1000 A MI HAZÁNK

" Míg más parlamentáris országokban a jobboldal általában a józan és megfontolt konzervativizmust, a tradíciókhoz való ragaszkodást tekinti hivatásának – nálunk a magát jobboldalinak nevező kormányzati rendszer ezekkel ellenkező törekvéseket mutat. Alkotmányjogi téren a parlamentarizmus elsorvasztása és látszatparlamentarizmussá süllyesztése ennek az állítólag jobboldali kormánypolitikának egyik fő célja. A vezérkedés, az egy akarat érvényesülésére felépített és minden bírálat elnémításával kialakított nemzeti egység, másrészt gazdasági téren az individualista gazdálkodást mindinkább elfojtó, egy újfajta kollektivizmus felé elhajló, sokszor már a magántulajdonba is belenyúló törekvések: nehézzé teszik egy konzervatív politikus számára, hogy ezzel a jobboldallal azonosítsa magát.” (Gr. Apponyi György, 1935)

Friss topikok

Polgári konzervatív blog

2018.12.25. 10:46 HaFr

Emberáldozat. Van-e valami túl a szabadságon?

Képtalálat a következőre: „alienated man”

Bárhogy is nézzük, az utóbbi tíz év a szabadság kudarcát hozta a nyugati társadalmakban. Szervezőelvként és normaként a szabadság megbicsaklott az emberek közötti optimális koordináció elősegítésében, a demokrácia szabadságellenes politikai irányzatokat röpített be a hatalomba és a szabadság hívei nem képesek jól megfogni a paradigmájuk megremegésével felszínre került erkölcsi, szociális, kulturális problémákat, ellenszerük meg végképp nincs rájuk.

Lehet, hogy a szabadság modern felfogásával van a baj. Noha nem lenne pontos az egész nyugati berendezkedést ezzel a szóval leírni, hiszen a konzervatívok vagy éppen a libertáriusok által sokat szidalmazott egyenlőségi doktrínák és az elhatalmasodó diszfunkcionális állam épp elég vizet zavar ahhoz, hogy a Nyugat fejlődését ne tarthassuk a szabadság diadalútjának, azért a szabadság az utóbbi fél évezred kétségkívül legfontosabb politikai filozófiai kulcsszava. Olyannyira az, hogy amikor bármilyen alternatív kulcsszó kerül be a diskurzusba, azokat a szabadsággal szemben, azt korrigálva, vagy abba épülve és a jelentését módosítva igyekeznek a protagonistái terjeszteni. (Így vált "színesebbé" a szabadság a "régiek" szabadságával Constant szerint, a pozitív szabadsággal Berlin szerint, az igazságosság elméleteivel, amelyek a szabadságot egy tágabb keretbe illesztik, pl. a Rawls-é, stb.) A "javítások" ellenére a piaci, társadalmi, kulturális gyakorlat azt mutatja, hogy a szabadság értelmezése a XXI. század elejére megfelel annak, hogy bárki bármit megtehet, amíg mások, különféle intézmények vagy az állam által felállított korlátokba nem ütközik. Így a szabadság határai teljesen személyesek (személyre szabottak), amit az elméletek ritkán vesznek figyelembe, hiszen mindenki személyes életében eltérők lehetnek a mások vagy éppen az állam által kijelölt korlátok. Mások aszerint, hogy ki a házastársunk, ki a főnökünk stb., az állammal szemben más, ha Mészáros Lőrincek, átlagpolgárok, vagy még szerencsétlenebb esetben egy kistelepülési polgármester haragosai vagyunk.

