1000 A MI HAZÁNK

" Míg más parlamentáris országokban a jobboldal általában a józan és megfontolt konzervativizmust, a tradíciókhoz való ragaszkodást tekinti hivatásának – nálunk a magát jobboldalinak nevező kormányzati rendszer ezekkel ellenkező törekvéseket mutat. Alkotmányjogi téren a parlamentarizmus elsorvasztása és látszatparlamentarizmussá süllyesztése ennek az állítólag jobboldali kormánypolitikának egyik fő célja. A vezérkedés, az egy akarat érvényesülésére felépített és minden bírálat elnémításával kialakított nemzeti egység, másrészt gazdasági téren az individualista gazdálkodást mindinkább elfojtó, egy újfajta kollektivizmus felé elhajló, sokszor már a magántulajdonba is belenyúló törekvések: nehézzé teszik egy konzervatív politikus számára, hogy ezzel a jobboldallal azonosítsa magát.” (Gr. Apponyi György, 1935)

Friss topikok

Polgári konzervatív blog

2018.12.08. 15:44 HaFr

Néhány megjegyzés a magyar kommunisták (a Mérce) kapitalizmus-képéhez

Képtalálat a következőre: „crying marx”

Isztin Péter korábbi cikkét bírálja a Mérce szerzője, de mivel nem várható az olvasótól, hogy több hullámban kövessen egy Magyarországon periférikus vitát (ami persze lényegbevágó lenne minden civilizált országban, de hát Istenem, ilyenek vagyunk), magamat a Mérce szerzőjének, Kiss Soma Ábrahámnak (KSÁ) egy-két tézisére korlátozom.

KSÁ szerint "a túlórapénz esetleg azért éri meg a munkásnak, mert alul van fizetve, így (...) kénytelen áruba bocsátani munkaerejét, ahelyett hogy maga rendelkezzen fölötte". A kijelentésben mint cseppben a tenger mutatkozik meg, hogy a magyar kommunisták képtelenek megérteni két összefüggő dolgot, amit Marx például világosan látott. Egy, kapitalizmusban mindenki áruba bocsátja a munkáját, ha tetszik neki, ha nem, egyformán a segédmunkás és a vezérigazgató, illetve amennyiben járadékosként tulajdonosként valaki nem kényszerül erre, annyiban mindenkinek megvan a lehetősége tulajdonossá válni. Röviden: a kapitalizmus (Marx szerint, nem a magyar kommunisták szerint) "rendszerprobléma", nem elosztási probléma ("alulfizetettség"), azaz a túlórakérdés végső soron - KSÁ következtetésével szemben, lásd az idézett kijelentést -- nem egyszerűen Ingolstadt és Stuttgart (a német autóipari multik igazgatóságainak és beosztott szervezeti egységeiknek az) ügye. A másik ezzel szorosan összefüggő, a magyar kommunisták által nem értett kérdés, hogy a piac, ahol a munkaerő adás-vétele zajlik, a pénzzel együtt a társadalmi koordináció leghumánusabb mechanizmusát hozták létre; nincs más társadalmi szintű mechanizmus, amely megközelítően ennyire tiszteletben (de persze egyensúlyban is) tartaná emberek önfenntartásának, képességeinek és igényeinek szerteágazó szempontjait, azaz kétséges, hogy a kapitalizmus mint rendszerprobléma kérdése kérdés-e egyáltalán.

Röviden, a piac és a pénz ugyan kapitalizmust szül, de a totális állam szegénységet és halált. A kettő között meg nincs semmi a modernitásban. Lehet választani. Az újraelosztáshoz szükséges források létrehozásához kapitalizmus kell, de az újraelosztás (tárgyalása) feltételezi a munka áruba bocsátását és ennek elfogadását. KSÁ-nak tehát választania kellene, hogyan érvel, kommunistaként (amire a "kizsákmányolás", az "áruba bocsátás" és tőke-munka ellentét szövegbeli fixáltsága utal), szakszervezeti vezetőként (amit az államot angazsáló béremelő indulata látszik erősíteni), vagy sima progresszivista mozgalmárként (amit a dehonesztáló igényű nyelvezete mutat).

Bárhogy is legyen, az állítása, hogy "a periféria- és félperifériaországokban napjainkig virágzik a tőkés elnyomás kismillió formája, gyerekmunkától életveszélyes munkakörülményekig [a] tőkés termelési módba tagozódva" értelmetlen, mert ismétlem -- nagyvonalúan megengedve a bírálatának moralizáló aspektusát is (ami megint csak nem Marx sajátja) --, a "tőkés termelési módnak" a totális rendszereken kívül nincs alternatívája, a magyar kommunisták sem tudnak ilyen alternatíváról, tehát a kapitalizmust nem lehet koherensen támadni. Legyen ez a kommunista KSÁ(1) kritikája tőlem.

