Többen látszanak egyetérteni abban -- immár Heller Ágnestől Kunhalmi Ágnesen és Márki-Zay Péteren át Fekete-Győr Andrásig --, hogy most már aztán igazán eljött az ideje az MSZP-től a Momentumon át a Jobbikig tartó szövetkezésnek, hogy elsöpörje a Fideszt. Én csak sok szerencsét és persze hatékony munkát tudok kívánni ehhez, mindkettőre rászorulnak és mindkettő ismeretlen fogalom előttük.
Egy-két apró megjegyzés azonban elkél, mivel annyi evidens buktatóba szaladt bele idáig is ez a társaság, mióta csak elkezdett ülésezni a Charta-Szárszó-Bitó értelmiség. Ennek most nem annyira gúnyos felhangja van, mint "ugye, megmondtam"-os.
Egy, a politikai és az értelmiségi perspektíva különböznek egymástól, főleg ha az értelmiség a progresszív világegyetem része. Ők minden ideológiát és eszmét (de döntően az egyenlőség és a testvériség égboltjáról) itt és azonnal akarnak letölteni, akár egy e-könyvet, és azt hiszik, ezek ráolvasásával a "társadalom" rövid úton "megmenthető". A sikeres politika ellenben munkás, A-ról B-re, majd C-re halad, nem F-ről M-re. Ha kell, kivár, ha kell, mellékúton jár, miközben a végcélját nem téveszti szem elől. És mindig az aktuális célközönséghez beszél, nem a FB-ismerősökhöz.
Kettő, a jelzett szivárvány színeinek nagyobb része -- szerintem mindegyike -- önmagával is bajban van: kidolgozatlan politikai hitvallás, küldetés, értékrend és stratégia jellemzi őket, a képviselőinek túl nagy része fogalmatlan, megunt arc, ráadásul nem egy, nem kettő, közvetlenül bekötve a Fideszhez. Több köztük az érdekellentét, mint a -hasonlóság. Így az együttműködésük már nem is kollektív cselekvési probléma, mert a probléma felfogását sem osztják, a probléma nem közös, ezért nem is lehet a helyzetnek optimális megoldása. Nem véletlen ezért, hogy a cselekvők és valós motivációik jóval többen vannak, mint nyilvánosságban megjelenő pártok. A cselekvők olyan racionalitás alapján cselekszenek, amely -- hadd éljek egy minimum kétjelentésű szóval -- nagyrészt fedett, így aztán a pártjaik végső álláspontja kulcsügyekben -- mint amilyen eminensen a választási stratégia -- rendre csalódást keltő a balos közönségnek.
Három, a népmozgalom kezdeményezése, ami egyre népszerűbb -- nézzük a "Mi vagyunk a többség!", a Márki-Zay-féle vagy a Momentum mozgalmat --, csak akkor lehetne sikeres, ha akcióképes elégedetlenség közepette meg tudnák fogalmazni 1.) mi a bajuk a Fidesszel, 2.) mi ajánlanak cserében és 3.) akik ajánlják, azokról elhihető-e, hogy legyőzhetik Orbánt. De nem tudják megfogalmazni és nem elhihető. Minden színpadról csak a ködös hadoválás folyik. Ahogy korábban jeleztem, ahelyett, hogy folyamatosan erősítenék a hitelüket, rombolják azt, ami stratégiai hiba.
Négy, a kudarc ezek után csak külső szereplő (nyugati állam/EU, ismeretlen donor) belépésével lenne elkerülhető, de ennek esélye kicsi, a kockázata meg valószínűleg vállalhatatlan a mai körülmények között.
Öt, mindez már most evidens. Az evidenciája 2022 tavaszára mindenkinek ki fog derülni. És akkor gyász, átkozódás, mostmáraztánemigrálok -- majd megint kezdik elölről ugyanezek, 5%-nyi új jelentkezővel. És új remény kél a szavazói szívekben.
