1000 A MI HAZÁNK

" Míg más parlamentáris országokban a jobboldal általában a józan és megfontolt konzervativizmust, a tradíciókhoz való ragaszkodást tekinti hivatásának – nálunk a magát jobboldalinak nevező kormányzati rendszer ezekkel ellenkező törekvéseket mutat. Alkotmányjogi téren a parlamentarizmus elsorvasztása és látszatparlamentarizmussá süllyesztése ennek az állítólag jobboldali kormánypolitikának egyik fő célja. A vezérkedés, az egy akarat érvényesülésére felépített és minden bírálat elnémításával kialakított nemzeti egység, másrészt gazdasági téren az individualista gazdálkodást mindinkább elfojtó, egy újfajta kollektivizmus felé elhajló, sokszor már a magántulajdonba is belenyúló törekvések: nehézzé teszik egy konzervatív politikus számára, hogy ezzel a jobboldallal azonosítsa magát.” (Gr. Apponyi György, 1935)

Friss topikok

Béndek Péter blogja

2018.12.08. 15:44 HaFr

Néhány megjegyzés a magyar kommunisták (a Mérce) kapitalizmus-képéhez

Képtalálat a következőre: „crying marx”

Isztin Péter korábbi cikkét bírálja a Mérce szerzője, de mivel nem várható az olvasótól, hogy több hullámban kövessen egy Magyarországon periférikus vitát (ami persze lényegbevágó lenne minden civilizált országban, de hát Istenem, ilyenek vagyunk), magamat a Mérce szerzőjének, Kiss Soma Ábrahámnak (KSÁ) egy-két tézisére korlátozom.

KSÁ szerint "a túlórapénz esetleg azért éri meg a munkásnak, mert alul van fizetve, így (...) kénytelen áruba bocsátani munkaerejét, ahelyett hogy maga rendelkezzen fölötte". A kijelentésben mint cseppben a tenger mutatkozik meg, hogy a magyar kommunisták képtelenek megérteni két összefüggő dolgot, amit Marx például világosan látott. Egy, kapitalizmusban mindenki áruba bocsátja a munkáját, ha tetszik neki, ha nem, egyformán a segédmunkás és a vezérigazgató, illetve amennyiben járadékosként tulajdonosként valaki nem kényszerül erre, annyiban mindenkinek megvan a lehetősége tulajdonossá válni. Röviden: a kapitalizmus (Marx szerint, nem a magyar kommunisták szerint) "rendszerprobléma", nem elosztási probléma ("alulfizetettség"), azaz a túlórakérdés végső soron - KSÁ következtetésével szemben, lásd az idézett kijelentést -- nem egyszerűen Ingolstadt és Stuttgart (a német autóipari multik igazgatóságainak és beosztott szervezeti egységeiknek az) ügye. A másik ezzel szorosan összefüggő, a magyar kommunisták által nem értett kérdés, hogy a piac, ahol a munkaerő adás-vétele zajlik, a pénzzel együtt a társadalmi koordináció leghumánusabb mechanizmusát hozták létre; nincs más társadalmi szintű mechanizmus, amely megközelítően ennyire tiszteletben (de persze egyensúlyban is) tartaná emberek önfenntartásának, képességeinek és igényeinek szerteágazó szempontjait, azaz kétséges, hogy a kapitalizmus mint rendszerprobléma kérdése kérdés-e egyáltalán.

Röviden, a piac és a pénz ugyan kapitalizmust szül, de a totális állam szegénységet és halált. A kettő között meg nincs semmi a modernitásban. Lehet választani. Az újraelosztáshoz szükséges források létrehozásához kapitalizmus kell, de az újraelosztás (tárgyalása) feltételezi a munka áruba bocsátását és ennek elfogadását. KSÁ-nak tehát választania kellene, hogyan érvel, kommunistaként (amire a "kizsákmányolás", az "áruba bocsátás" és tőke-munka ellentét szövegbeli fixáltsága utal), szakszervezeti vezetőként (amit az államot angazsáló béremelő indulata látszik erősíteni), vagy sima progresszivista mozgalmárként (amit a dehonesztáló igényű nyelvezete mutat).

