Az Alaptörvény C) cikk (2) bekezdése értelmében "[s]enkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni."
Ezt a jogszabályhelyet Vörös Imre egykori alkotmánybírótól kezdve nagyon sokan elemezték már az utóbbi években, de nem sikerült senkinek sem érvényesíteni (értelemszerűen az Orbán-rezsimmel szemben), főleg mert Magyarország jogrendjében a hatalmai ágak elválasztása fennáll, a proceduralitás működik, illetve nem világos a "kizárólagos birtoklás" tényállása, ahogy a "törvényes úton való fellépés" tartalma sem. Mégis, ha ugyancsak az Alaptörvény szerint a konkrét (ellenállási) jogok és a kötelességek rendjét a történeti alkotmány - vagyis a Szent Korona-tan - fényében értelmezzük, akkor a helyzet sokkal világosabbá válik. Ennek egyik alternatívájaként még tágabb - de szerintem problematikusabb - lehetőséget teremt az értelmezésre, ha azt kitágítjuk a konkrét politikai valóság felé és abban vizsgáljuk a hatalom kizárólagos birtoklásának meglétét. Másik alternatívaként meg ott van az állampolgári engedetlenség, ami azonban egy másik érvelést követ.
A puszta jogértelmezésre hagyatkozva a Szent Korona-tannak a vérszerződéstől az Aranybulla ellenállási záradékán át a Werbőczy-féle Tripartitumig terjedő időszakban kidolgozott ius resistendi et contradicendije (azaz a főhatalommal szembeni ellenállás és ellentmondás joga) egyfelől jogot állapít meg a politikai hatalom Szent Koronában résztvevő másik alkotóelemének, a nemzetnek (népnek) a főhatalommal szembeni fellépésre, másfelől kötelességévé teszi ugyanezt a Szent Korona integritásának védelmében. Mivel - itt nem elemzendő okoknál fogva, lásd viszont itt -- a Szent Korona és az általa biztosított legitimáció a magyar alkotmányos és állami jogfolytonosság egyetlen forrása, ekként minden hatályban lévő alkotmány (alaptörvény) forrása, a Szent Korona integritásának őrzése olyan alkotmányos kötelezettséget állapít meg a Főhatalom korlátozása érdekében a magyar állam minden polgára számára, amely a hatályos magyar Alaptörvényt a történeti alkotmány szellemében értelmezve, illetve ezt az eddiginél jóval inkább megengedő értelmezést téve az Alkotmánybíróság zsinórmértékévé a rezsim jogszabályalkotásának vizsgálatában, egyértelműen megalapozza az ellenállás jogszerűségét a mai rezsimmel szemben, az ellenállás formájának szűkítése nélkül, feltéve, hogy az ellenállás az alkotmányosság mondott alapján, a kontinuitás jegyében, később jogszabályokban lefektetett konzekvenciákkal történik. Ami a rezsimnek eddig menlevelet adott a saját Alaptörvénye szerint, hogy formálisan nem sért alkotmányt és jogot, az az alkotmányértelmezésnek az alkotmányos gyakorlat és az alkotmányosság szelleme felé való kibővítésével jogosan felülírható és a Szent Korona integritásának érdekében új kritikai alapra helyezhető. Ez az értelmezés az eddigi gondolatmenetből következően nem követeli meg a rezsim Alkotmánybíróságának állásfoglalását.
Ezt a felfogást a náciellenes és a legitimista jogszemlélet (Turi Béla, Egyed István, Griger Miklós, Makray Lajos és mások) a két világháború között bőven alátámasztotta. Ennek értelmében a Szent Korona-tan nem tűr semmilyen diktatórikus törekvést, illetve a politikai nemzet minden tagjának kötelességévé (alkotmányos kötelezettségévé) teszi az ellenállást, ennek büntetését pedig alkotmány- és törvényellenesnek minősíti. Az ellenállás joga tehát minden magyar állampolgárt megillet, mert mindenki személyében alkotóeleme a Szent Koronának és ezért mindenki személyében (jog)alanya az ellenállásnak. Diktatúrában a Szent Korona-tan szerinti funkcióját hanyagoló vagy azzal szembeforduló országgyűlésről mint népképviseleti szervről, amelyen keresztül a szuverén normális esetben a hatalmát gyakorolja, a hatalom visszaszáll a szuverénre, vagyis a népre és annak tagjaira. (Disclaimer: a posztunk jogértelmezés. A gondolatmenet nem ad menlevelet senki fellépéséhez; az ellenállás továbbra is mindenki egyéni belátásának dolga és mindenki személyes felelőssége marad, a rezsim elhanyagolható valószínűséggel fogja követni ezt a jogértelmezést az ellenálláshoz való hozzáállásában.)
