1000 A MI HAZÁNK

" Míg más parlamentáris országokban a jobboldal általában a józan és megfontolt konzervativizmust, a tradíciókhoz való ragaszkodást tekinti hivatásának – nálunk a magát jobboldalinak nevező kormányzati rendszer ezekkel ellenkező törekvéseket mutat. Alkotmányjogi téren a parlamentarizmus elsorvasztása és látszatparlamentarizmussá süllyesztése ennek az állítólag jobboldali kormánypolitikának egyik fő célja. A vezérkedés, az egy akarat érvényesülésére felépített és minden bírálat elnémításával kialakított nemzeti egység, másrészt gazdasági téren az individualista gazdálkodást mindinkább elfojtó, egy újfajta kollektivizmus felé elhajló, sokszor már a magántulajdonba is belenyúló törekvések: nehézzé teszik egy konzervatív politikus számára, hogy ezzel a jobboldallal azonosítsa magát.” (Gr. Apponyi György, 1935)

Friss topikok

Polgári konzervatív blog

2019.03.09. 07:09 HaFr

Miért nincs esélye Orbánnak a Nyugat ellen?

Képtalálat a következőre: „marx or market”

Korunk kulcsszavai évszázadokra visszamenően -- és ebben nem változott semmi az utóbbi években -- az elidegenedés és a rombolás.  Az előbbi fogalmát sokan sokféleképpen elemezték már, de a lényege az, hogy az ember szubjektív jó érzése a munkájával kapcsolatban és az ebben való önkiteljesítése konfliktusba kerül a piac logikájával, mihelyt a megélhetés érdekében az ember kiviszi a munkáját a piacra. A piac logikája a nyereségmaximálás, aminek a szubjektív jóérzés és önkiteljesítés jellemzően áldozatul esik, ez utóbbiak ugyanis nem mércék, sőt a nekik megfelelő tevékenységek (a szemlélődéstől és a semmittevéstől az alanyi költészeten és a világmegváltáson át a változatosság és a kísérletezés állapotáig) legtöbbször még csak áruvá sem tehetők a piaci csere folyamatában, ezért változó mértékig kimosódnak a rendszerből. Amikor az ember észreveszi ezt, akkor jellemzően elidegenedik a saját munkájától, elkezd rá szükséges rosszként tekinteni ahelyett, ami lehetett volna: az önmegvalósítás - ezért az autentikusság - záloga. Végül viszonylag kevesen vannak, akiknek megadatik, hogy autentikus - szabad, önmagukat megvalósító - életet éljenek. Rendszerszerűen - itt nem tárgyalható okoknál fogva - ez semmiképp nem is lehetséges. De még mindig a piac jelentette szabadság adja rá a legnagyobb lehetőséget: konkrétan annak a munkának a megtalálását, illetve a hozzá vezető úton való előrehaladást, amely a legjobban megfelel a személyes igényeknek.*

A piaci (nyereség- és haszonmaximalizáló) logikával szembeni harc visszatérően az objektív rombolás formáját ölti, mert nem állíthat semmit a piac helyébe, ami hasonló hatékonysággal okozna egyszerre összhasznosságot (tömeges jólétet) és adna lehetőséget folyamatos individuális hatalmi koncentrációra (azaz a személyes jól-létek versengő növelésére). Amikor a piaci hatékonyságot - nota bene szisztematikusan - rombolni kezdjük, akkor a piaci logika tiltakozni kezd: először szegényít egy közösséget, aztán egymás ellen fordítja őket. A NER célja és üzemmódja a rombolás, amit súlyosan, szándékosan extraktív funkcióval társít: kivonja a (humán, tőke) forrásokat a piacról és a kivont forrásokat a piaci logika ellenében használja fel: visszaveti az emberek fejlődését, a közösségek önszerveződését politikai indoktrinációval helyettesíti, az autonómiákat állami újraelosztáshoz rendelve aláássa, a tőkét részben kivonja a lokális piacról (ellopja), részben alacsony hatékonysággal üzemelteti. Összefoglalva, a hatalmi koncentrációt -- de az idegen elvű, nem piaci, mert nem hatékonysági alapú hatalmi koncentrációt -- szembefordítja az összhasznossággal.