A szakszervezeti érzelmű KSÁ(2) közben nagyon leegyszerűsíti a "tőkés termelési módon" belüli munkaerőpiaci logikát, és félő, elköveti azt a hibát, amellyel Isztint vádolja, hogy ti. "nulla (én azzal enyhíteném, elégtelen) ismerettel rendelkezik" a témában, vagy, a másik lehetőség, "totálisan érzéketlen, a tőke féltudású elit érdekeit kiszolgáló propagandista". Ma Magyarországon a munkaerőhiány következtében a bérek folyamatosan emelkednek. Nagyon sok ember nem hajlandó munkába állni, mert a kormány alávágott a munkaerőpiacnak a közmunkával és a szociális juttatásokkal. Ezeknek a tényezőknek sokkal nagyobb szerepük van a túlóráztatásra (munkaidőkeretre) vonatkozó ötletben, mint a multik ravaszkodásának és kizsákmányoló dühének. Ha megfelelő minőségű és mennyiségű munkaerő állna rendelkezésre, nem lenne szükség nemzetgazdasági szintű túlóraszabályozásra, de nem áll, ami nem a multik, hanem a kormány és a magyar társadalom hibája. A multik abban sárosak, hogy e sorok írójának szerteágazó tapasztalatai alapján nem használják ki a belső hatékonysági tartalékaikat. (Ha viszont kihasználnák, 10-30%-kal kevesebb munkaórára volna szükségük, tehát a szakszervezeti szemlélet megint rosszul jár. Van tehát -- szervezetlenség idején --, amikor a túlóra a "leghumánusabb" hatékonyságnövelési út.)

Azaz a dolgozók valóban "az aktuális piaci folyamatok és szabályozások mellett" kapják a bérüket, de ezek a folyamatok jóval komplexebbek annál, mint KSÁ gondolja. Értelmetlen az a feltevés, hogy ez a bér aztán "a lehető legkevesebb", mert természetesen az. Miért lenne több annál, amivel a dolgozó hajlandó munkába állni? (Mint említettem ez egyre nő, mert munkaerőhiány van, azaz a piacon jóval nagyobb érdekérvényesítő erővel lépnek fel a munkavállalók.) A dolgozó éppen úgy a lehető legkisebb (azaz optimális) bért kapja, ahogy fogyasztóként is a lehető legolcsóbb (optimális árú) terméket választja, és nem fizet fölöslegesen a drágábbért. A dolgozó fogyasztóként éppen azt a racionalitást érvényesíti az áruval szemben, amit az ő árujával szemben a munkáltató, nota bene azzal, hogy az olcsóbb árut választja, maga helyezi "bérnyomás" alá az árut előállító munkást.

Két szempont még. KSÁ ne feledje, hogy szerte a világban vállalatok ezrei mennek tönkre minden pillanatban, mert nem képesek összehangolni a kínálatukat és a keresletet a költségeikkel. Az ő dolgozóik egyenesen az állásukat vesztik -- vajon hogyan értékeli a szakszervezeti szemlélet ezt a jelenséget? Továbbá bár a piacon per definitionem minden áruként tud csak megjelenni, ez nem jelenti, hogy általában az emberi élet minden mozzanata áruvá válna. Szemben a totális államokkal, amelyekben az emberi élet minden mozzanata az állam tulajdona. A filozófiai és gyakorlati feladat ebből következően lehet akár az autentikus, kényszermentes élet tartományának növelése, de mint mondtam, erre még nem születtek fenntarthatóan jó átfogó megoldások.

Ennyit mondanék most -- megtakarítva a progresszivista KSÁ(3) nyelvi agressziójának illusztrálását --, amiből talán látszik már a magyar kommunisták (KSÁ és több más a Mércén rendszeresen napvilágot látó tévhit) logikája, amelyre aztán a kapitalizmusra és a vállalatokra vonatkozó aktuális észrevetételeiket felfűzik. Ezzel nem azt állítom, hogy minden rendben a globális - és benne a magyar - gazdaságban, amelynek egy szelete a munkaerőpiac. De hogy milyen torzulásokat érzékelünk, annak felméréséhez kevesebb ideológiát és több megértést kívánok a megszólalóknak.

51 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hafr.blog.hu/api/trackback/id/tr2814460796

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bogomil 2018.12.08. 16:45:34

A piac szabályozása bőven belefér a kapitalizmusba, a puszta piaci szabályozás zavarai jól ismertek a közgazdaságtanban. Tehát az nem kérdés, hogy szükség van a foglalkoztatás szabályozására, csak az, hogy ez milyen legyen. A munkáltató és a munkavállaló közötti sokszor nagy egyenlőtlen erőviszonyokat, a munkavállalók korlátozott mobilitását és többnyire alacsony tudatosságát figyelembe véve szerintem indokolt bizonyos korlátokat felállítani.
Amúgy ennek elvitatása pont a neoliberális gazdaságfelfogás jellemzője.

erikgross 2018.12.08. 16:59:13

ez a poszt sok értelmeset nem állít.
hogy mi a kapitalizmus, azt lényegében senki nem tudja, nincs egy konkrét definíciója. ha a művelt köznyelvi használatot értjük alatt, akkor annak meghaladása vagy lehetséges, vagy nem, mindenesetre nem feltétlenül a "totális állam" vagy a valódi anarchokommunizmus az alternatívák

a fiatalok meg már a szélsőséges piacpárti propagandára nem vevők, jaj szabadpiac vagy totális állam, hát nevetnek rajta, kb. ennyi.
piac-állam között ingadozó nacionalizmus és balosabb/nemzetibb vonalon megosztott globkritikus zöldek között lehet választani, a többiek már inkább a posztíró korosztálya meg a tőle idősebbek, ezek szavaznak dk-ra, bokrosra és hasonlókra.

a kommunistáktól meg nincs mit tartani, nem jutnak azok hatalomra, belátható időn belül, sem az anarchisták, sem a bolsevikok, szóval nincs mitől félni.

HaFr · http://hafr.blog.hu 2018.12.08. 17:01:58

@erikgross: elég értelmeset állít ahhoz, hogy bármilyen komment azért ne férjen el utána

HaFr · http://hafr.blog.hu 2018.12.08. 17:02:23

@Bogomil: senki nem vitatja ezt, lásd utolsó bekezdést

Bogomil 2018.12.08. 17:46:43

@HaFr: Az Isztin cikke azért egy kicsit igen, s mivel a Te posztod is inkább a Mérce "neokommunista" szerzőjét bírálja, talán nem volt haszontalan a kommentem.

