Orbánnak kb. annyira van igaza, mint Horthynak az 1920-as években: a globalizáció (a tőke, a munkaerő és a szolgáltatások akadályozott, de kényszerítő áramlása) éppen úgy igazságtalan, mint Trianon volt. És, megfordítva, éppen úgy nincsen értelme vele kapcsolatban igazságtalanságról beszélni a politikai moralizáláson túl, ahogy Trianonnal kapcsolatban sincs. Ami nekünk (a magyar etnicista tudat számára) igazságtalanság, az mások (az afrikai, közel-keleti népek, illetve korábban a kárpát-medencei etnikumok) számára tökéletesen igazságos (volt). Furcsa, hogy Orbán, aki egyébként világosan látja a demokrácia alapvetően illiberális jellegét és vele szoros összefüggésben a politika hatalmi jellegét (a liberális komponens gleichschaltolása gátlástalan hatalmi harccá avatta a politikai életünket), azt sugallja a választóinak, hogy éppen az alapvető globális folyamatoknak nincs "joguk" ennyire kíméletlennek lenni. Ez utóbbi igazságtalanság! Csak neki szabad kíméletlennek lenni a belpolitikai ellenfeleivel, a globalizáció kíméletlenségét azonban hedge-elni szeretné. Ez nem fog menni.

Orbán persze pontosan tudja, hogy csak a trolloknak, a mandineres kommentelőknek és a választóinak ad tápot a magyar etnicizmussal. (Aki továbbra sem érti, mi az etnicizmus -- és miért nem szinonimája az akár termékeny nacionalizmusnak --, annak vegytisztán foglalta össze a kormányfő néhány napja, amikor arról beszélt, hogy kormánya tagjait úgy válogatta össze, hogy egységes legyen a vélemény közöttük: mindegyikük életében a legnagyobb esemény, hogy magyarnak születtek. Tehát nem embernek, illetve semmilyen egyéb erényük és eredményük nem érhet fel a születésük esetlegességéhez. Ebben persze munkál a protestáns "Sola fide" és ennek egészen hajmeresztő összekapcsolása a nacionalizmussal, de ez már messzire vezet, ám pontosan ez a fajta gondolkodás az, ami miatt a rugalmatlan, zárt nemzetek romlásra vannak ítélve. És ha valakinek bizonyíték kell a romlásra, itt van legalább az utóbbi száz évünk.) Orbán valójában tisztában van a világ várható fejlődésével: hogy a globalizáció bármelyik összetevője sokkal erősebb, mint a "nemzetállamok" (az amerikai, nemhogy a magyar!). Mutatja ezt jól, hogy évi százmilliárdokért csábítja ide a globális tőkét, nem bánja különösen a magyar munkaerő elvándorlását, nem kíván versenyképes nemzeti polgárságot "fejleszteni" és igyekszik kiszolgálni a globális gazdasági trendeket (mostanában a digitalizációt belengetve). Gulyás Gergelynek a globális társaságok elleni tegnapi kirohanása a "politikailag inkorrekt" konferencián -- valójában süketelésen --  vagy azt jelzi, hogy nem ért semmit, vagy azt, hogy hazudik. (A szabadságról alkotott véleménye viszont, mely szerint az Magyarországon öltene testet, kétségtelenül az utóbbi része.)

Mármost Orbán és Horthy egymásra találása a terméketlen és hazug etnicizmusban egy másik oldalról is jól megfogható. A migráció is fenyegeti az etnicista tudatot (tényleg nem maradhatna ugyanaz a magyar lényeg, ha nagy számban kellene tudnia integrálnia Európán kívüli -- de akár ezen belüli -- embercsoportokat!), ugyanakkor éppen az etnicista tudat hervasztó hatása a potenciális magyar képességekre (nagy fa, sűrű lomb, tömött árnyék, alatta semmi) teszi lehetetlenné az etnicista tudattal való megbirkózást is: nincs honnan jönnie a kihívásnak. (Hacsak nem a Mérceszerű orgánumok, konkrétan Jámbor András buta, de legalább őszinte antikapitalizmusából, amely -- jó nagyot visszalépve Marxtól -- a populizmusból az irigységet képes a legcizelláltabban tolmácsolni.)

Ma ott tartunk, hogy miközben a túlnyomórészt a globalizáció szellemi és anyagi termékeit fogyasztjuk, ettől a ténytől -- tehát a valóságtól és ezzel önmagunktól -- akar elidegeníteni a magyar kormányzat azzal, hogy nem tisztázza a magyarság kapcsolatát a való világgal. (Nincs az az élő fideszes, aki két kerek mondatban el tudná mondani, hogy akkor hogyan kell vélekedni a Nyugatról, mik azok a nyugati értékek, mit kell közülük védeni és mit nem, és miért, illetve ennek tükrében mi lesz velünk.) Az orbánizmus terméketlen lázadása párhuzamos világokat hoz létre, de a "magyar világ" leginkább a szegényeknek van felkínálva, akiket a nemzeti propaganda elégtétellel tölthet el a másik világból való kirekesztettségük miatt. A többiek meg nyomják a sódert, de közben élvezik a globalizált világ javait. Régi, ócska trükk a prekariátus leszerelésére.

