Ahogy egy kedves barátom -- egyébként elmélyült társadalomeméleti szerző -- említi, az emberiség átalakulása a társadalom, a közösség (különböző halmazai) és az egyén folyamatosan változó relációjában történik, és hogy mikor melyik válik meghatározóvá, nagyban befolyásolja a percepcióinkat és életünket. (Szociológiai ihletésű elemzés lévén a technológia, a gazdasági rendszerek, az állam, a politika stb. mind ebben a spektrumban kapnak helyet mint derivátumok.)
Az ipari forradalom korától a természet kétségtelenül vesztese a hármas küzdelmének, ami lassan a körmünkre ég. Ennek ellenére a további modernizációs tendenciáknak aligha szabható gát, a naiv kis csoportos kezdeményezések addig nem tudnak hatni, amíg nem épülnek meg a vezérlő logikába és nem válnak fenntarthatóvá, majd kontrolláló erejűvé. Ugyanígy naiv, de sokkal károsabb a rendszerszintű reakció kísérlete, főleg ha politikai hatalommal társul. Ilyen kísérletekből kettőt ismerünk: a (szélsőjobboldali) antiglobalizmust és a (szélsőbaloldali, ezen belül "zöld") antikapitalizmust. A járható utat ezekkel szemben nyugodtan nevezhetjük integratív (bevonó, helyreállító, egyesítő, stabilizáló) kapitalizmusnak, ami a kikerülhetetlen termelési rendszerünk megújuló és alkalmazkodó képességére utal: értve rajta a természet, a közösségek és az egyén közötti fenntartható kapcsolati rendszer produktív egyensúlyát, amelyben természet és közösségek (ennek részeként a közösségi érdekű erkölcs, hagyományok, gyakorlatok) kontrolláló szerepe az egyéni ambíciók, a verseny és a felhalmozás/növekedés fölött fenntarthatóságot eredményez a földi életben. (Sok piacpárti gondolkodóval szemben nem hiszem, hogy a nagyobb individualizmus -- a másik két tényező kárára -- egyensúlyt hozhat az életben, az élet szempontjából. Még akkor se hozhatna, ha a szabad piac valóban megvalósulna, ahogy az egyébként meglehetősen eltérő libertárius stb. modellekben áll. De ez messzebbre vezet, ezért erről majd külön.)
Ugyanakkor az sem állja meg a helyét, hogy a piac, a pénzgazdálkodás és a kapitalizmus jelentette leghatékonyabb (és ebbéli képességében soha még elméletileg sem felülírt) gazdasági koordinációs modellt fel lehetne váltani pusztán negációval, reakcióval, revolúcióval. A természet és az emberi közösségek fenntarthatósága egy már elhagyott ponton túl -- amit az individualizáció visszafordíhatatlanságának nevezhetünk -- a gyorsuló technológiai fejlődés, a liberális jogrend és a közösségek megújuló integrációjának közös függvénye, amely egyúttal a kapitalista demokrácia receptje és amelyet az említett szélsőségek ideológiák csak a hatókörükbe eső népek kárára rombolhatnak. Az, ami ma Magyarországon történik, klinikai esete a félművelt, rövidlátó, erkölcstelen hatalomtechnika és ócska reakció uralmának a jövőt jelentő integratív -- természet- és közösségkompatibilis -- kapitalizmussal szemben. (Az, hogy ennek milyen intézményes formát kell öltenie, nem része ennek a rövid elemzésnek, de nem gondolom, hogy ne volna leírható bizonyos változók mentén. Ennek a dióhéjnak az értelme egyfelől a piaci fundamentalizmus implicit kritikája, amely magát szereti egyenlővé tenni az államellenességel, noha ez utóbbinak vannak szerintem alaposabb és termékenyebb formái, másfelől állásfoglalás az ellen, hogy a gazdasági, politikai stb. gondolkodásunk megrekedjen legfeljebb társadalomtudományos szinten és elmulasszuk az eggyel absztraktabb társadalomelméletben rejlő lehetőségeket egy fenntartható gyakorlat kiművelésének érdekében.)
Az emberi élet megőrzésére irányuló törekvése az integratív kapitalizmust a produktív konzervatív gondolkodás ma elvárható legmodernebb kiadásává avatja, amely a közösségi/erkölcsi komponensével túllép a hagyományos ökokapitalista, kék-zöld, sajnos döntően reakciós-antiindividualista megközelítéseken is, pl. a Terry Andersonén, vagy Bruce Yandle differenciáltabb, viszont ugyancsak szocialista motívumoktól hemzsegő Bootleggers and Baptists: How Economic Forces and Moral Persuasion Interact to Shape Regulatory Politics c. művén is. Előzményei között van viszont a Ludwig Erhard liberalizmusától az Inclusive Capitalism mozgalomig terjedő kezdeményezések közül sok.