Janossz 2018.12.08. 17:54:05

@HaFr:
" Értelmetlen az a feltevés, hogy ez a bér aztán "a lehető legkevesebb", mert természetesen az. Miért lenne több annál, amivel a dolgozó hajlandó munkába állni?

Evidencia. Mégsem sokan látszanak érteni.
Az érintettek sem.

Janossz 2018.12.08. 17:57:14

@erikgross: " jaj szabadpiac vagy totális állam, hát nevetnek rajta, kb. ennyi"

Hát nevess, Kispajtás, de attól tartok, ezeket a cikkeket nem kimondottan neked írják...
Így hát, inkább nevess máshol!

erikgross 2018.12.08. 18:04:21

@Janossz:

"Ma naponta szörnyülködök a harmincas diplomás mérnök urak helyesírásán, macskakaparás írásképén, iszonyatos intelligencia-deficitjén."

csodálom, hogy nem vagy vincentes

Janossz 2018.12.08. 18:39:36

@erikgross: Ez most hogy került ide?
Ebolás sem vagyok.

Janossz 2018.12.08. 19:16:28

@Janossz: Te meg egy nyomorult troll.
Nem gondolom, hogy erről tovább kellene beszélgetnünk.
Menj, nevess!

erikgross 2018.12.08. 19:25:43

@Janossz:

te kötöttél belém, nulla érdemi tartalommal, szóval magadról beszélsz. szánalmas.

Janossz 2018.12.08. 19:26:31

@erikgross: Ha nem értetted volna, a fenti neked szólt.

Bogomil 2018.12.08. 20:18:05

@Janossz: Persze egy kicsit ez is bonyolultabb: a legtöbb modern (szociális) piacgazdaságban van kötelező minimálbér.

Janossz 2018.12.08. 20:29:15

@Bogomil: Nem a minimálbér volt a téma.
Hanem egy adott körzetben létezik x számú meghatározott képzettséggel bíró munkaerő. Amennyiben x-100 állás van a környezetben, ők fogják meghatározni a bér színvonalát, oda menvén, ahol jobb a bér.
Ha x+100, hát a munkáltató kegyén múlik a fizetés mértéke, és bizony annak a maradék száznak vagy alantasabb munka jut, vagy megy a többi után, messzire.
Olyan egyszerű dolgok ezek.

tele.phone 2018.12.08. 20:44:19

@HaFr: A cikkekből és a posztból is hiányoltam egy szempont említését. A túlórakeret rendszere rugalmasabb munkaerőfelhasználást tesz lehetővé, ami csökkentheti a munkahelyek megszűnését és a tartós munkanélküliség kialakulását recessziós időszakokban. Kevésbé erős konjunktúra vagy akár recesszió esetén a keretes rendszer csökkentheti az elbocsátások valószínűségét, mivel a munkaerőköltség, vagyis annak kifizetett munkabértömeg része, a kisebb intenzitású foglalkoztatással is csökkenthető. Ráadásul sima elbocsátás esetén az addig elszámolatlan túlórákat így vagy úgy, de ki kell fizetni.

Ez hasonlít a 2000-es évek eleji, németországi Harz-reformokra, amik a rugalmasabb munkaerő-foglalkoztatás és az ennek következményeképpen alacsonyabb bérek ellentételeként megakadályozták számos német munkahely megszűntetését és keletre telepítését. Így lett Németország Európa beteg emberéből az egyik legalacsonyabb munkanélküliségi rátájú fejlett európai ország - szemben Franciaroszággal, ami azóta is 9-10%-os munkanélküliséggel él.

Tehát foglalkoztatottság/munkanélküliség szempontjából lehet haszna is a magyar keretes rendszernek. De ugyanakkor az is igaz, hogy amennyiben a hagyományos, sima túlóra-rendszerben a túlóra bére magasabb volt, mint a rendes munkaidőé, ez a keretes rendszerben részben megszűnhet, mivel csak a "nettó" túlóra lesz túlóraként fizetve (ha a keret-időszakban vannak alacsonyabb munkaerő-kihasználtságú periódusok is, egyébként nem). Ráadásul a rendszer elég bonyolult, a napi.hu cikkében egy megszólaló szerint nem is lehet majd három évre kiterjeszteni.

jatagán9 2018.12.09. 08:40:21

"Ha megfelelő minőségű és mennyiségű munkaerő állna rendelkezésre, nem lenne szükség nemzetgazdasági szintű túlóraszabályozásra"

Hmmm. Kinek megfelelő? A piacnak. Melyik piacnak? Na, nem a magyarnak, hanem lényegében az eu-snak, kisebb mértékben a világpiacnak. Elvileg lehetetlen, hogy Magyarország a világpiac számára elégséges számú és minőségű munkaerőt képezzen ki. Nemcsak a számuk és a szűkös erőforrások miatt, hanem a prognosztizálhatatlansága miatt is.

Bogomil 2018.12.09. 09:35:42

@Janossz: Ez a lasalleánus felfogás, a vasbértörvény érvényességének feltételezése. Még egy olyan egyszerű, homogén és tudattal, illetve akarattal nem rendelkező áru, mint a tojás ára is ennél bonyolultabban képződik. (Egyébként az Általad említett második esetben lép be a minimálbér, ha van az adott országban/térségben erre vonatkozó szabályozás.)