A "végtelenül eszes" és "nagyon nemzeti" lázadás máris érezteti a hatását. A multik nem tudnak -- pl. a hátrányos helyzetű Baranyában -- gyárakat nyitni és munkahelyeket létrehozni, mert Orbán megvédte a magyarokat. A Fehrer nevű német vállalat megkívánta alacsony szinten sincs képzett munkaerő: aki volt, elment. Orbánék inkább finanszírozzák a közmunkát, minthogy a piaci munkahelyekhez szükséges társadalmi készségeket erősítsék, talán mert a tőlük független autonómiákat veszélyesnek találják. Eközben a "bezzeg" Audi, Bosch, Daimler stb. a saját oktatási rendszereikben és korábban szárba szökkent ipari klaszterek (Győr, Kecskemét stb.) kebelén képzik a még mindig olcsó betanított és szakmunkásokat, gyakorlatilag enklávékat hozva létre a magyar munkaerőpiacon. Ahogy az egészségügyet, úgy az oktatást is privatlzálja a fideszes gyakorlat -- legalábbis a versenyképes szegmenseiben. Ezt itt csak azért mondom, hogy a nemrég még a háromszáz forintos vizitdíj ellen harcba vezetett olvasót egy pillanatra megérintse a helyzet -- az etnicista "lázadás" -- fonáksága, hazugsága és egyúttal kilátástalansága. A magyar állam több nagyságrenddel gyengébb annál, hogy képes legyen felvenni a harcot a globális logikával, ahol tudja, kiszolgálja, de azt mégis eléri, hogy közben szétforgácsolja az alapvető közösségi képességeket és elszegényítse a nemzetet. Ez persze nem egyszerűen etnicista, hanem etatista (államelvű), cinikus és sarlatán tempó.

Amikor a Trump körüli (megfakult) holdudvar nálunk konferenciázik és -- mint sehol máshol -- jól van tartva, éppen csak az Egyesült Államok és Magyarország "nemzeti" érdekeinek különbségeit nem vitatják meg (legalábbis nem értesülni erről). Amerikát "elsőnek" nyilvánítani és a globalizációból rájutó károkból sérelmi politikát csinálni csak (veszélyes) ökörség; Magyarországon gazdasági autarkiáról álmodozni -- aztán ezt az ethoszt terjeszteni is! -- számító aljasság. Schmidt Mária és a hasonszőrűek interjúi olvashatatlan baromságok, az látszik belőlük, hogy sosem művelték ki magukat kellően és világ életükben mások pénzéből éltek: a nemzeti szocializmus -- azaz, hogy etnicista-xenofób propaganda mellett közpénzek privatizációját végzik szakmányban a kevesek -- sosem tett és nem tehet egy népet gazdaggá. Ha egy csöppet is belegondolnának ebbe a választók, hanyatt homlok rohannának leszavazni Gyurcsányra, mert kiderülne számukra, hogy abszolút végponton túl is létezik kormányzati felelőtlenség. Érdemes lenne esetleg meglépniük ezt a tisztelt választóknak, mielőtt Orbán egy újabb fordulattal elkezdené behívni a "kulturált algériai vendégmunkásokat" (csak mondtam egy jelzőt, amellyel az ilyen fordulatoknak meg lehet ágyazni), mert addigra kiderül rólunk, hogy "elég erősek" vagyunk már az integrálásukhoz -- holott a valóság az, hogy nincs más, aki dolgozzon az eltervezett összeszerelői bérszinten és a robotokba se éri meg mindenhol befektetni. Azaz vagy (képletesen) most Gyurcsány, vagy a választónak tessen szembeköpni magát a majdani újabb orbánista fordulat után. (Persze nem kell, eddig se tette.)

A magyar nemzet hosszú távú fennmaradását és fejlődését a világ népeinek körében egyedül a képességei és a megkülönböztető, de adaptív és termékeny kultúrája biztosíthatják. Az állama csak rombolja ezeket és már csak emiatt sem lesz kár, amikor fel fogja adni a (leginkább ma is csak látszat-) harcot a globalizáció valamelyik újabb hullámával szemben. Ez nem fog holnap bekövetkezni, de minimálisan elfogulatlan szemlélettel pontosan érzékelhető, hogy előbb-utóbb be fog, és akkor elválik majd a nép, a nemzet és az állam ma éppen egységesnek tűnő útja. A nemzetállamok történeti képződmények -- btw, hogyan fér meg velük a liberális, multikulturális-dinasztikus birodalmat sirató Trianon-ellenesség?! -- és ekként is fognak az erőforrás-rendszerek változó dinamikája miatt elmúlni. Fel kéne fogni végre, hogy nem élünk üvegházban azonos ideális hőmérsékleten, és az értékrendünk -- ahogy az elmúlt évezred során -- úgy ezután is folyamatosan változni fog, ha szeretnénk, ha nem. Én nem annyira szeretem, talán egy picit (tekintve az etnicizmusunk terméketlenségét), de ez van. A magyar történelem ritkán alakult a pórnép érzelmi élete alapján, és eztán sem fog. Sorry, pórnép.