Amikor a politikai logika (a hatalomé) már nem csak befurakodik a piaci logikába (a személyes és közösségi nyereségmaximalizációba), hanem ennek két komponensét egymás ellen igyekszik fordítani, hogy aláássa a piaci alapú személyes önvédelmet (a létfenntartást, ezt pedig elsősorban a tulajdonbiztonság fenyegetésével és a jövedelmek átpolitizálásával), az nem csak azzal fenyeget, hogy az állam (illetve a nevében eljáró emberek) hatalommaximalizációja totális folyamattá válik (koncentrálódik és egyesül a politikai és a gazdasági, majd a kulturális hatalom), hanem azzal is, hogy - mivel sérül a piaci logika, amely a legalkalmasabban tudja növelni egy közösség jólétét - törvényszerűen elkezdődik a szegényedés. Kezdetben még úgy tűnhet, hogy a piac rombolása árán visszaszorítható az elidegenedés, mert az állam azzal kecsegtet, hogy "megvédi" a szubjektumokat az évszázadok elidegenítő hatásától (a nyugatias szemlélet/éthosz hagyomány- és közösségellenességétől, ideértve nem véletlenül a "családellenességét", "megvédi" továbbá a versenytől, a konfliktusoktól, az értékvesztéstől, mindösszesen tehát a szubjektív vágyak és a munka szubjektív értékének jellemző piaci kudarcaitól, majd kényszerű felszámolásától vagy hobbivá redukálásától), de ez a látszat hamar elpárolog. A politikai logika (az egyoldalú hatalmi koncentráció) betörési kísérlete a piaci logikába (a személyes hasznosság és összhasznosság viszonylagos egyensúlyába) a források allokációjának megbénulásához és társadalmi válsághoz vezet.

Az elidegenedés nem tartóztatható fel, a piaci logika - ami a közösségi élethez és a közösségek viszonylagos békéjéhez szükséges legalapvetőbb intézményes logika - szükségképpen győz a szubjektív értékrendekkel (kvázi az autentikus életekkel), de a politikai gyarmatosítással szemben is. Legalapvetőbben: a csere kényszere nem áll meg az áruk piacán, hanem kiterjed az áruk előállításához szükséges  - ezért az általa meghatározott és értékelt - munka piacára is, de ugyanígy kiterjed végső soron az emberi kultúrákra is. A béke legnagyobb esélyét az emberek és közösségeik között a legalapvetőbb - egzisztenciális - szükségleteik megbízható, kiszámítható, rendszerszerű kielégítése hozza el, aminek a legfontosabb mozzanata a magán- és közösségi haszonmaximalizáció egyensúlya. (Ergo, probléma lehet a közösségeken belüli túlzott vagyoni/jövedelmi differenciálódás, főleg ha ez széles néptömegek életszínvonalának abszolút megrekedésével társul.)

Amíg a Nyugat képes tiszteletben tartani az alapvető, nem véletlenül évszázadok trial and error módszere alapján kialakult intézményes egyensúlyt piac és politikai hatalom között, tehát amíg győz az elidegenedés (és óvatos kezelése) a rombolás fölött, addig a keleti autokratáknak csak időleges sikereik lehetnek. Országlásukat a népeik bánják meg, amelyek hiú reménnyel keresték a kiutat a fundamentális piaci logikából -- és az elidegenedésből.

*Marx a Gazdasági-filozófiai kéziratokban a munka elidegenedését első lépésben a tárgyiasulásában ragadja meg, én viszont azt gondolom, hogy a munka - a munkás értékteremtő képességének folyamatos reprodukciója mellett - elvileg (ti. akár) megkaphatja a teljes ellenértékét is. Ez a piaci gondolkodás egyik alaptétele. A két szemlélet - a piaci és a munkaérték-elmélet - nyilvánvalóan eltérően értelmezi az értékképzés mechanizmusát. Én azonban ebben a posztban az elidegenedést az értékteremtés autentikusságával helyezem szembe, azt állítva, hogy ez utóbbi korlátozottan válik lehetővé reális piaci körülmények között, mert nem minden tevékenység (és eredménye) piacosítható, ezért a munkavégzők jellemzően ilyen-olyan mértékig megélhetési kényszer diktálta munkát bocsátanak áruba. Az inautentikus értékteremtés visszaszorítását a piaci katalaxishoz való közelítéssel, a szabad versennyel és a közösségileg (államilag) támogatott esélyegyenlőséggel tartom legjobban megvalósíthatónak.