Janossz 2018.12.09. 10:41:42

@tele.phone: " Tehát foglalkoztatottság/munkanélküliség szempontjából lehet haszna is a magyar keretes rendszernek. "

Szerinted.
Ha a munkáltató létszám bővítés helyett a meglévő munkatársak hülyére túlóráztatásával oldja meg kapacitás gondjait, az milyen haszonnal jár a foglalkoztatásra?

Janossz 2018.12.09. 10:48:22

@Bogomil: No jó. A lényegen nem változtat.
Az első esetben másfél-kettő minimálbéren fogja alkalmazni embereit (mert olcsóbban nem kap), a másodikban szigorúan a törvényes minimálbéren.
Ahogy ez most is történik az ország az ország nyugati és keleti térfele közt.

Bogomil 2018.12.09. 10:55:28

Persze. Amúgy a vita alapjában véve arról szól, hogy kell-e, illetve lehet-e egyáltalán harcolni a munkaidőkeret-törvény, és az abban (is) megjelenő szélsőségesen neoliberális gazdaságpolitika ellen - szerintem igen.

erikgross 2018.12.09. 11:46:13

@Bogomil:

most magyarországon nem csak erről szól, mint tudjuk.

tele.phone 2018.12.09. 13:24:49

@Janossz: Írod: "Ha a munkáltató létszám bővítés helyett a meglévő munkatársak hülyére túlóráztatásával oldja meg kapacitás gondjait, az milyen haszonnal jár a foglalkoztatásra?"

Olvasd el újra, amit írtam! A potenciális előny onnan jön, hogy gazdasági lassulás (vagy akár recesszió) esetén a munkáltatók anélkül tudják visszafogni a bérköltségeket, hogy kizárólag munkahelyeket szüntetnének meg elbocsátások által. Új munkahelyeket drágább létrehozni, mint a meglévő, de nem teljes időben alkalmazott munkaerőt intenzívebben foglalkoztatni. Így egy recesszió kisebb munkanélküliséggel jár, és a gazdaság gyorsabban tud kilábalni belőle. Megint csak Németország példáján: Itt volt az egyik leggyorsabb kilábalás a 2008-9-es válság után a nagy európai gazdaságok között, az ipari termelés szinte visszapattant 2009 után. Ebben egyébként hasonlított az USÁ-ra, ahol egyébként szintén rugalmasabb a munkapiac.

Janossz 2018.12.09. 14:20:13

@tele.phone: Én értem ám, miről beszélsz, te nem akarod átlátni a dolgot.
Nem új munkahelyek létrehozásáról van szó.
Inkább arról, hogy az adott dolgozói állomány, mely épp a legtöbb ledolgozott órát teljesíti az Unióban, kellene, hogy további több száz óra legürizésével oldja meg a munkáltató (édes) gondjait.
Nem egyszer-kétszeri kampányidőszakról, hanem két havi plusz munkaidőről beszélünk. Tehát tizenöt-húsz százaléknyi hiányzó munkaerő pótlásáról.

Egyébként, ha mindenáron a recesszió lebeg a szemed előtt, olyankor munkaidő csökkentéssel is elkerülhető az elbocsátás-hullám.

tele.phone 2018.12.09. 14:52:51

@Janossz: Kösz a választ, én is értem, amit mondasz, és szerintem nem feltétlen van ellentét aközött, amit gondolunk. Bár a munkaidőt lehet csökkenteni recesszióban, ez csak akkor működik a munkanélküliség ellen, ha a fizetés is részmunkaidős. A mostani, erős munkakeresleti helyzetben valóban lehet, hogy a keretrendszert még több munka kisajtolására fogják használni a munkáltatók. A kérdés, hogy van-e ténylegesen is felhasználható munkaerő, amit még nem vontak be, vagy elérkeztünk a limithez. Ha ez utóbbi, akkor kérdés, hogy mekkora béremelkedést bírna el a piac az ország versenyképességének megbillenése nélkül.

DrGehaeuse 2018.12.09. 17:05:43

@Janossz: “Egyébként, ha mindenáron a recesszió lebeg a szemed előtt, olyankor munkaidő csökkentéssel is elkerülhető az elbocsátás-hullám.”
tele.phone kommertárs ezzel szemben arra akart utalni (szerintem helyesen), hogy a keretes rendszerben az (alap)bér nem csökkenne termelés visszafogása esetén sem.
Munkaidő csökkentése esetén viszont alapbért is kell csökkenteni.
Más kérdés, hogy szerintem az “okos” magyar munkaadók hajlamosak visszaélni bármilyen szabállyal amivel vissza lehet, ha ez egyébként úgy hoz hasznot hogy minimális a kockázata egy esetleges felügyeleti bírságnak illetve a munkavállalók tehetetlenek (mert szervezetlenek) és kiszolgáltatottak.

Janossz 2018.12.09. 20:01:05

@DrGehaeuse: Kicsit unom a témát.

Egy gépnek (pláne egy embernek) adott a kapacitása, teljesítőképessége.
Aminek 100%-ának tekintsük a magyar dolgozót, mivel széles ez Európában a legtöbb munkaórát teljesíti.

Namost. Ha te egy 50 lóerős kis városi autót napi 200 km autópályázásra használsz, 130-al, elég hamar tönkre fog menni, még akkor is, ha közben arra kalkulálsz, hogy a dugókban poroszkálva milyen jó lesz a fogyasztása.
Kb így gondolkodsz a dologról.