A szabadság tehát ebben a domináns negatív értelmében jobb helyeken a kooperációra képes individualizmusok, rosszabb helyeken a másokra eszközként tekintő egoizmusok szülője. A szabadság fejlődését -- a jelzett "színek" ellenére -- az determinálja, hogy a XVI. századtól folyamatosan kicsúszott a természeti törvény neki célt szabó keretéből, a kontextusa -- amelyben fokozatosan egyre robusztusabbá vált -- deszakralizálódott. Ez a kontextus pedig a filozófiai-teológiai antropológia volt. A szabadság az antikvitástól kezdve egy tágabb normatív embertan része, amely arra keresi a választ, hogy mi a jó, mi a szép, mi az igaz; illetve ha a politikai társadalomról beszélünk, mit kell tenni és mit nem szabad. Amint a szabadság a már mondott módon az újkortól fokozatosan eltávolodott az antik-keresztény metafizikai gondolkodástól, vált tapasztalati és materiális igényűvé, úgy vált a szabadság az ember tulajdonságává és személyes felelősségévé az univerzális feltételei és jelentése helyett. A szabadságnak ez a perszonifikálódása óhatatlanul vezetett oda, hogy a szabadság fent említett gyakorlata ma már mentes mindenféle metafizikai, pláne teológiai, de közösségi céltól is.

Ez magábanvalóság áll a relativizmus, a szubjektivizmus és az elidegenedés gyökerében is. Ez a szabadság az emberi akaratok folyamatos összeütközéséből próbálja a társadalmi rendszerek stabilitását (reflexív egyensúlyát) újra- meg újraalkotni a közösségi értékek kitüntetése vagy az ezeken keresztül való önértelmezése nélkül.

A poszt címének megfelelően ez a szabadság nemcsak a közösségek stabilitására nem garancia, de a korábbi világkép elmúltával és a szabadságnak a (gazdag) antropológiai célú gondolkodásból való kiemelődésével az emberi élet jelentését is sekélyesíti. Ahol a szabadság nem szolgálja a hozzá képest transzcendens - közösségi, esetleg metafizikai - jót, ott az emberi élet a limitált, önmagára irányuló értékrend érvényesítésére szűkül, az ember erkölcsi, esztétikai és ismeretelméleti (mindösszesen kulturális, nem biológiai) felfogása jelentősen egyszerűsödik, a fentieknek megfelelően egyre inkább konfliktusossá, hiányossá, agonisztikussá, irreflexívvé, szegényessé válik. Az így felfogott szabadság emberének útja az elembertelenedés útja, az emberi sorsban dominánssá válnak a létfenntartási, érzelmi, ösztönszempontok; röviden a szabadság embere elállatiasodik. Tisztelet az egyedi létezőknek, akik harcolnak a múltért és az életük magasabb rendű értelméért (ami lassan összecsúszik), de a harcuk az uralkodó paradigma leválthatatlansága miatt csakis tragikus kimenetelű lehet.

37 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hafr.blog.hu/api/trackback/id/tr3614513794

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Moin Moin 2018.12.25. 11:21:19

Érdekes: én eddig azt hittem, hogy az Istenhez hanyatló árnyék c. verset Ady Endre írta - és most megtudtam, hogy valójában a szerzője Béndek Péter!

HaFr · http://hafr.blog.hu 2018.12.25. 11:23:58

@Moin Moin: mennyire adekvát hasonlat, köszönöm!

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2018.12.25. 21:45:59

Én azért kicsit hiányolom ebből a szabadság republikánus értelmezését, amelynek - ráadásul egy erős sztoikus felhanggal - még a modern politikai filozófiára is alapvető befolyása volt, egyebek között Kanton keresztül.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2018.12.25. 22:10:51

Érdekes elemzés. Természetesen nem törekedhet teljességre, viszont súlyos állításai vannak, olyanok, amelyek hirdetésére nagy szükség lenne. A szabadság önmagában értéktelen cél, a szabadság igényét sokan állítják mindenki mással szembe, és a szabadság nem a társadalmi elvek istene. És főleg nem segít az elérésében, ha kötelezővé próbálják tenni.

FrVili 2018.12.25. 22:18:23

“Ki létlenül is leglévőbb” nélkül a szabadság szakrális fogalma, azaz „l'homme est en train de disparaître” („az ember eltűnőfélben van”), „comme à la limite de la mer un visage de sable” (“akár a tengerparti fövenybe rajzolt arc”):
www.nonfiction.fr/prximgsrv/rsz/600/x/x/repo/e/c/ecf1276832c43672b2d744f51833fbc2-0.jpg

2018.12.25. 22:33:19

orbán nem a szabadságot, hanem annak sajátos értelmezését támadja. az illiberális demokrácia mellett szabadságért harcot hirdet. kossuth nótát énekel. orbán nem a nemzeti liberalizmust támadja, hanem a nem-nemzetit. még csak nem is a konzervatív libertáriusságot, hanem a konzervatívval szemben állót. az magyarra nem szabadságként, hanem leginkább talán szabadosságként fordítható.

miért 2018.12.25. 22:43:14

@444:..az ön gondolataihoz hasonlókat írták egy osztrák tizedesről a húszas évek végén.

