Volner János szélsőjobbos (korábban Moszkvában képzett) politikus a Betyársereggel oszlatná fel a neki nem tetsző Kossuth téri tüntetést, ami körülbelül megmutatja a konzervatív és a szélsőjobbos hozzáállás közötti különbséget. A tüntetés nekem sem tetszik - se általában a parlament előtti tüntetés műfaja, se a céltalan tüntetésé, amelynek egyetlen szexepilje, hogy erőszakosabb a korábbiaknál -, de eszembe nem jutna az állami szervekkel versenyezve "saját" rohamcsapatokkal szétveretni azt. Volnernek eszébe jut, sőt el is büszkélkedik vele. De Volner egyebet is mond: ráütne azok kezére is, akik a Szent Koronát kihoznák "a Nemzet templomából".
A Szent Korona-tan a magyar államiság több mint ezeréves kontinuitását jelképező, egyébként európai analógiákat sem nélkülöző eszme, nem szélsőjobbos, nem kirekesztő, nem revizionista gondolat, hanem fejlődésre és plaszticitásra képes jogi konstrukció. A Szent Korona (hasonlóan pl. az angol "the Crown"-hoz) ebben az elvont - tehát nem a konkrét tárgyi - formájában a mai állammal azonos értelmű, viszont történeti legitimációt is biztosító közjogi fogalom, amelyben egyesül a magyar állam Szent Istvántól eredeztetett szakralitása és (ma már) a népfelség elve, és ekként a Korona letéteményese a szuverenitásnak. Konzervatív felfogás szerint a tárgynak, amely ennek a szuverenitásnak a szimbóluma, valóban a parlamentben a helye (sőt valójában az ülésteremben lenne), ami teljesen független attól, hogy az adott pillanatban államforma-e a királyság. A Szent Korona-tanból következő "Hungaria semper libera" ("Magyarország mindig szabad") értelmében az ország szuverenitásának elvesztése (idegen hatalmak általi megszállása) idejére provizórium keletkezik, és az ekkor születő törvények nagy része érvénytelen - innen indult ki az Orbán-rezsim is akkor, amikor az 1944. március 19-től kezdődő 45 éves időszak jogszabályalkotását elvileg érvénytelennek minősítette, amit csak az 1989-es új alkotmány korrigált visszamenőleg (részlegesen).
Nem állítom, hogy ez az eszme problémamentes lenne akár a modern demokratikus gondolkodás, akár a tényleges használata felől nézve. Csak az utóbbira korlátozódva, a törvényeinket ténylegesen nem a Szent Korona nevében hozzuk, a bíróságok nem a nevében ítélkeznek, tehát maga a rezsim nem veszi komolyan a tant. Ami nem meglepő, tekintve, hogy ez a rezsim csak paródiája bármilyen jogállamnak, gondolatai önmagáról éppen annyira szedett-vedettek, mint amennyire a vezetőinek erkölcsei és habitusa. A Volner nevűnek evidensen fogalma sincs arról, milyen viselkedést követelne meg Kossuth téri tüntetéssel szemben a Szent Korona. Elárulom: a szabadcsapatai nem része ennek. A Szent Korona rosszul áll a nyilas kezében, rosszabbul, mint a tüntetőében. De mivel egyik se tudja, mit jelent és mit veszítettünk azzal, hogy nem tudtuk átmenteni a valódi értelmét a mába, talán zárjuk is le ezt a kérdést úgy, hogy Volnernak sikerült bizonyítania a hűségét azok felé, akik ezt elvárták tőle.
Egy másik NER-alkalmazott, bizonyos Latorcai szerint, akit egy harmadik, bizonyos Hollik ismétel, bevonva a diskurzusba az utóbbi napokra bűvös szóvá emelkedett "tisztelet"-et is, a tüntetők nem tisztelik az alapvető értékeket, nem tisztelnek másokat, nem tisztelik a kereszténységet, „a nemzet karácsonyfáját, magát a karácsonyt, a kis Jézust sem”. Nos, azt hiszem, a kis Jézusnak nincs szüksége ilyen prókátorokra. Ha a tiszteletről beszélünk, a kormány évek óta folyamatosan erősödő, manipulációban, hazudozásban, lopásban és ki tudja még milyen gaztettekben megnyilvánuló tiszteletlensége a magyar választók és az őket képviselői pártok iránt kozmikus méretekben tágították ki a tiszteletlenségről való korábbi felfogásunkat -- lássuk be, gyakorlatilag naponta köpnek az arcunkba. Ehhez képest az, hogy Latorcai ebben az évben először a kis Jézussal kapcsolatos infantilis gügyögésben látta elérkezettnek az időt megnyilvánulni, persze keresztényellenesség címén ügyesen egy kalap alá vonva egy-két hülye tüntetőt a frissiben megint terrorcselekménnyel beköszönt muszlimokkal, sanda szófacsarás csak, a KDNP vadászatoktól az egyház-bizniszig terjedő költségvetésében a csilingelő Júdás pénz ellentételezése; János mehet haza karácsonyozni, ő aztán tudja, hogy kell. Ennél sokkal fontosabb, hogy a kereszténységgel való lebunkózás hagyománnyá válásának újabb jelét tapasztalhattuk tőle. A kereszténység úgy lett mára elvárás Magyarországon, hogy az egyházak semmit nem tesznek a hitélet erősítése érdekében (hadd ne térjek most ki az átlagos magyar püspök cselekedeteiben megmutatkozó erkölcsi és vallási integritására) és a politikusok között rekordszámban veszik a szájukra, úgyhogy az már a marxizmus-leninizmus hajdani pozíciójához teszi hasonlatossá a Megváltó Urunk egész művét. Well, give me a break, dear. (Szerkesztőnk kihúzott itt egy veretesebb ajánlást.)
A Szent Korona állameszméje, a kereszténység és az erkölcsök. Ma csak ennyit sikerült számba venni a rezsim áldozatai közül. De már ebből is kitelne egy helyre kis konzervatív kánon -- egy ellenzéki kánon, értelemszerűen.