Ez a történet a multikról szól. A magyar munkáltatók megoldják (megoldották) okosban. Ezt is.

zipe moha 2018.12.09. 21:39:15

....én másként látom....alapvetés...NINCS munkaerohiány...olcso munkaerö nincs már.....probléma ...egy kiépult multinacionális és egy kontraproduktiv hazai sutyerák gazdaság számára hogyan csináljunk olcso munkaeröt mégis..ugy ,hogy közben kielégitsuk az évtizedes választoi igényeket is azzal kapcsolatban,hogy soha nem látott mértéku béremelád van az országban....fentiekböl is látszik,hogy ez már megint politikai kérdés

zipe moha 2018.12.09. 21:59:54

...tehát politikai választ igényel lehetetlen?....aaa,ugyan....feladat....növeljuk meg nominálisan forint alapon a minimálbért.....értékeljuk le a forintot...inditsunk 3%os infláciot majdnem deflácios környezetben..toljuk éjjel nappal minden médián,hogy nagyon emelkednek a bérek.....a multik mosolyognak...fiuk,ti aztán tudtok...de hát a honfitársaitok,nem baj?...ugyan,szoltunk nekik az elején ,hogy ide mi nekik munka alapu társadalmat épitunk...de jajj a hazai tulajdonu , nemzetközileg versenyképtelen cégeinkel mi lesz most..kell még más is ....az olcso munkánál az ingyen az jobb...ezaz...ingyen minden ...az ám de ki fog itt dolgozni,akár 1 év mulva is ha ezzel elöjövunk...?..gyorsan bezárjuk a közmunka és a munkanélkuli segély lehetöségét...valamit ugy is fognak kezdeni magukkal....majd morognak ahogy szoktak,de teszik a dolgukat...ahogy szokták....vajon igy lesz e...?...optimista vagyok:)

DrGehaeuse 2018.12.10. 04:00:19

@Janossz: jah persze! Ezt én se tagadtam, sőt jeleztem aggályaimat. Nálam ugyanis a magyarországi multik is az “okos” magyar munkaadói “kultúra” részei.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2018.12.10. 07:28:14

Az a baj, hogy ezek a mércés srácok olvasták Marxot, de csak azt.
Időnként le szoktam állni vitatkozni velük. Ők meg időnként kitiltanak :)

GyMasa 2018.12.10. 09:55:16

@DrGehaeuse:
Nekem, csak autoipari multis tapasztalatom van, de mar 10+ eve is teljesen jol mukodo rugalmas munkaidokerettel dolgoztam.
Es, ahogy latom, ez a multiknal mindegyiknel igy mukodik.
En a magyar kkv-knal latok ezzel sokkal nagyobb problemat...
Ahol megy a "minimalberre bejelentes plusz zsebbe" meg az "Itt nem munkaido van, hanem feladat" jellegu helyekre gondolok.
Ezeknel a cegeknel sokkal alapvetobb problemak vannak...
Mert egy ilyen cegnel eddig 300 ora felett ugyesen "eltuntettek" a tulorakat.
Majd mostantol 400 ora felett kell csak "eltuntetni" azokat...

smoortema 2018.12.10. 11:39:55

Néhány megjegyzés, mert a szerző szerintem teljesen félreérti a mércéseket, és nem először (ami nem feltétlenül az ő hibája, a mércés cikkek fogalmazása gyakran hagy kívánnivalót maga után).

1. A Mérce nem kommunista. A balliberálistól (Szűcs Zoltán Gábor) az ultrabaloldalig (Balázs Gábor) mindenféle irányzathoz tartozó ír náluk, ezért kommunista is, bár pont ezt a jelzőt senki nem használja magára. Ha mindenképp választanom kellene a Mércére leginkább jellemző irányzatot, akkor szocialistát vagy szociáldemokratát mondanék. Attól még, hogy Marxra hivatkozik valaki, és kizsákmányolásról, áruba bocsátásról és tőke-munka ellentétről beszél, nem kell kommunistának lennie, ezeket a fogalmakat egy a kapitalizmust csupán megszelidíteni kívánó szociáldemokrata is használja. A mindenfajta baloldali gondolat lekommunistázása elég jellemző konzervatív oldalról, de egyrészt szalmabáb-érvelést, másrészt elég alacsony színvonalat jelent, ami a szerzőre amúgy nem jellemző.

2. Az antikapitalista szerzők nem értenek egyet azzal az állítással, hogy attól még, hogy nincsen, vagy eddig nem volt alternatívája a kapitalizmusnak, ne lehetne azt támadni. Én sem igazán tudok jobbat a kapitalizmusnál, mégis rendkívül megvilágító erejűnek tartom Marx kapitalizmus-kritikáját. Mások (pl. TGM) úgy antikapitalisták, hogy valóban meg akarják haladni azt, és elismerik, hogy ez mindeddig nem sikerült. Nincs azonban elvi akadálya annak, hogy ez a jövőben ne sikerülhessen mégis. Az az érv, hogy "a "tőkés termelési módnak" a totális rendszereken kívül nincs alternatívája", ebben a formába biztosan kevés: ami jelenleg nem létezik vagy eddig nem létezett, még létezhet a jövőben.

3.

HaFr · http://hafr.blog.hu 2018.12.10. 12:22:07

@smoortema: köszönöm, mindazonáltal nem gondolom, h bármit félreértettem volna

DrGehaeuse 2018.12.10. 12:45:42

@HaFr: Van egy probléma HaFr! Nem kicsi.

Te ezt idézed KSÁ cikkjéből:

'KSÁ szerint "a túlórapénz esetleg azért éri meg a munkásnak, mert alul van fizetve, így (...) kénytelen áruba bocsátani munkaerejét, ahelyett hogy maga rendelkezzen fölötte".'