Brix 2018.12.25. 23:07:15

A lényeg szerintem az, hogy az individuális szabadság - ha társadalomban akarunk élni, nem azon kívül, a természetben, ami ma már szinte lehetetlen- nem létezik egyenlőség nélkül. A törvény előtti egyenlőségen kívül sokkal fontosabb, a viszonylagos gazdasági egyenlőség, ami természetesen soha nem lehet tökéletes, hiszen az emberek már születésüktől fogva nem egyenlő adottságokkal rendelkeznek- de a "jó" társadalom megtalálja az egyensúlyt, hogy megfelelő hozzáférést teremtsen mindenkinek a javakhoz... Amíg az emberiség 1%-a kontrollálja a vagyon 50%-át, addig nem lehet semmilyen szabadságról beszélni, hiszen ez valójában szofisztikált eszközökkel kivitelezett elnyomás, amit demokráciának csúfolnak...(Ma már az elnyomó rezsimek is valamilyen jelzős: népi- vagy illiberális demokráciának deklarálják magukat...) Az emberek nem ugyanazokban a szabadságdimenziókban mozognak, mert a vagyoni helyzetük erősen determinálja a személyes szabadságukat is....A külső kényszerekkel osztályokba erőltetett társadalmakban, az egyének nem
szabad emberként viselkednek/gondolkodnak, hiszen, eleve nem önként szerveződnek hierarchiába- bár a mai Magyarországot elnézve, lehet hogy ez sem igaz...
Magas fokú individuális szabadság csak ott alakult ki eddig, ahol egymáshoz -viszonylag- hasonló vagyoni helyzetű, jómódú emberek alkotják a társadalom túlnyomó többségét, ilyen társadalom viszont elég kevés van... Ebből adódóan, az igazán jól működő demokráciák száma sem magas a Földön...( bár ezek szubjektív megállapítások részemről..) A skandináv államok, Kanada, Ausztrália, Svájc, Hollandia- jó példák, a magas fokon érvényesülő szabadságjogokra, az individuálisan szabad társadalomra...Minél kevésbé adottak a demokrácia feltételei az egyén szintjén , annál kevésbé valószínű , hogy jól működő , valódi demokrácia alakuljon ki egy országban...Magyarországon esetében is az legnagyobb probléma , hogy az egyének szintjén alkalmatlanok vagyunk, hiszen óriási tömegben vannak anyagilag kiszolgáltatott/szegény , kevésbé iskolázott, nyelveket nem beszélő, tájékozatlan rétegek, akiket a hatalom túl könnyen manipulál a saját szándékai szerint...A tömegek elfogadják, hogy irányított demokrácia van, nem gond ,ha lemondunk a demokratikus szabadságjogaink egy részéről, hiszen egy erős hatalmi csoportosulás már vezet minket kifelé a hanyatló liberális demokráciák válságából...Ráadásul, biztos védelmet ígérnek a globalizáció nem kívánt jelenségeitől is...Amíg a tömegek álomvilágban élnek és nem a való világ realitásait nézik , addig csak egy Orbán tudja kielégíteni az igényeiket, hiszen Orbánnak van víziója: felemelni az országot Európa leggazdagabbjai közzé, megfordítani a demográfiai folyamatokat, és megállítani a migrációt...Ezek szép célok és törekvések, kár hogy egyik cél sem fog teljesülni, de talán éppen az Orbán népszerűségének titka, hogy kijelölt egy jónak tűnő utat, nem kell tovább gondolkozni senkinek...A magasztos célokhoz meg nem lehet másképp eljutni , csak úgy, ha egy kicsit nagyobb hatalmat adunk neki, mint normális demokráciákban szokásos...A többség most azt mondja , hogy a cél "szentesíti az eszközt"- azaz: feladunk egy kicsit a demokráciából, de végén, - ha elérjük a célokat- jobb lesz...

