Orbán szerint az a választások tétje, hogy ki nyer ebben a harcban. De valójában erről a harcról van-e szó? Ismert, hogy Magyarországon a nagy többség elutasítja a migrációt (általában elég xenofóbak vagyunk) és megközelítőleg hasonló többség EU-párti. Nos, ebből igazán nehéz lenne Orbán tézisét igazolni. Nincs is olyasmi, amivel lehetne. Nemzeti és globalista kéz és kézben jár, legfeljebb kis lépésváltással, eltolódással, a két szélen függetlenedve egymástól.
Egy másik metszetben: a fiatalokat (15-34 éveseket) vizsgáló kutatásokban az ábrán látható értékpreferenciák tükröződnek itthon és néhány környező országban. Két dolog minimum kiolvasható belőle. Egy, a fiatalok nyugodt, ún. polgári életre vágynak és nagyon kevéssé érdekli őket a politika. A másik, hogy Magyarország nem tér el jelentősen az értékrendjében a térség országaitól, leszámítva talán állampolgárainak sajátos egoizmusát.
Mi a hatalmi gondolkodásmód "feladata" ilyen körülmények között, ha aljas? Szítani a politikai ellenségeskedést, hogy egyrészt növelje a politika szerepét az értékrendeken belül, másrészt világos választóvonalak és konfliktusok mentén próbálja meg felülírni az egyébként a legtöbb embert összekötő értékeket.
Ami a nemzetiek és a globalisták konfliktusát illeti, ez ennek a törekvésnek a része. Az emberek túlnyomó része sikeres nemzet tagjaként akar a világban élni. Továbbmegyek: a személyes teljesítményén és értékrendjén túl a legtöbbünk abban a közösségi érzésben is szívesen osztozik, ami nemzetté tesz minket, és hajlandó a saját és mások sikereit valamilyen módon a nemzethez is kötni (ennek híján pl. nem lennének szurkolói a magyar sportnak).
Ugyanakkor nagyon kevés magát (a "globalistákkal szemben") kifejezetten a nemzeti oldalra soroló ember hiheti komolyan, hogy egy nemzet lehet sikeres anélkül, hogy a világgal is el tudná ismertetni a teljesítményét. Magyarul, a világban kell élni ahhoz, hogy nemzetben is élni tudjunk. (Ennek ellenére a nemzeti oldalon elvétve esik csak szó a teljesítményről, ami egy nemzetet valóban naggyá tesz.) A világgal összeférhetetlen értékek kizárólagos, vagy akár csak súlyos felmagasztalása biztosan egy nemzet elszegényedéséhez és boldogtalanságához vezet.
Nem nehéz ebből levonni a megfelelő következtetést: két marginális szélsőség között a magyarok túlnyomó része "nemzeti" és "globalista" egyszerre, és ha politikai értékkülönbségek vannak közöttük, azok máshol keresendők. (De megint, az értékek pontosabb szétszálazásában az aljas hatalmi gondolkodásmód nem érdekelt, mert akkor nem tudna olyan egyszerűen manipulálni. Ezért egy széles árok két oldalára rendeli az összes lehetséges értéket, esetünkben a "nemzetiek" és a "globalisták" köré. Ez volt Orbán mai beszédének egyik legfontosabb célja.)
Röviden, ha hagynák, a "világban boldogulni képes nemzet büszke tagjának" pozíciójával azonosulna a polgáraink túlnyomó része. Amit egyébként a 75% körüli EU-pártiság és azonos mértékű nacionalizmus (xenofóbia) is tükröz. Az a tény, hogy e két adat nem összeegyeztethetetlen egymással, pontosan mutatja, amiről beszélek -- és pontosan mutatja, hogy milyen bonyolultak az emberi értékrendek, és milyen káros, ha a politika durván beavatkozik ezekbe.
És ha valakinek van még egy perce ez után, gondolkodjon el rajta: mennyiben is tartható Orbán és társasága nemzetinek?