KSÁ cikjében most viszont ez van:

"...a túlórapénz esetleg azért éri meg a munkásnak, mert alul van fizetve, így a kikapcsolódásra szánt idejében is kénytelen áruba bocsátani munkaerejét, ahelyett hogy maga rendelkezzen fölötte..."

Az általad bemásolt idézetből hiányzó "kikapcsolódásra szánt idejében is" kitétel miatt egész más a két idézet értelmezési kerete.

Lehet hogy KSÁ módosított a cikken mióta olvastad, de most emiatt az érvelésed egyik lába ki van lőve - rossz germanizmussal élve - igazából meg van semmisülve. Ez a négy szó ugyanis szerintem lényeges a problémafelvetés szempontjából és (ugyancsak szerintem) kissé más megítélés alá esik az erre alapozott vélemény ill. álláspont.

Ha tévedek, akkor elnézést kérek, de szerintem így korrekt.

DrGehaeuse 2018.12.10. 12:58:50

@GyMasa: Koorekt! Nincs ellenvetésem. A multik magyarországi cégeinél is többnyire magyarok azok a vezetők akik jogi szempontból a munkaadói hatáskör felelősei.
Ezért írtam azt, hogy ők is részei az "okos" magyar munkaadói kultórának.

Előszeretettel hárítják át a szürke megoldásokat pl. munkaerő-kölcsönző cégeknek. Normál (határozatlan idejű) munkaszerződéssel saját állományban csak annyi dolgozót tartanak amennyi a (főleg 2008-2009-es tapasztalatok alapján) recesszió esetén lecsökkent termeléshez kell. A többit kölcsön-munkaerővel és/vagy un. határozott idejű munkaszerződéssel szerződtetett dolgozókkal oldják meg.

HaFr · http://hafr.blog.hu 2018.12.10. 13:05:30

@DrGehaeuse: szia, ez volt a cikkben akkor is, amikor én olvastam, de a rész kihagyása sajnos semmit nem változtat az érvelésem érvényességén, jóllehet egy kicsit komplexebbé teszi azt; azzal, hogy kihagytam a kikapcsolódásra szánt időt, explikálni akartam az érvelése mögöttes tévedését, ti. ahogy -- @smoortema kolléga válaszából is kitűnően -- nem szálazza szét az egész cikk kommunista és szocdem-szakszervezeti típusú argumentumait. Röviden, a túlóra(pénz) és a szabadidő közötti döntés (jóllehet a törvény nem túlórát ír elő, tehát a gondolatmenet rosszul reprezentálja a törvény lényegét, de ez itt mindegy) minden körülmények között piaci döntés, akkor is, ha NEM kínálnak fel/tesznek kötelezővé túlórát. EZÉRT a túlóra (munkaidőkeret) bevezetését csak rendszerproblémaként (kommunista aspektusból) lehet bírálni, elosztási kérdésként ellenben nem a munkaerő mint áru problémája. Röviden, a mondat bármelyik formájában értelmetlen, mert a mögöttes világkép bizonytalan.

GyMasa 2018.12.10. 13:13:00

@DrGehaeuse:
En alapveto kulonbseget latok a multik reszleges munkaero-kiszervezese es a magyar kkv-knel torteno allando trukkozes kozott.
A multi valoszinuleg rendesen kifizeti a kolcsonzott munkaerot is, es valoszinuleg ott is van valamifele tulora elszamolas.
Ezzel szemben a kkv-knel siman kizsigerelik az ott dolgozokat, ha a ceg olyan trukkozos fajta.
Es, igazabol az egesz nem ok, hanem kovetkezmeny.

GyMasa 2018.12.10. 13:15:47

@DrGehaeuse:
Mindazonaltal reszben igazat kell, hogy adjak neked, ugyanis ahogy a multi, ahol dolgoztam adta at a hataskoroket lassacskan a magyar vezetok kezebe, ugy azert lehetett tapasztalni a "szinvonal" bizonyos merteku hanyatlasat.
Persze, nem egetrengeto dolgokra kell gondolni, de olyan bosszantokra, minthogy felevente varialtak valamit a munkaido nyilvantarto rendszeren, es valahogy mindig egy kicsive en jartam rosszabbul az uj szabalyozassal...

DrGehaeuse 2018.12.10. 18:25:14

@HaFr: OK! Nem biztos hogy pontosan értem, mitől rendszerprobléma a túlóra (a kapitalizmussal együtt) és mitől lesz egy probléma (újra)elosztási kérdés.

BTW az un. "létezett szocializmusban" 1990 előtt is létezett túlóra. Más kérdés, hogy akkor se valódi piac, se kapitalizmus nem volt. A túlóra iránti igény hatékonytalanság, rossz szervezés (hibás munkavégzés) és struktúrális munkaerőhiány miatt merül fel és mindíg munkaadói oldalról (bár a szocializmusban voltak mondvacsinált, sőt politikai okok is).

DrGehaeuse 2018.12.10. 18:31:04

@GyMasa: Így igaz. Az elqrt 30-év (de lehet mondani 528 évet is - t.i. akkor halt meg az utolsó uralkodónk aki úgy tekintett Magyarországra mint hazájára és nem csak mint ragadomány-jövedelemforrásra.) és az elitcsoportjaink inkompetenciájának a következménye!