20 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hafr.blog.hu/api/trackback/id/tr5914678406

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nevetőharmadik 2019.03.09. 08:05:18

Igaz, igaz, de nem szeretem, ahogy a piacról és a piaci logikáról beszélsz. Mintha az valami embertől független, mitöbb, embertelen, fölsőbb hatalom lenne, ami paradox módon mégis hasznos, ezért gyűlölve, de szeretni lenne ildomos.

Holott ellenkezőleg: a piac és piaci logika maga az emberi logika, a természetes emberi élet maga. Igyekszünk megszerezni azt, ami kell nekünk, cserébe pedig adunk valamit, ami a másik, _ugyanolyan_ embernek kell. Mindezt úgy, hogy a lehető legtöbbet kapjuk, és a lehető legkevesebbet adjuk. Ennyi és nem több.

A baj akkor van, amikor az ember a saját "piaci" (helyett emberi) logikáját természetesnek és jogosnak veszi (mert az, létünkből fakad), de a másik embertől már elvitatja ezt a jogot. Ez azonban morális probléma, így kevés szimpátiát érzek a "piac logikáján" fanyalgók irányában. Egész pontosan szaremberségnek tartom, mert merő képmutatás gyalázatos következményekkel.

Hiszen a "piac korlátozása" az ember természetes jogának megvonása, az életben való boldogulás erőszakos korlátozása, amire sovány vigasz az, hogy az egyik fél jobban jár vele (mert a másik fél rovására történhet csak).

Szóval ne lepődjünk meg azon, hogy a "piackorlátozásból" elszegényedés meg egyéb bajok lesznek.

Ja, és az elidegenedés "traumája" pszichológust igényel, nem politikust.)

HaFr · http://hafr.blog.hu 2019.03.09. 08:32:48

@nevetőharmadik: :) szerintem van piaci logika és az emberi "logika" ennél gazdagabb és bonyolultabb

screpes 2019.03.09. 08:37:03

...Nagyon hasznos írás, hasonlóan pontos, lényegi gondolatmenetet a tárgyban még nem olvastam.

" Összefoglalva, a hatalmi koncentrációt -- de az idegen elvű, nem piaci, mert nem hatékonysági alapú hatalmi koncentrációt -- szembefordítja az összhasznossággal."
Összegzéséhez hozzátenném, (amit egyébként szerző is kifejt!), hogy lényegegs a szembefordítás indoklása is , tehát az állam e harcban szereplők kudarcélményével visszaélve, azt "hasznosítva" teszi ezt, és ehhez már elegendőek a propaganda eszközei.

kiegészítésként hathat nézetem szerint az, hogy a folyamatban kezdődő (?) elszegényedés igazi terepe az egyénithető életsors. Mindig egyes emberek szegényednek, - ez az általaános szegényedés ismérve, épp akkor is, ha másoknak a gazdagodással járt "ugyanez " a folyamat.
A rendszer önnön képtelenségét egyedeinek elszegényédésével, marginalizásával pörgi ki.
Az átlagjövedelem közben rohamosan nő: Egyetlen, a leggazdagabb magyarrral -ha leadózná éves gyarapodását, - fejenként húszezerrel (!) nőne a nyomorultak jövedelmi átlaga.

Végül: győzhet e piaci logika a politikai gyarmatosítással szemben is?
Ahogy "végül" állítja hafr, szerinte igen. Persze, elméletileg.Olyanformán, hogy az ember, ha tiszta a feje, akkor LÁTJA.

Számomra e győzelem kétséges, mart a személyes ambíciókat elveszejtésük pillanatában a piaci logikával szembevezető, majd kvázi megvédő állami beavatkozások, rendszerré dagadva kiszorítják az egyént: többnyire külföldre. Ezellen nem elegendő érv, hogy ott se érzi majd jól magát.. Ha pedig hazai pályán megvédik, az kizárólag egyéni megszorultságaiban ahhoz mért és igazított gyámkodás. Azt jelzi, kontrollt vesztettek a felek, csak az egyiknak fáj, amásik tobzódik. ugyanabban a helyzetben..
(mint Lázár Ervin meséjében a fába szorult féregnek tanácsaot adó nyuszi tanácsa: "adjunk neki jó tanácsokat":
...