Brix 2018.12.25. 23:16:22

"A többség most azt mondja ..."- helyesebben: a relatív többség mondja/gondolja (....), ami viszont éppen elég egy választás 2/3-os megnyeréséhez, pl...

2018.12.25. 23:47:58

@miért:
maradjunk a filológiánál. orbán azt szokta mondani, hogy a szabadság "magunk fajtaságot" jelent. ekkor a politikai ellenfelei fasizmust kiáltanak.

a latin szabin nép literally "of its own kind". orbán a szabinok ősi szabadságát hirdeti. a szabinok férfiágon testvérnépei voltak az umberek. a rómaiak ellenségeik voltak. és elrabolták a szabin nőket. akik azt mondták, hogy a férfiágon szemben álló törzsek házasodjanak össze nőágon. ebből lett a testvériség. a sibling. a szláv svabodna is, amiből az mta szerint a magyar szabad szó ered. de ez honnan ered?

óangolban sɪb: friendliness, kindness; love, friendship, peace, concord, unity, tranquility; peace of from Proto-Indo-European *s(w)e-bh. szép?

Szalay Miklós 2018.12.25. 23:59:21

Egy alapos elemző írás a szabadságról, korlátokról, szabadságvágyról:

egyvilag.hu/temakep/045.shtml

2018.12.26. 00:05:24

bocs peace of [mind]; ez kimaradt. a mind azt jelenti, hogy mindenki azt gondolta? éppenséggel jelenthette. a mundus a világ. a mundial is ebből ered. maradjunk a focinál. azt mindenki érti.

a szabadság ellentéte a szolgaság. a szláv szolgák nyelvén ez a rabu, rabota. a munka. a szabad nap hagyományosan a sabbath. ez a saturday. ami az őszi vetések utáni szabadnapokat a szaturnália ünnepeket jelentette a téli napforduló idején. a karácsonyhoz kapcsolódjunk. a földművesek szabadsága a saturday, a sabbath. o1g a rabszolgatörvénnyel elveszi a szabad szombatot az umberektől.

HaCS 2018.12.26. 00:05:40

" Így a szabadság határai teljesen személyesek (személyre szabottak), amit az elméletek ritkán vesznek figyelembe..."

Milyen üdítő is ezt a mondatot olvasni pár órával azután, hogy egy másik posztodban azt ecsetelted számomra, hogy a kapitalizmusban mindenkinek egyformán(!) lehetősége van tőkéssé válni.

A korlátok bezzeg személyre szabottak.

2018.12.26. 00:24:39

@FOUREY:
melyik res publica? a lengyel egyet jelentett az egyesített királysággal. a nemzeti liberális kossuth a szabadságharc idején trónt fosztott, de a magyar országgyűlés a királyságot nem számolta fel. úgy gondolták, hogy az is része a magyar szabadságának. mert hogy azt akarták, hogy a magyarok a maguk urai legyenek. ne legyen egyeduralkodó. hanem maga a korona uralkodjon. de már a keresztyén respublika is uraság nélküli uradalom volt. annak a hites választott közönség volt az alapja. a communitas. de nem a tgm által meghirdetett kommunizmus. melyik respublika? a tanácsköztársaság. ezt vezetik le a kommünből. az amerikai republikanizmus aligha vezethető le ebből. melyik köztársaság?

az egy-én elsőbbségéből hogy következik a köz-társaság?

2018.12.26. 00:36:28

@FOUREY:
arról van szó, hogy a második háború után egy politikai csoportosulásnak nem lehetett ellentmondani. mert hogy kijátszották a holokauszt kártyát. és most is ezt játsszák. a köznép nem kéri a "libsik" szabadság értelmezését. de nem csak magyarországon, hanem nyugat-európában, sőt még észak-amerikában is egyre kevésbé. és ezért van "illiberális" demokrácia. a köznép nem a szabadságot utasítja el, hanem annak egy sajátos értelmét. azt, amit new york 57. utcájából hirdetnek az egész világnak.

gtri 2018.12.26. 01:09:40

Ezzel a gondolattal értek nagyon, de nagyon egyet: "a szabadság a kooperációra képes individualizmusok szülője"

Ezzel viszont nem értek egyet:
"A szabadságnak ez a perszonifikálódása óhatatlanul vezetett oda, hogy a szabadság fent említett gyakorlata ma már mentes mindenféle metafizikai, pláne teológiai, de közösségi céltól is."
-------------------------
Az egyéni szabadság csökkentése iránt egyre jobban elköteleződö honunkban a nemzeti, közösségi cél nem mozgatja meg a hazafiakat (sem másokat) sem nagy tömegben, ha az áldozattal jár.