Janossz 2018.12.10. 18:35:19

@DrGehaeuse: " Nem biztos hogy pontosan értem, mitől rendszerprobléma a túlóra..."
Mindent nem érthetsz te sem.
De azért képzeld el, hátha sikerül!
Hétvége jön, beígérsz a családnak egy kisebb kiruccanást, valami vízpartra, pancsi a gyerekeknek, palacsinta, állatsimogató, anyunak kis szauna, masszázs, neked egy-két sör.

Aztán szerdán eléd áll valami művezető-féle, és közli, hogy szombaton mégis inkább dolgoznál.

Neked ez tetszene?
Volt túlóra régen is. Önkéntes alapon, megegyezve.
Ez a törvény nem arról szól.

GyMasa 2018.12.11. 09:27:59

@Janossz:
Ez mind csakis attol fugg, hogy mennyire vagy nelkulozheto.
Akinek _tenyleg_ 10-en allnak sorban a munkahelyeert, azt ilyenkor ujraszervezi a hetvegi programjat, aki pedig mondhat nemet, mert maximum elfogadja a hetente erkezo ajanlatok egyiket, az nemet fog mondani.
Az pedig, hogy melyik csoportba tartozik valaki, egyedul a sajat ambuiciojanak, szorgalmanak es kitartasanak a fuggvenye.

GyMasa 2018.12.11. 09:28:55

@DrGehaeuse:
Mondjuk nem ertem, ha ez mar 528 eve igy van, akkor miert remenykedunk benne, hogy egyaltalan meg fog valtozni?

smoortema 2018.12.21. 12:10:30

@HaFr: Megkésve, de folytatom. A fentebb írt hozzászólásomban a lényeg az volt, hogy a cikkben szerintem nincs maszatolás, egyértelműen egy a kapitalizmus keretein belül mozgó szövegről van szó.

Marxtól eredő felismerés, hogy a munkaerőpiac különbözik más piacoktól. Ennek az egyik aspektusa, hogy itt maga az ember és a megélhetése a tranzakció tárgya - ezért nevezi a (nem marxista) Polányi ezt fiktív piacnak, a munkaerőt fiktív árunak. Itt tehát egy piaci tranzakció jellemzői egyúttal jóléti jellemzők is lesznek.

Másrészről: ahogyan a neoklasszikus közgazdaságtan a piaci tranzakciókat jellemzi, az itt (még a többi piacnál is) kevésbé érvényesül. Ennek számos oka van, és ezeket általában már a mainstream közgazdaságtan is elismeri, ha az ember nem csak a bevezető szintű tankönyvekből tájékozódik. Tévedés tehát, hogy a munkavállaló úgy választ a szabadidő és a munka között, ahogy azt dönti el, hogy hány kiló pontyot vesz a karácsonyi halászléhez.

Egy szerteágazó és utalásszerű felsorolás:

1. Lehet járadék, vagyis több különböző bér (illetve a munkaadónak kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb egyéb feltételek) mellett is hajlandó lehet foglalkoztatni a munkaadó a munkást. Ezért jelentősége lesz az alkunak.
2. Mivel koncentráltabb és térben mobilabb, a munkaadó erőfölényben lehet, és ebben az alkuban számára előnyösebb helyzetet tud kikényszeríteni.
3. Monopszónium esetében még egy sima neoklasszikus modellben is többet foglalkoztat a munkaadó magasabb bérnél, mint alacsonyabbnál.
4. Az időt bevezetve, a foglalkoztatás költségeinek növelése termelékenységet növelő beruházásokra kényszeríthet, illetve kiszoríthatja a versenyből a kevésbé termelékenyebb szereplőket.
5. A fizetett bérek a gazdaságban egyúttal keresletet is jelentenek.
6. Létezik nem önkéntes munkanélküliség, a piac nem tisztul ki.
7. A tranzakció nem jól definiált, nem lehet pontosan meghatározni a tartalmát: sem a munkáltató nem tudja pontosan ellenőrizni, mit kap, és a munkajogi szabályozások betartását sem tudja az állam teljes mértékben ellenőrizni.

Ezek és még más okok miatt is szükséges és hasznos lehet az országban a szakszervezeti érdekképviselet, és az állam beavatkozása a munkaerőpiaci viszonyokba: munkaidő szabályozás, minimálbér, sztrájkjog, stb.

Egyetértek azzal, hogy a jelenlegi helyzetben a munkaerőhiány miatt született meg a rabszolgatörvény. Ezzel az állam az eleve nagyon tőkebarát munkatörvénykönyvet tovább igazítja a multik javára, és ez a munkások rovására mehet, hiszen, ahogy fentebb írtam, a foglalkoztató erőfölényben van. Még a jelenlegi munkaerőhiányos helyzetben is számos olyan része lehet az országnak, ahol földrajzi okok miatt ki van szolgáltatva a munkavállaló. A törvény pedig akkor is érvényben fog maradni, amikor már nem lesz munkaerőhiány.

Nem gondolom viszont azt, hogy ez volna az egyetlen lehetőség a helyzet kezelésére. Marx írja, hogy a tőkés kétféleképpen próbálja meg növelni az értéktöbbletet: egyrészt a munkanap növelésével (ez történik most), másrészt a termelékenység növelésével. Erre utalt a szerző is, amikor azt írta, a cégeknél sok hatékonysági tartalék van. A munkásoknak kedvező szabályozással az állam éppen az ilyen hatékonysági tartalékok kihasználását ösztönözné. (A tőkebarát szabályozással viszont ellenösztönzőt ad.)

