A Momentum elnöke úgy érzi, hogy néhány hónapos semmittevés belső építkezés után és az eljövendő semmittevés belső építkezés mellett, ezt feltehetően újabb tudati szintre emelve, elkezdik megalakítani az ún. klímaköröket. "Tavasztól megszervezik azokat a közösségeket, amelyek helyi szinten a környezetvédelem ügyét tűzik zászlajukra. Azt várják tőlük, hogy nyomást gyakoroljanak a helyi és országos politikusokra. Fekete-Győr reményei szerint ők lesznek azok, akik fellépnek a környezetkárosítókkal szemben: az illegális szemétlerakóktól a mátrai típusú erőművekig bezárólag."
Ha jól értem, a klímakörök fognak nyomást gyakorolni Orbán Viktorra. Föl nem fogom, hogyan fog ez történni, tekintve, hogy Orbán bármelyik pillanatban kész és képes az egész klímanarratívát elragadni az ellenzéktől (eddig is csak azért nem tette, noha kacérkodik vele, mert még nincs túl nagy politikai értéke). Abból, amit eddig megtudtunk az ötletből, az tűnik ki, hogy a momentumosok a Greenpeace módjára odaláncolják majd magukat Paks kapujához, a Mátrai Erőmű kerítéséhez, valamint éjjel-nappal ott lesznek a száznegyvenhétezer-ötszáz illegális szemétlerakó magyar sarkában. Hajrá!
Attól tartok, Fekete-Győr András többszörösen eltévedt az utóbbi hónapokban. A legfontosabb, amit nem látszik érteni, hogy a polgári körök azért működtek, mert -- már a nevükben is -- a polgárokról szóltak, illetve polgári identitást (vagy annak a látszatát) adtak a résztvevőinek. A kör jelzőjeként a polgári a résztvevőkről szólt, nem a kezdeményezés tárgyáról: közösséget teremtett, hitet és identitást adott. A klímakörökben ellenben nem a klímák vesznek részt és dolgoznak össze és nem a klímák identitása politizálódik át momentumosra (miként annak idején a polgároké fideszesre, amikor a polgárok köreiről volt szó), hanem a régi jó baloldali programmatikus politika medrében a résztvevőket a program definiálja. A résztvevők nem a saját identitásukat élik meg és erősítik, hanem a reményeik szerint célszerű akarategységben beszélnek és cselekszenek majd. Nem a (vélt) valós emberek, hanem a cél adja a kötőanyagot. Ez a különbség minden korábbi konzervatív és progresszivista (kommunista) kezdeményezés különbsége volt a múltban, következően a konzervatívok természet/megőrzés- és a progresszivisták konstrukció/cél-fókuszából.
A klímakörök suta elnevezése -- az előbbieken túl a "klíma" szó egyszerre idegen, kellemkedő és erőltetett alkalmazásával -- azt a tévedést is megában hordja, hogy a klímaváltozás kérdése kellő politikai hatékonysággal sajátítható ki (ahogy pl. a Fidesz máig uralja a "nemzeti" témát). Nem, nem sajátítható ki. Így próbálni tenni kellő politikai tehetség hiányában (ami sajnos tagadhatatlanul jellemzi a helyzetet) éppenséggel politikai öngyilkosság és etikailag legalább annyira kifogásolható, mint a nemzet Fidesz általi kisajátítása. De ami legalább ilyen fontos: a klímából még jó néhány évig nem lesz a "nemzetivel" összemérhető erejű politikai brand Magyarországon. Amikorra meg lesz, már Orbán fogja uralni. Ez nem orbánista fatalizmus; ez a politikai tehetségekben (és agresszióban) fennálló szakadék elismerése ő és az ellenzéki felhozatal között.
Végül ez a kezdeményezés azt sejteti, hogy nem volt véletlen a Momentum életében a "hagyjuk ki 2019 késő őszét (és ha már itt tartunk, a telet is)" döntése. Merthogy nagyon úgy tűnik, nincs mit mondaniuk és fogalmuk sincs, merre az előre. Az ellenzék némiképp átrendeződött a javukra, de Karácsony népszerűbb lett, mint várható volt, Gyurcsány és felesége nem akar csak a százmilliókkal foglalkozni, az MSZP-vel nagyon nehéz a közösködés, a Jobbik továbbra sem egészen komilfó, Márki-Zay meg makacsul kitart a fixációi mellett. Szóval, mi lesz ebből 2022-ig? Csak nehogy jöjjön akkor egy, az első szavazókat megcélzó új, még generációsabb, még nyugatotjártabb-dehazajöttfiatalokbólállóbb, még trendibb párt. És hogy kormányozni ki és hogyan fog ebben az összetételben, az egyenesen rejtély.
Kíváncsian várom a fejleményeket -- nagyobb baj, hogy ők is.