizációjával máig a világ mintaadója; minden feltörekvő és felemelkedő állam és régió az észak-atlanti térséget másolja és annál sikeresebb, minél jobban tudja másolni (integrálni). A globális piac, a civilizáció mintái, a viselkedés, az ízlés, az anyagi és a szellemi kultúra, az emberi kommunikáció leghatékonyabb formái mind nyugati eredetű értékek és intézmények.
A Nyugat ma nincs nagyobb válságban, mint korábbi évszázadaiban visszatérően -- nem sorolom, mert aki ennyire nem ismeri a történelmet vagy elfogult, annak hiába magyaráznék. Csak ennyit: mi ez a mostani "válság" a népvándorlás korához, a kereszténységen belüli meghasonlásokhoz, a tudományos és az ipari forradalmakhoz, a 30 éves háborúhoz vagy az I. világháborúhoz képest?! És mégis egységes egészként tudunk tekinteni arra a civilizációra, amelyben ezek és sok más egyéb lezajlott. És nem csak lezajlott, de megtermékenyítette a civilizációnkat.
A Kelet nem tud semmit, ami megváltana minket a félelmeinktől, a hiányosságainktól, a kudarcainktól; nem tud semmit, ami királyi utat biztosítana a jövőbeni sikeres nemzethez. Aki ezzel házal, szintén nem tud semmit, vagy éppenséggel tud, de félrevezet.
Azok a parlagi alakok, akik ma a Nyugatot vad irracionalitással bírálják, von Haus aus parlagiak, nem lehet velük mit kezdeni. Ahogy a társadalom nagy része sem képes reflektálni a helyzetünkre, hiszen nincs hozzá tudása. A nem tudás, a tradicionalizmus és a populizmus egyvelege, a fiktív zárványaink uralkodó mintává tupírozása, mindeközben az országnak az ignoráns nép asszisztenciája mellett történő lerablása -- nos, ezek nem olyan értékek, amelyek előbbre visznek minket. Nem tartok attól, hogy maradandó hatásuk lenne a nagy egészre (ami nekem a Nyugat, a Nyugat, amely más frontokon további belharcokat vív), de Magyarországot tovább rombolhatják. Nem tudom, hol az a határ, amit elérve már kiesnénk a saját civilizációnkból, de azt gyanítom, szerencsére még messze. Mégsem kéne túl sokáig kísérteni az Urat, a szerencsénket és eleink bölcsességét. A Nyugattól tovább távolodni a szó szoros értelmében életveszélyes volna és egyszer még, ha nagyon szívósan akarjuk, visszafordíthatatlanná is válhat.
Hullák százaitól százezreiig bizonyítja a történelem, hogy nem volna bölcs lépés. Egy picit sem.