Béndekben az a jó, hogy kvezeti emreinek sorság, akkor is ha rossz látni.
.

screpes 2019.03.09. 08:39:02

@screpes:
jav:
Kivezeti embereinek sorsát

Célkereszt 2019.03.09. 10:31:59

Kicsit off, de szerintem eléggé einti a témát.
Orbán gazdaságpolitikája a korporatívizmus klasszikus esete. A szeressük egymást gyerekek(kivéve a liberálbolsevistákat), legyen kicsit mindenkinek jó (2030-ra biztosan), egyezzenek ki a társadalom szereplői, stb. politikája.

Ide idézném a Wikipédia szócikkét:

"A korporatizmus komoly hátrányának bizonyul az állami hivatalok „foglyulejtése“, valamint egy, a parlamentáris demokráciát gyengítő folyamat, mely az érdekképviseletet közvetlenül a kormányra helyezi át; a parlamentet megkerülni látszik. Ennek célja, hogy már korán, a törvények előkészítésének a szakaszában hatást gyakoroljon a törvényalkotásra. Különösen vonatkozik ez a gazdaságpolitika területére, a hagyományos érdekképviseleti szervekre (szakszervezetek, munkaadók szövetsége). Így fennáll a probléma, hogy nem az egész gazdaság, hanem csupán néhány szervezett felső szövetség jóléte valósul meg. Úgyszólván a „szövetség-állam“ létrejötte fenyeget."

Khonsu 2019.03.09. 11:27:48

Aztán egy ponton a robotizáció (a virtualizációval kiegészítve) megfordítja az elidegenedés folyamatát, egyre növekvő tömegeknek adva meg a lehetőséget az önkiteljesítésre, hogy azzal foglalkozzon, amiben örömét leli. Mindezt ráadásul nem a piaci logika ellenében, hanem pont annak mentén fogja megvalósítani.

Akik pedig menet közben letértek az útról, azok így jártak...

Janossz 2019.03.09. 15:00:13

@neoteny: " Pl. ha egy földműves-vállalkozó importból származó műtrágyát vagy növényvédőszert vagy mezőgazdasági gépet és ahhoz üzemanyagot vásárol. "

Ilyen formán a földműves mesterségesen drágított termelési költségeivel előállított terméke eladhatatlanná válik a világban a magas ára miatt.
Ez is nyilván az export ösztönzés jegyében történik így.

Szalay Miklós 2019.03.10. 11:13:33

Akit érdekel egy jó alapos általános összefoglaló a piac működéséről, előnyeiről és hátrányairól, az ide süssön:

egyvilag.hu/temak.shtml#temaid084

A felső sorok a kép tetején.

Boar. 2019.03.10. 11:23:35

Az írás szemmel láthatóan meghaladja a fideszes bértollnokok felfogóképességét, nagyon csendben vannak... :-)

Boar. 2019.03.10. 11:25:43

@nevetőharmadik: Az emberi logika sokkal inkább befolyásolt az érzelmek által mint a piaci logika. Ettől vagyunk emberek, nem gépek (vagy nem Spock a star trek-ből)

HaFr · http://hafr.blog.hu 2019.03.10. 11:31:47

@Boar.: moderálok rendesen :) másodállásban szanitéc vagyok

Boar. 2019.03.10. 11:40:03

@HaFr: Így már értem... :-)

juletræ 2019.03.10. 11:52:56

@nevetőharmadik: "Szóval ne lepődjünk meg azon, hogy a "piackorlátozásból" elszegényedés meg egyéb bajok lesznek."

