A felvilágosodás a domináns nézet szerint Francis Bacon Novum Organumával született, megsegítve Occam antirealizmusától, amely egyúttal a protestantizmus alapjának is bizonyult. A teista természetbölcselet helyét (lásd Bacon kritikáját a "ködképekkel" -- a megalapozatlan tekintéllyel, a szokásokkal, az előítéletekkel és a látszattal, röviden a hamis tudással -- szemben) átvette a tapasztalati, kísérletező, induktív módszer, amely nem egy eleve létező igazság (Isten művének) megismerésére, hanem az emberi tudás gyarapítására irányult azt is megelőlegezve, hogy ez a megismerés a teológiával ellentétes eredményekre jut majd. Ennél még fontosabbat is magával vont azonban: a tudás nyitottságát és a növekedésének végtelenségét. A tudás (emberi) hatalom, vélekedett Bacon, megvetetve a modernség alapját, amely nem más, mint a tudás korlátozhatatlanságának önfenntartó logikáján alapuló haladás. A haladás azon alapul, hogy nem létezik a tudásnak maximuma, de optimuma sem, a megismerés mindig új problémákat vet fel és új távlatokat nyit, illetve a tudás megszerzésével szemben legfeljebb ideig-óráig tud érvényesülni bármilyen más szempont.
A haladás tehát nem korlátozható, mert az emberi megismerés és a tudás bővülése is korlátozhatatlan. Amikor a tudáshoz csatlakozott az áruvá váló pénz (maga a pénzgazdálkodás) szintén öngerjesztő mechanizmusa, eldőlt az emberi fejlődés intézményi kerete is. Tudás és pénz együtt azt a -- logikailag megtámadhatatlan -- hatalmat adja az emberi csoportok egy részének kezébe, amelyet folyamatosan őrizve és erősítve minden kevésbé fejlett emberi csoport, archaikus struktúra, intézményi jelenség letörhető és felváltható a -- nevezzük így -- modernizáció logikájával.
A modernizáció logikájának támadását semmi sem bírja ki. A globalizáció következmény, nem eltervezett folyamat, amelynek ellene lehetne szegülni -- hiszen eleve nem is ő az "ellenség". A nemzeti és állami cirkuszolás valamilyen új uralkodó réteg aktuális propagandájában felmutathat milliszekundumnyi sikereket, de a tudás és a pénz függvényével szemben elkerülhetetlenül mindig néphülyítésnek bizonyul. A tudás és a pénz, és nyomukban a technológia, évezredek óta kisebb-nagyobb birodalmak százait és ezreit erősítette vagy döntötte romba, és mióta -- az ún. felvilágosodással, valójában a deszakralizációval és az immanens emberi logika győzelmével -- kettős, egymást erősítő spirálban egyesültek, exponenciális erővel hatnak az emberi társadalmakra, aminek éppen a következő fordulatát várjuk a mesterséges intelligencia és a negyedik ipari forradalom beköszöntével.
A nemzeti hiszekegy ehhez képest efemer dolog, és bármennyire látjuk a szépségét (ez egy nagyvonalú beszúrás), csodálkoznék, ha 2040-2050 táján még bármilyen jelentősége lenne. A nemzet jelentős identitásképző erő, de minél fejlettebb egy nemzet, annál kisebb ennek az erőnek az etnikai, archaikus, pláne xenofób tartalma. Ma éppen a hullámhegyét látjuk ez utóbbinak, de ez is csak reakció a globalizáció (azaz a pénz és a tudás, illetve nyomukban a technológia) átrétegződésére a világban. A világ népeinek nivellálódása, az anyagi és szellemi koncentráció új csomópontjainak kialakulása semmit nem változtat a modernizáció alapstruktúráján. A megtévesztett népeknek, mint a magyar, abban reménykedni, hogy az etnikai identitás bármit módosít az elsöprő logikán, éppen az, aminek az uralkodó rétegük szánja: megtévesztés, pacifikálás, kifosztás. Idola fori.