Bárhogy is legyen, az állítása, hogy "a periféria- és félperifériaországokban napjainkig virágzik a tőkés elnyomás kismillió formája, gyerekmunkától életveszélyes munkakörülményekig [a] tőkés termelési módba tagozódva" értelmetlen, mert ismétlem -- nagyvonalúan megengedve a bírálatának moralizáló aspektusát is (ami megint csak nem Marx sajátja) --, a "tőkés termelési módnak" a totális rendszereken kívül nincs alternatívája, a magyar kommunisták sem tudnak ilyen alternatíváról, tehát a kapitalizmust nem lehet koherensen támadni. Legyen ez a kommunista KSÁ(1) kritikája tőlem.

A szakszervezeti érzelmű KSÁ(2) közben nagyon leegyszerűsíti a "tőkés termelési módon" belüli munkaerőpiaci logikát, és félő, elköveti azt a hibát, amellyel Isztint vádolja, hogy ti. "nulla (én azzal enyhíteném, elégtelen) ismerettel rendelkezik" a témában, vagy, a másik lehetőség, "totálisan érzéketlen, a tőke féltudású elit érdekeit kiszolgáló propagandista". Ma Magyarországon a munkaerőhiány következtében a bérek folyamatosan emelkednek. Nagyon sok ember nem hajlandó munkába állni, mert a kormány alávágott a munkaerőpiacnak a közmunkával és a szociális juttatásokkal. Ezeknek a tényezőknek sokkal nagyobb szerepük van a túlóráztatásra (munkaidőkeretre) vonatkozó ötletben, mint a multik ravaszkodásának és kizsákmányoló dühének. Ha megfelelő minőségű és mennyiségű munkaerő állna rendelkezésre, nem lenne szükség nemzetgazdasági szintű túlóraszabályozásra, de nem áll, ami nem a multik, hanem a kormány és a magyar társadalom hibája. A multik abban sárosak, hogy e sorok írójának szerteágazó tapasztalatai alapján nem használják ki a belső hatékonysági tartalékaikat. (Ha viszont kihasználnák, 10-30%-kal kevesebb munkaórára volna szükségük, tehát a szakszervezeti szemlélet megint rosszul jár. Van tehát -- szervezetlenség idején --, amikor a túlóra a "leghumánusabb" hatékonyságnövelési út.)

Azaz a dolgozók valóban "az aktuális piaci folyamatok és szabályozások mellett" kapják a bérüket, de ezek a folyamatok jóval komplexebbek annál, mint KSÁ gondolja. Értelmetlen az a feltevés, hogy ez a bér aztán "a lehető legkevesebb", mert természetesen az. Miért lenne több annál, amivel a dolgozó hajlandó munkába állni? (Mint említettem ez egyre nő, mert munkaerőhiány van, azaz a piacon jóval nagyobb érdekérvényesítő erővel lépnek fel a munkavállalók.) A dolgozó éppen úgy a lehető legkisebb (azaz optimális) bért kapja, ahogy fogyasztóként is a lehető legolcsóbb (optimális árú) terméket választja, és nem fizet fölöslegesen a drágábbért. A dolgozó fogyasztóként éppen azt a racionalitást érvényesíti az áruval szemben, amit az ő árujával szemben a munkáltató, nota bene azzal, hogy az olcsóbb árut választja, maga helyezi "bérnyomás" alá az árut előállító munkást.

Két szempont még. KSÁ ne feledje, hogy szerte a világban vállalatok ezrei mennek tönkre minden pillanatban, mert nem képesek összehangolni a kínálatukat és a keresletet a költségeikkel. Az ő dolgozóik egyenesen az állásukat vesztik -- vajon hogyan értékeli a szakszervezeti szemlélet ezt a jelenséget? Továbbá bár a piacon per definitionem minden áruként tud csak megjelenni, ez nem jelenti, hogy általában az emberi élet minden mozzanata áruvá válna. Szemben a totális államokkal, amelyekben az emberi élet minden mozzanata az állam tulajdona. A filozófiai és gyakorlati feladat ebből következően lehet akár az autentikus, kényszermentes élet tartományának növelése, de mint mondtam, erre még nem születtek fenntarthatóan jó átfogó megoldások.