Nézd, szerintem nem megfelelö célfüggvénnyel dolgozol. A megfelelö az lenne, hogy "mi az az állapot, amely nekem [... nek ] a legmagasabb jólétet biztosítja?" és ennek az optimumát keresed.
Igen sok esetben ez egybeesik [ vagy nagyon közeli] a "doktriner optimummal" [ minél nagyobb/stb piac]. Szerintem jelenleg ( a globalizáció miatt) ez nem ennyire egyszerü : ugye, a cégek nem akarnak Ny-Euban adót fizetni, ezért ( a társadalmi béke érdekében) NyEu-ban a középosztály adója növexik, fizetése/jóléte pedig legjobb esetben is stagnál. A cégek ( és nagytulajdonosaik) jóléte term. növexik.

Ha célfüggvénynek p.l. a "nyugat-eu társadalmak jóléte legyen maximális" tekintjük, akkor a jelenlegi szabadpiac ( ugye, amikor nem lehet a csába megvámolni az adócsaló országokból jövö importot ) nem feltétlenül maximálja ezt a célfüggvényt.

csúti csüngőhasú tolvaj 2019.03.10. 13:14:18

A legegyszerűbb példa erre a rabszolgák ősi helyzete. Voltak jól tartott, jólétben élő rabszolgák és voltak olyanok akiket csak eszközként tartottak, ha kicsorbult, kidobták, és vették a következőt.

A "nyugat" uralkodó osztálya meg tudta oldani azt, hogy a rabszolgáit rendesen megfizeti, úgymond jólétben tartja, a "kelet" eldobható eszközként kezeli a saját rabszolgáit.

Ennyi, a multikkal jól élő rabszolgák lehetünk, a keleti hűbérurak eldobható semmiként kezelnek.
Sajnos az orbánista ostoba bolsevikok ezt sem megérteni nem tudják, sem tenni nem akarnak ellene, nekik elég a négyévente kapott fél disznó ahelyett, hogy évente tíz disznót vághassanak saját maguknak.

Khonsu 2019.03.10. 13:30:12

@nevetőharmadik: @juletræ:

A piaci logika beépült az emberi logikába (evolúciós eredettel), de jóval az embert megelőzően is létezett. A kölcsönhatások fizikai logikáján, természettörvényen alapszik. Következménye egy nagy, összetett rendszerben (Univerzum) az idő függvényében az anyagfejlődés. Ennek eredményeként az értelmes lények megjelenése (ember), és azok logikájába épülve a technológiai fejlődés (mint az anyagfejlődés folytatása), egészen a szingularitásig. (majd a következő ciklus, a fraktál következő ágának növesztése, de ebbe most ne menjünk bele)

"elszegényedés"

Van és lesz, a folyamat természetes velejárója, a minősége nem mindegy, ebben van az alapvető különbség a "helyes" út és a zsákutcák között.

Fontos a megértéshez, hogy 2 féle jólértől így ellentétükként 2 féle elszegényedésről beszélhetünk: Anyagi és tudati/közérzeti.

Anyagi (objektív jólét): mindenképp csökkenni fog, legszerencsésebb esetben esetben is csak stagnál. A kompenzáció a másik típusú jólétből jön, amit érzékelünk. Ez a jólét a virtualitásban létezik, mivel szubjektív, ez a kulcs.

Ha a piaci logika a fejlődésen át viszonylag zavartalanul ki tudja fejteni hatását, akkor egy olyan típusú tőkekoncentráció jön létre, mely a tőkét az infrastruktúrába, a technoszférába építi. Ez a technoszféra pedig amellett, hogy képes az alapvető biológiai szükségletek kielégítésére is, ahol legtöbbet képes visszaadni (itt érvényesül a csere) az a virtualitás. Az anyagi (objektív) értelemben a létfenntartás szintjéhez tartó társadalom ezzel párhuzamosan szimbiózisba lép a technoszférával, és egy virtuális álomba réved.

Az idősebbeknek ezt nehezebb értelmezni, de a fiatalabb generációk már ebben élnek. Erről szól "kütyümánia", és amikor a közérzet szempontjából már fontosabb a virtuális térben betöltött státusz, mint az objektív valóságban. Már elkezdtünk beköltözni a virtualitásba.

Virtuálisan (szubjektív) nagyobb jólétet kaphatunk vissza a technoszférától, mint amit anyagi szinten (objektív) beáldozunk. Aztán a fejlődés folytatásaként ez az álom mélyül, ahogy az emberek előbb felszabadulnak az értékteremtés kényszere (elidegenedés) alól (a technoszféra visszaadja az életünket), majd később a biológiai létfenntartás kényszere alól is, amikor már magunk is digitális formában létezünk.