Példa:
Az "Összefogás az Államadósság Ellen Alap" esete.

Miután a politika kihírdette, hogy országunk legnagyobb bajainak egyike a magas államadósság Rédly Elemér plébános elindította az alapot és befizetett egymillió forintot.
Az azt követő négy évben összesen 2600-an utaltak az alapba (sokan közülük politikusok, túlük ez gyakorlatilag elvárás volt), és végül 340 millió forint gyűlt össze, holott 200 milliárdra számítottak.
Az alapot megszüntették.

A nemzeti szónoklatok és a nagyívú beszédek mögött ennyi volt a tényleges érték. 340 millió forint. Nem több, nem kevesebb.

Olyanok sem fizettek be, aki konzervatívnak vallják magukat. Olyanok sem fizettek be, akik szerint jó, ha csökken az egyéni szabadság. Olyanok sem fizettek be, akik szerint a nemzet az első az ember életében.

A tettek beszélnek. A tettek ennyit mutattak.

John Fitzgerald Kennedy a híres mondatával itt el lenne küldve a búsba:
"Ne azt kérdezd, hogy mit tud érted tenni a hazád, hanem azt, hogy te mit tudsz tenni a hazádért".

Nem azért mert roszak vagyunk. Túl sok a tapasztalatunk a nagy célokkal és a megvalósításukkal kapcsolatban.
A nemzeti érzésű parasztember sem szereti, ha az állam pontosan megszámolja, hogy hány állatot tart otthon. :)

2018.12.26. 01:32:53

@gtri:
a soros alapítvány vagyona a liberalizált devizakereskedelemből származik. az ngo-k szabadsága praktikusan a liberalizált pénzváltásra van alapozva. ugyanez nem feltétlen teremtett szabadságot mondjuk a devizahitelesnek.

moonlight777 2018.12.26. 01:58:32

@Brix:

Alálőttél, az emberiség 1%-a bírtokolja a vagyon 70-80%-át.... és ez a bajok elsődleges forrása

Bkkzol 2018.12.26. 04:37:46

Érdekes szempontok, megközelítések vannak a szabadságról. Nagyon furcsa, hogy Európa gazdagabb részén se firtatják se a rendszer se a politikusaik hibáit. Senkit nem zavar, hogy vissza fejlődött Európa? Egy európai sportrendezvényre ajánlatos úgy menni, hogy bejelentkezünk a konzulátuson... előre tájékozódjunk a menekülési útvonalakról. A karácsonyi vásárok (ahol még nem változott télünneppé) erődítmények... betonfalak, átvizsgáló kapuk védenek. Hadiállapotos határzár van az olasz-francia és francia-nagybritániai részen.
Mi lett a szabadságból? Senki nem szólal fel az EP-ben ezért??? A legnagyobb probléma az uborka görbülete meg pár magyar, lengyel levitézlett veterán bíró szélmalom harca.

Janossz 2018.12.26. 09:09:00

@Bkkzol: A szabadság némi kockázattal jár.
Merthogy mások is szabadok, és esetleg nem hajlamosak a te szabadságod tiszteletben tartani.
Vagy csak simán visszaélnek a szabadsággal.

Jó hír viszont Neked, hogy az igazi szutyok diktatúrák elég jó közbiztonságot tudnak felmutatni.
Valamit valamiért...
Ettől még nem szeretjük őket, ugye?

Bkkzol 2018.12.26. 09:20:21

@Janossz: Tehát a szabadsággal visszaélőket nem lehet kordában tartani ,mert akkor korlátoznánk a szabadságukat?? Ha vissza ének vele és korlátozzák az én szabadságomat akkor ezt fogadjam el? Nem fog menni!