Ennyit mondanék most -- megtakarítva a progresszivista KSÁ(3) nyelvi agressziójának illusztrálását --, amiből talán látszik már a magyar kommunisták (KSÁ és több más a Mércén rendszeresen napvilágot látó tévhit) logikája, amelyre aztán a kapitalizmusra és a vállalatokra vonatkozó aktuális észrevetételeiket felfűzik. Ezzel nem azt állítom, hogy minden rendben a globális - és benne a magyar - gazdaságban, amelynek egy szelete a munkaerőpiac. De hogy milyen torzulásokat érzékelünk, annak felméréséhez kevesebb ideológiát és több megértést kívánok a megszólalóknak.

33 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hafr.blog.hu/api/trackback/id/tr4614460796

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bogomil 2018.12.08. 16:45:34

A piac szabályozása bőven belefér a kapitalizmusba, a puszta piaci szabályozás zavarai jól ismertek a közgazdaságtanban. Tehát az nem kérdés, hogy szükség van a foglalkoztatás szabályozására, csak az, hogy ez milyen legyen. A munkáltató és a munkavállaló közötti sokszor nagy egyenlőtlen erőviszonyokat, a munkavállalók korlátozott mobilitását és többnyire alacsony tudatosságát figyelembe véve szerintem indokolt bizonyos korlátokat felállítani.
Amúgy ennek elvitatása pont a neoliberális gazdaságfelfogás jellemzője.

erikgross 2018.12.08. 16:59:13

ez a poszt sok értelmeset nem állít.
hogy mi a kapitalizmus, azt lényegében senki nem tudja, nincs egy konkrét definíciója. ha a művelt köznyelvi használatot értjük alatt, akkor annak meghaladása vagy lehetséges, vagy nem, mindenesetre nem feltétlenül a "totális állam" vagy a valódi anarchokommunizmus az alternatívák

a fiatalok meg már a szélsőséges piacpárti propagandára nem vevők, jaj szabadpiac vagy totális állam, hát nevetnek rajta, kb. ennyi.
piac-állam között ingadozó nacionalizmus és balosabb/nemzetibb vonalon megosztott globkritikus zöldek között lehet választani, a többiek már inkább a posztíró korosztálya meg a tőle idősebbek, ezek szavaznak dk-ra, bokrosra és hasonlókra.

a kommunistáktól meg nincs mit tartani, nem jutnak azok hatalomra, belátható időn belül, sem az anarchisták, sem a bolsevikok, szóval nincs mitől félni.

HaFr · http://hafr.blog.hu 2018.12.08. 17:01:58

@erikgross: elég értelmeset állít ahhoz, hogy bármilyen komment azért ne férjen el utána

HaFr · http://hafr.blog.hu 2018.12.08. 17:02:23

@Bogomil: senki nem vitatja ezt, lásd utolsó bekezdést

Bogomil 2018.12.08. 17:46:43

@HaFr: Az Isztin cikke azért egy kicsit igen, s mivel a Te posztod is inkább a Mérce "neokommunista" szerzőjét bírálja, talán nem volt haszontalan a kommentem.

Janossz 2018.12.08. 17:54:05

@HaFr:
" Értelmetlen az a feltevés, hogy ez a bér aztán "a lehető legkevesebb", mert természetesen az. Miért lenne több annál, amivel a dolgozó hajlandó munkába állni?

Evidencia. Mégsem sokan látszanak érteni.
Az érintettek sem.

Janossz 2018.12.08. 17:57:14

@erikgross: " jaj szabadpiac vagy totális állam, hát nevetnek rajta, kb. ennyi"

Hát nevess, Kispajtás, de attól tartok, ezeket a cikkeket nem kimondottan neked írják...
Így hát, inkább nevess máshol!

erikgross 2018.12.08. 18:04:21

@Janossz:

"Ma naponta szörnyülködök a harmincas diplomás mérnök urak helyesírásán, macskakaparás írásképén, iszonyatos intelligencia-deficitjén."

csodálom, hogy nem vagy vincentes

Janossz 2018.12.08. 18:39:36

@erikgross: Ez most hogy került ide?
Ebolás sem vagyok.