Azért olvasom a blogot, mert érdekel a konzervatív politikai gondolkodás. Szeretem az elvontabb, elméleti okfejtéseket olvasni itt, de elszomorít, amikor azt látom, hogy ezek mellett olyan cikkek jelennek meg, amik a baloldalon a valóság helyett egy karikatúrát látnak, és a munkaerőpiacról XIX. századi fogalmakban tudnak csak gondolkodni.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2018.12.21. 12:50:25

@smoortema:
Tévedés, hogy a munkaerőpiac különbözik más piacoktól. Attól, hogy a megélhetésed múlik rajta nem működik másként. Ráadásul a dolog nem is egyedi. Gondolj csak az élelmiszerpiacra. Az is direktben hat a megélhetésedre. Vagy a lakáspiacra. Hiába baromifontos mindkettő, ugyanúgy viselkednek, mint mondjuk a használtautó piac...

"Tévedés tehát, hogy a munkavállaló úgy választ a szabadidő és a munka között, ahogy azt dönti el, hogy hány kiló pontyot vesz a karácsonyi halászléhez."
Nem az. Az ne tévesszen meg, hogy a legtöbb munkahely többé-kevésbé kötött munkarendben dolgozik. Ez ekvivalens azzal, mint hogy ha mosóport csak 10 kg-s kiszerelésben lehetne kapni. Viszont nem csak alkalmazottak vannak, vannak pl. egyéni vállakozók is. Senki nem fog rászólni, ha csak 6 órát dolgozik és senki se fogja megdicsérni, ha 10-t.

A felsoroltak egyik se különbözteti meg a munkaerőpiacot a többitől. Ha belegondolsz, akkor egy zöldségesnél történő vásárlásnál is elmondható mindegyik pont.
2. az alku és a kényszer egymást kizáró szavak. Nincs kényszer, ha nem tetszik az ajánlat, akkor nem fogadod el, ergo veszteni nem tudsz. Egy béralkunál mindkét fél nyer. Az alku csak arról szól, hogy a nyereségen milyen arányban osztoznak.

smoortema 2018.12.21. 13:30:35

@Lord_Valdez: A lakáspiac is teljesen sajátosan működő piac, ezért itt is fontos az állami beavatkozás, szabályozás. Itt is a "piaci törvényszerűségek" közül csomó nem működik, vagy nem úgy.

Az élelmiszerpiacon nincs túlkínálat, a munkaerőpiacon jellemző esetben van (a mostani eset kivételes, és szerintem most sem minden részpiacon van túlkereslet). Az élelmiszer mobil, a munkaerő nem mobil. Az élelmiszerpiacon a munkavállaló vevő, a munkaerőpiacon eladó.

A 10 kg kiszerelésű mosópor egyáltalán nem jó hasonlat, mert a munka időben történik, nem tárolható. És nem véletlen, hogy a mosóport nem csak 10 kg-s kiszerelésben lehet kapni, a munka feltételeit pedig az esetek nagy részében a munkaadó határozza meg. Mások az erőviszonyok a két piacon.

Az egyéni vállalkozók más eset, most nem róluk beszélek, a törvény sem rájuk vonatkozik.

Az alku arról szól, hogy osztod el a többletet, mindkét fél nyer ahhoz képest, ha nem egyeztek meg. De ha a munkavállalónál a munkanélküliség az alternatíva, akkor az alkuhelyzetben a munkaadó szempontjai fognak érvényesülni, mert ő könnyebben talál másik munkavállalót. Persze az éhenhaláshoz képest így is nyer. A kényszer szót nehéz definiálni, de talán épp ezt nevezném annak. Ha valaki azt mondja neked, hogy nem öl meg, ha fizetsz neki, az is egy alku, azzal is jobban jársz, mint ha nem egyeznétek meg, mégis kényszernek nevezhető.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2018.12.21. 14:07:31

@smoortema:
Szerintem meg mindegyik pont ugyanúgy működik és az állítólagos specialitás csak kifogáskeresés az állami beavatkozás megindoklására. Mind a munkaerőpiacon, mind az ingatlanpiacon van kereslet és kínálat. Ha több a kínálat, esnek az árak. Ha több a kereslet, emelkednek. Ha jó befektetés lakást építeni, akkor több projekt indul. Ha nem az, akkor kevesebb. Miben különbözik ez a szalámitól, vagy a mobiltelefontól?
Az, hogy egyes árucikkek jobban szállítóhatóak, mint mások, nem specialitás. Ez az adott jószág egyik tulajdonsága. Hasonlóan az árrugalmassághoz, vagy a piacra lépés idejéhez.
Az se specialitás, hogy a munka időben történik. Az idő is csak egy erőforrás. Az egész nem több, mint erőforrások átalakítása egymásba.
Az időnél egyetlen dolgot tudnék mondani, ami nem kitalált specialitás: hogy soha nem tudhatod mennyid van még.

"Persze az éhenhaláshoz képest így is nyer."
De te most abból a téves feltételezésből indulsz ki, hogy van 1 darab munkahely. Vagy odamész dolgozni, vagy sehova. A valóság viszont az, hogy sok munkahely van. Ha az egyik helyre nem vesznek fel, akkor nem kell szembenézned éhhalállal, hanem választhatsz egy másikat, de legrosszabb esetben is van egy szerény szociális rendszer.
A jelenlegi környezetben különösen rossz a modell, mert most a munkáltatók állnak sorba a munkavállalóért.
Illetve az is téves, hogy a munkaerő nem mobil. Menj el egy német kórházba szólalj meg magyarul és rögtön kiderül, hogy hová lettek a magyar orvosok. Persze, igaz, hogy a magyar ember nem szeret ingázni, sem pedig költözni egy munkahelyért, de az egy irreálisan szélsőséges modell, hogy a munkaerő helyhez van kötve.