élveteg 2018.12.26. 09:49:04

Szabadság Szép Csak én úgy vélem hogy a szabadságot a mai értelemben vett szabadságot ma úgy állítják be mint egy öröktől létező valamit ami kizárólag ezért nem valósult meg az évezredek folyamán mert valamiféle önkányurak Királyok nemesek letiporták De akkor lenne egy kérdésem valami hatalmas kataklizma nyomán összeomlana a mai technikai civilizáció és hirtelen visszjutnánk a faekével szántás korában Akkor is ugyanilyen lenne az emberi szabadáság ? Ugyanilyen maradna a társadalom ? Mert szerintem nem

Janossz 2018.12.26. 09:57:34

@Bkkzol: " Tehát a szabadsággal visszaélőket nem lehet kordában tartani... "
Hogyne lehetne! Csak hát először a cselekedet, aztán a büntetés, korlátozás.
Ez esetben a prevenció a szabadság megvonását jelentené, ok nélkül.

HaFr · http://hafr.blog.hu 2018.12.26. 12:42:39

@FOUREY: Valóban, a republikanizmus az antik antropológia (erénytan és politikum összekapcsolásának) utolsó felvirágzása volt, de a XIX. század közepére a leírt folyamatok végleg elsodorták

HaFr · http://hafr.blog.hu 2018.12.26. 12:46:01

@HaCS: ha azt írtam, egyformán, nem úgy értettem, hogy egyforma mértékben, hanem hogy maga a kapitalizmus és összetevői nem zárnak ki senkit ebből a lehetőségből; maga a kapitalizmus egyébként a legszélesebbre nyitja az utat a szabadság előtt, de a döntően materiálissá vált szemlélete miatt a posztban leírt módon dehumanizál -- viz., nem azzal dehumanizál, hogy "kizsákmányol"

HaCS 2018.12.26. 15:56:42

@HaFr:

Csak az elmélet és a gyakorlat különbségére próbáltam felhívni a figyelmedet saját érveléseden keresztül. Ezzel a cikkel amúgy maximálisan egyetértek. Az előzővel nem.

Vedd észre, hogy ugyanezen materiális szemlélet (az oktatásban, egészségügyben, lakhatásban fejlődési lehetőségekben, kapcsolatépítésben stb.) zár ki a gyakorlatban (nem elméletben) egyes embereket már születésükkor, vagy gyermekkorukban a tőkéssé válás lehetőségéből. A kapitalizmus kezdetben valóban az elmélet szerint zajlott, csak azóta a klasszikus tőkefelhalmozásban egyes emberek generációkkal vannak lemaradva más szerencsésebb társaikhoz képest. És nekik is egy életük van ezt behozni.
Lehet persze példákat hozni, és abból általánosítani, csak ez az érvelés szabályai szerint nem tekinthető bizonyítéknak.
Egyébként valóban nehéz állítást tettél. Neked azt kell(ene) bizonyítanod, hogy mindenkinek általánosan megvan a lehetősége. Ezt csak egy bonyolult indukciós érveléssel lehetne kivitelezni, még ha igazad is lenne (szerintem nincs).
Ezzel szemben én nem azt állítom, hogy senkinek nincs lehetősége, csupán azt, hogy nem mindenkinek. Így nekem a cáfolathoz (mely nem a "minden", hanem a "létezik olyan" operátorhoz kapcsolódik) elegendő ellenpéldát hoznom.

Beismerem sokkal könnyebb dolgom van, de ezt a súlyos állításodnak köszönhetem.

Tamáspatrik 2018.12.26. 17:50:57

A cikk nagyon jó, egy kiegészítés: a MODERN DEMOKRÁCIÁKBAN a gyereknevelés a szabadságról való jelentős lemondást jelent, amit sokan nem vállalnak. Ez az északi jóléti demokráciák gyenge pontja.