Janossz 2018.12.08. 19:16:28

@Janossz: Te meg egy nyomorult troll.
Nem gondolom, hogy erről tovább kellene beszélgetnünk.
Menj, nevess!

erikgross 2018.12.08. 19:25:43

@Janossz:

te kötöttél belém, nulla érdemi tartalommal, szóval magadról beszélsz. szánalmas.

Janossz 2018.12.08. 19:26:31

@erikgross: Ha nem értetted volna, a fenti neked szólt.

Bogomil 2018.12.08. 20:18:05

@Janossz: Persze egy kicsit ez is bonyolultabb: a legtöbb modern (szociális) piacgazdaságban van kötelező minimálbér.

Janossz 2018.12.08. 20:29:15

@Bogomil: Nem a minimálbér volt a téma.
Hanem egy adott körzetben létezik x számú meghatározott képzettséggel bíró munkaerő. Amennyiben x-100 állás van a környezetben, ők fogják meghatározni a bér színvonalát, oda menvén, ahol jobb a bér.
Ha x+100, hát a munkáltató kegyén múlik a fizetés mértéke, és bizony annak a maradék száznak vagy alantasabb munka jut, vagy megy a többi után, messzire.
Olyan egyszerű dolgok ezek.

tele.phone 2018.12.08. 20:44:19

@HaFr: A cikkekből és a posztból is hiányoltam egy szempont említését. A túlórakeret rendszere rugalmasabb munkaerőfelhasználást tesz lehetővé, ami csökkentheti a munkahelyek megszűnését és a tartós munkanélküliség kialakulását recessziós időszakokban. Kevésbé erős konjunktúra vagy akár recesszió esetén a keretes rendszer csökkentheti az elbocsátások valószínűségét, mivel a munkaerőköltség, vagyis annak kifizetett munkabértömeg része, a kisebb intenzitású foglalkoztatással is csökkenthető. Ráadásul sima elbocsátás esetén az addig elszámolatlan túlórákat így vagy úgy, de ki kell fizetni.

Ez hasonlít a 2000-es évek eleji, németországi Harz-reformokra, amik a rugalmasabb munkaerő-foglalkoztatás és az ennek következményeképpen alacsonyabb bérek ellentételeként megakadályozták számos német munkahely megszűntetését és keletre telepítését. Így lett Németország Európa beteg emberéből az egyik legalacsonyabb munkanélküliségi rátájú fejlett európai ország - szemben Franciaroszággal, ami azóta is 9-10%-os munkanélküliséggel él.

Tehát foglalkoztatottság/munkanélküliség szempontjából lehet haszna is a magyar keretes rendszernek. De ugyanakkor az is igaz, hogy amennyiben a hagyományos, sima túlóra-rendszerben a túlóra bére magasabb volt, mint a rendes munkaidőé, ez a keretes rendszerben részben megszűnhet, mivel csak a "nettó" túlóra lesz túlóraként fizetve (ha a keret-időszakban vannak alacsonyabb munkaerő-kihasználtságú periódusok is, egyébként nem). Ráadásul a rendszer elég bonyolult, a napi.hu cikkében egy megszólaló szerint nem is lehet majd három évre kiterjeszteni.

jatagán9 2018.12.09. 08:40:21

"Ha megfelelő minőségű és mennyiségű munkaerő állna rendelkezésre, nem lenne szükség nemzetgazdasági szintű túlóraszabályozásra"

Hmmm. Kinek megfelelő? A piacnak. Melyik piacnak? Na, nem a magyarnak, hanem lényegében az eu-snak, kisebb mértékben a világpiacnak. Elvileg lehetetlen, hogy Magyarország a világpiac számára elégséges számú és minőségű munkaerőt képezzen ki. Nemcsak a számuk és a szűkös erőforrások miatt, hanem a prognosztizálhatatlansága miatt is.