Folytatás (és magyarázatok) a következő kommentben ->

Ches Desmond 2019.03.10. 13:41:55

@csúti csüngőhasú tolvaj: Mostanság a gonosz zorbányi rabszolgatörvény idején vagy a multik "jól élő rabszolgája." Zavart érzek az erőben..:)

Khonsu 2019.03.10. 14:14:53

@Khonsu:

Az objektív jólét növelése, bármily sokat akarnák is, egy minimális szint fölött nem járható út. Nem lenne fenntartható, kinyírná a bolygót. Az ember éhsége ugyanis csillapíthatatlan, mivel az "emberi logika" a virtualitásban (szubjektív valóság) létezik, így az objektív valóságban sohasem elégíthető ki.

Ugorjunk vissza kicsit az időben:

Egyszer régen, a mai emberek egyik ősében lángra gyúlt az öntudat. Ez a tudat pedig elkezdett álmodni, megjelent a képzelet. A valóság meghasadt. A különböző vallások, mitológiák nagyon szép képekben emlékeznek meg erről a döntő pillanatról (pl. tudás fája, kiűzetés a paradicsomból)

A valóságot, vágyait onnantól már nem az objektív valósággal, hanem a képzeletével (szubjektív valóság) mérte. És arra jött rá, hogy a világ, mely körülveszi, többé már nem az, amiben élni szeretne. A rendszer kibillent az egyensúlyból, és az emberiség azóta eltelt teljes története nem szól másról, mint az új egyensúlyi pont kereséséről. (az objektív, a szubjektív és az interszubjektív valóságok miatt itt egy furcsa "háromtest problémáról" van szó)

Most pedig térjünk vissza a mába, vagy inkább a közeli jövőbe:

Mivel a szubjektív valóságban létező emberi logika által teremtett vágyak nem elégíthetők ki a szűkös objektív valóságban, ezért az egyetlen lehetőség az egyensúly elérésére, ha a emberi logikát virtuális világokba irányítjuk át. A virtualitásban nem akadály a szűkösség, ott bármi lehetséges. Potenciálisan lehetőség van rá, hogy az ember jobban érezze magát, boldogabb lehessen bennük, mint az objektív valóságban valaha.

Így a technoszféra elhozhat egy olyan állapotot, melyben az emberek objektív javai ugyan nem szaporodnak, vagy egyenesen csökkennek, a jólétük azonban mégis növekszik, mert jobban fogják érezni magukat. A jóról pedig nem könnyű lemondani, és miért is tennék? Hát egyre mélyebb álomba szenderülnek majd...

Ez lenne az optimális út. Most nézzük kicsit a zsákutcát, a "rossz elszegényedést":

Ha a fent vázolt természetes folyamatba durván belenyúlnak, akkor az nem csak a meglévő rendszerekre hat rombolóan, hanem a kiépülő rendszereket, az egész fejlődési folyamatot hátráltatja.

A tőkekoncentráció irányát eltéríti a természetestől, így elégtelen tőke, illetve lassabban épül be a technoszférába. Mindezt azzal a hazugsággal indokolva, hogy a beavatkozás által a jólét az objektív valóságban fenntartható módon növelhető. Persze lehetetlent ígérnek, és végeredményben az objektív jólét hosszabb távon ugyanúgy csökken, vagy megreked egy minimális szinten.

Azonban, mivel a fejlődés lelassul és technoszféra nem tud kellő mértékben és időben kiépülni az eltérített tőke hiányában, így a kompenzáció a virtualitásból elégtelen mértékű és/vagy késik.

Az eredmény sok szegény, reményvesztett, szomorú, és ha egyszer leesik nekik, hogy mi történt, nagyon dühös ember...

Khonsu 2019.03.10. 14:21:07

@Khonsu: *Az objektív jólét növelése, bármily sokan akarnák is...

élhetetlen 2019.03.10. 17:55:11

@Boar.: „Az emberi logika sokkal inkább befolyásolt az érzelmek által”. Nem, az emberi logikát nem befolyásolják az érzelmek, legfeljebb néha sarokba állítják.