Egyébként Európa legfejlettebb országaiban az egyéni szabadság és a közösségi élet egymást inkább támogatja mint ellentétben lenne. A legtöbb magányos ember Kelet-Európában van, ahol a szabadságjogokkal és az egyéni szabadságfokokkal is a legnagyobb problémák vannak.
www.thejournal.ie/eurofound-eu-survey-ireland-quality-of-life-1290750-Feb2014/
A depresszió térképek is hasonlókat jeleznek, vagy az idősek kiszolgáltatottsága:
www.researchgate.net/figure/Social-isolation-across-European-countries-among-the-population-aged-65-or-older_fig2_236347220

smoortema 2018.12.26. 21:03:30

Némileg OFF:
érdekes cikk az új francia jobboldalról Mark Lillától: www.nybooks.com/articles/2018/12/20/two-roads-for-the-new-french-right/

Khonsu 2018.12.26. 23:21:23

@HaFr:

Szerintem egyáltalán nem reménytelen a helyzet. Az uralkodó paradigmát nem tartom leválthatatlannak, szerintem a leváltása talán már a következő évtized végére megtörténhet, de az utána következő közepére biztosan.

Most egy átmeneti korszakban élünk. A régi valóságok szétestek, közösségeikkel együtt, az újak pedig még most jönnek létre, idő kell a formálódásukhoz és megerősödésükhöz. Amint ez megtörténik, visszatérünk az útra, és szerintem rövidesen a célt is elérjük azon az úton.

Ugyanaz emel ki minket ebből a helyzetből, ami eredendően felemelte az emberiséget, a közös valóságok, melyek fejlődnek. Ezek azok, melyek a technológiával kölcsönhatva azzal egymást erősítik, katalizálják fejlődésüket.

Ez végül elvezet a kettő teljes összeolvadásához és a legfejlettebb formához. Ahol az objektív és szubjektív valóság, materiális és transzcendens egybeolvad és világaik határa átjárhatóvá válik.

A természeti törvények, a fejlődés logikája elég jól meghatározza a lehetséges végállapotokat. Az út végén ott vár majd néhány ajtó. Mire odaérünk, már eldöntöttük, melyiken fogunk belépni. Nem biztos hogy az egész emberiség ugyanazon, ez valószínűtlen, de ez a döntés lesz a legfontosabb, melyet az ember története során meghoz. Hatása végérvényes lesz, visszafordíthatatlan. Következményei elől nem lesz menekvés.

Ezzel most tudom nem mondtam sokat, de kissé hosszú lenne kifejteni, és talán az ideje sem jött még el. Sok ember elméje tiltakozna ellene, közelebb kell még jutnunk hogy többen nyíljanak meg a mondjuk úgy "nem szokványos" gondolatok, lehetőségek előtt.

Így karácsonykor annyit írok csupán, hogy az út végéhez közeledve értik majd meg igazán az emberek, hogy Jézus mit is tett értünk egész pontosan. Olyan dolgot, mely a vallásosságtól teljesen függetlenül is értelmezhető. Kezünkbe adta a kulcsot, beemelte az interszubjektív valóságba azt a mágikus esszenciát, vegytiszta kivonatát mindennek, ami jó bennünk, melyet majd értőn felhasználva csodás jövő várhat ránk.

Majd egyszer kifejtem bővebben, de tényleg nagyon hosszú lenne, és még a tőlem megszokott sci-fi-nél is meredekebb, sokkal... :D

Khonsu 2018.12.26. 23:47:26

@Khonsu:

Legalábbis nagyon reménykedjünk benne, mert minden más esetben nekünk annyi...

Lényeg: szerintem a szabadságok visszatérnek majd abba a keretbe, mely a rendszer egyensúlyi állapotához szükséges (pl. a "valóságbuborékok" szépen fejlődnek, ahogy láthatjuk), a rendezetlenség nem hinném, hogy túllépi a kritikus szintet.

A rendszerek megújulnak, új formában születnek újjá organikus módon és az élő szervezetekhez hasonlóan továbbra is képesek lesznek fenntartani megfelelő szintű belső rendezettségüket a rendezetlenség növekedésével szemben. Mindössze az új formában ezt hatékonyabb erőforrás felhasználás mellett tudják majd megoldani.

Ez nem sokáig lesz már, ami most van. (Persze ez a világ "szerencsésebb" részeire értendő. Ami nálunk van, az attól tartok, még nagyon sokáig velünk marad...)