Bogomil 2018.12.09. 09:35:42

@Janossz: Ez a lasalleánus felfogás, a vasbértörvény érvényességének feltételezése. Még egy olyan egyszerű, homogén és tudattal, illetve akarattal nem rendelkező áru, mint a tojás ára is ennél bonyolultabban képződik. (Egyébként az Általad említett második esetben lép be a minimálbér, ha van az adott országban/térségben erre vonatkozó szabályozás.)

Janossz 2018.12.09. 10:41:42

@tele.phone: " Tehát foglalkoztatottság/munkanélküliség szempontjából lehet haszna is a magyar keretes rendszernek. "

Szerinted.
Ha a munkáltató létszám bővítés helyett a meglévő munkatársak hülyére túlóráztatásával oldja meg kapacitás gondjait, az milyen haszonnal jár a foglalkoztatásra?

Janossz 2018.12.09. 10:48:22

@Bogomil: No jó. A lényegen nem változtat.
Az első esetben másfél-kettő minimálbéren fogja alkalmazni embereit (mert olcsóbban nem kap), a másodikban szigorúan a törvényes minimálbéren.
Ahogy ez most is történik az ország az ország nyugati és keleti térfele közt.

Bogomil 2018.12.09. 10:55:28

Persze. Amúgy a vita alapjában véve arról szól, hogy kell-e, illetve lehet-e egyáltalán harcolni a munkaidőkeret-törvény, és az abban (is) megjelenő szélsőségesen neoliberális gazdaságpolitika ellen - szerintem igen.

erikgross 2018.12.09. 11:46:13

@Bogomil:

most magyarországon nem csak erről szól, mint tudjuk.

tele.phone 2018.12.09. 13:24:49

@Janossz: Írod: "Ha a munkáltató létszám bővítés helyett a meglévő munkatársak hülyére túlóráztatásával oldja meg kapacitás gondjait, az milyen haszonnal jár a foglalkoztatásra?"

Olvasd el újra, amit írtam! A potenciális előny onnan jön, hogy gazdasági lassulás (vagy akár recesszió) esetén a munkáltatók anélkül tudják visszafogni a bérköltségeket, hogy kizárólag munkahelyeket szüntetnének meg elbocsátások által. Új munkahelyeket drágább létrehozni, mint a meglévő, de nem teljes időben alkalmazott munkaerőt intenzívebben foglalkoztatni. Így egy recesszió kisebb munkanélküliséggel jár, és a gazdaság gyorsabban tud kilábalni belőle. Megint csak Németország példáján: Itt volt az egyik leggyorsabb kilábalás a 2008-9-es válság után a nagy európai gazdaságok között, az ipari termelés szinte visszapattant 2009 után. Ebben egyébként hasonlított az USÁ-ra, ahol egyébként szintén rugalmasabb a munkapiac.

Janossz 2018.12.09. 14:20:13

@tele.phone: Én értem ám, miről beszélsz, te nem akarod átlátni a dolgot.
Nem új munkahelyek létrehozásáról van szó.
Inkább arról, hogy az adott dolgozói állomány, mely épp a legtöbb ledolgozott órát teljesíti az Unióban, kellene, hogy további több száz óra legürizésével oldja meg a munkáltató (édes) gondjait.
Nem egyszer-kétszeri kampányidőszakról, hanem két havi plusz munkaidőről beszélünk. Tehát tizenöt-húsz százaléknyi hiányzó munkaerő pótlásáról.

Egyébként, ha mindenáron a recesszió lebeg a szemed előtt, olyankor munkaidő csökkentéssel is elkerülhető az elbocsátás-hullám.

tele.phone 2018.12.09. 14:52:51

@Janossz: Kösz a választ, én is értem, amit mondasz, és szerintem nem feltétlen van ellentét aközött, amit gondolunk. Bár a munkaidőt lehet csökkenteni recesszióban, ez csak akkor működik a munkanélküliség ellen, ha a fizetés is részmunkaidős. A mostani, erős munkakeresleti helyzetben valóban lehet, hogy a keretrendszert még több munka kisajtolására fogják használni a munkáltatók. A kérdés, hogy van-e ténylegesen is felhasználható munkaerő, amit még nem vontak be, vagy elérkeztünk a limithez. Ha ez utóbbi, akkor kérdés, hogy mekkora béremelkedést bírna el a piac az ország versenyképességének megbillenése nélkül.

DrGehaeuse 2018.12.09. 17:05:43

@Janossz: “Egyébként, ha mindenáron a recesszió lebeg a szemed előtt, olyankor munkaidő csökkentéssel is elkerülhető az elbocsátás-hullám.”
tele.phone kommertárs ezzel szemben arra akart utalni (szerintem helyesen), hogy a keretes rendszerben az (alap)bér nem csökkenne termelés visszafogása esetén sem.
Munkaidő csökkentése esetén viszont alapbért is kell csökkenteni.
Más kérdés, hogy szerintem az “okos” magyar munkaadók hajlamosak visszaélni bármilyen szabállyal amivel vissza lehet, ha ez egyébként úgy hoz hasznot hogy minimális a kockázata egy esetleges felügyeleti bírságnak illetve a munkavállalók tehetetlenek (mert szervezetlenek) és kiszolgáltatottak.

Janossz 2018.12.09. 20:01:05

@DrGehaeuse: Kicsit unom a témát.

Egy gépnek (pláne egy embernek) adott a kapacitása, teljesítőképessége.
Aminek 100%-ának tekintsük a magyar dolgozót, mivel széles ez Európában a legtöbb munkaórát teljesíti.

Namost. Ha te egy 50 lóerős kis városi autót napi 200 km autópályázásra használsz, 130-al, elég hamar tönkre fog menni, még akkor is, ha közben arra kalkulálsz, hogy a dugókban poroszkálva milyen jó lesz a fogyasztása.
Kb így gondolkodsz a dologról.

Ez a történet a multikról szól. A magyar munkáltatók megoldják (megoldották) okosban. Ezt is.

zipe moha 2018.12.09. 21:39:15

....én másként látom....alapvetés...NINCS munkaerohiány...olcso munkaerö nincs már.....probléma ...egy kiépult multinacionális és egy kontraproduktiv hazai sutyerák gazdaság számára hogyan csináljunk olcso munkaeröt mégis..ugy ,hogy közben kielégitsuk az évtizedes választoi igényeket is azzal kapcsolatban,hogy soha nem látott mértéku béremelád van az országban....fentiekböl is látszik,hogy ez már megint politikai kérdés

zipe moha 2018.12.09. 21:59:54

...tehát politikai választ igényel lehetetlen?....aaa,ugyan....feladat....növeljuk meg nominálisan forint alapon a minimálbért.....értékeljuk le a forintot...inditsunk 3%os infláciot majdnem deflácios környezetben..toljuk éjjel nappal minden médián,hogy nagyon emelkednek a bérek.....a multik mosolyognak...fiuk,ti aztán tudtok...de hát a honfitársaitok,nem baj?...ugyan,szoltunk nekik az elején ,hogy ide mi nekik munka alapu társadalmat épitunk...de jajj a hazai tulajdonu , nemzetközileg versenyképtelen cégeinkel mi lesz most..kell még más is ....az olcso munkánál az ingyen az jobb...ezaz...ingyen minden ...az ám de ki fog itt dolgozni,akár 1 év mulva is ha ezzel elöjövunk...?..gyorsan bezárjuk a közmunka és a munkanélkuli segély lehetöségét...valamit ugy is fognak kezdeni magukkal....majd morognak ahogy szoktak,de teszik a dolgukat...ahogy szokták....vajon igy lesz e...?...optimista vagyok:)

DrGehaeuse 2018.12.10. 04:00:19

@Janossz: jah persze! Ezt én se tagadtam, sőt jeleztem aggályaimat. Nálam ugyanis a magyarországi multik is az “okos” magyar munkaadói “kultúra” részei.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2018.12.10. 07:28:14

Az a baj, hogy ezek a mércés srácok olvasták Marxot, de csak azt.
Időnként le szoktam állni vitatkozni velük. Ők meg időnként kitiltanak :)