A rezsim nemcsak kezd emlékeztetni a kádárizmusra, de kezdi reprodukálni is annak számos jegyét: állampártiság, zárványszabadságok, "aki nincs ellenünk, az velünk van", erős orosz jelenlét, nacionalizmus, még néhány. Ezek még eltérő hangsúllyal szerepelnek, mint akkor, ami nem csoda, tekintve, hogy mi a szabadság romlásából közelítünk a reprodukció felé, nem a totalitarizmus alóli felszabadulásból. A nacionalizmust itt nem a kommunista szemlélet temperálja, hanem a liberalizmus és az EU iránt még megmaradt képmutatás (=a bűn tisztelgése az erény -- vagy még inkább a legyőzött paradigma -- előtt).
Az orbánizmus abból a tapasztalatból táplálkozik, hogy a kétszáz éve töredezett, sikertelen modernizációs pályánkon a társadalom képességeinek leginkább megfelelő (objektíve természetesen hamis) nyugvópont a függetlenségi (etno-)nacionalizmus létrehozta nemzetbe való kapaszkodás és a szociális protekcionizmus kombója. A kádárizmus és az orbánizmus ugyanannak az éremnek a két oldala, amely ebből az anyagból veretett, legföljebb időnként a fejre, időnként az írásra esik; itt kevesebb, ott több benne a nemzeties legitimáció igénye. Ahogy Medgyessy nagy adag szociális demagógiával és némi nemzetieskedéssel győzni tudott az akkor még kiforratlan orbánizmuson, úgy a mai rendszer nagyobb etnicizmussal és tekintélyes szociális demagógiával -- úgy tűnik -- még legalább egy évtizedig is képes lehet a stabilitásra, mielőtt -- elődjéhez hasonlóan -- meg nem rokkan az erőforráshiánytól. A lényeg, hogy a nemzeti és szocialista erejének összege mindig nagyobb legyen, mint az ellenfélé. Ebben jelenleg Orbán verhetetlen: legyőzni nem lehet, az meg katasztrófa lenne, ha valaki túl tudna még rajta is menni.
A magyar közgondolkodás reménytelenül kollektivista: köz alatt értve a kritikus tömeget és a közről való gondolkodást is. Még egyszer, ez azért lehet, mert a nemzetet a modernizációellenességbe eső függetlenségi (etno-)nacionalizmus hozta létre a XIX. században, és amikor a közösségről gondolkodunk vagy a közösségre vonatkozó döntéseket hozunk, akkor a kritikus tömegünk nacionalista-kollektivista, sérelmi-védekező (és újabban támadó), terméketlen módon gondolkodik akár a személyek köznapi individualizmusa (vagy inkább egoizmusa) ellenére is. Innen az ország tragédiája: a közös cselekvés képessége mindig alatta marad a személyes képességek és igények összegének. Ezt használja ki és erre erősít rá Orbán és a mai helyzet, ez utóbbi annyiban, hogy a személyesen sikeres, versenyképes polgárok -- akár Nyugaton iskoláztatott gyerekekkel és egyébként világos, modern gondolatokkal -- is szavaznak a Fideszre csak azért, mert a nemzeti vagy közérdeket benne látják megtestesülni. Skanzenesítik az országot. Röviden, a versenyképes és a versenyképtelen honfitársaink is nemzeti érzületből szavaznak a nemzeti közösség és az ország érdeke ellen (!).
Mármost a régi (balos) ellenzék a puszta szociális demagógiára lévén csak képes ezt sosem fogja tudni überelni, vele az ország sosem fog túljutni ezen az állapoton. Alacsony legitimiációjuk miatt ha akarnának se volnának képesek meghonosítani egy hiteles modernizációs logikát, amely kivezet ebből a csapdából -- minden rájuk adott szavazat egyszerre veszteség a választásokon és az ország jövője szempontjából. A helyes szavazat mindenképpen az ellenük való szavazás (is), és csak másodsorban amiatt, hogy közben jelentős részben maguk is korruptak és vezetőik egy része a Fideszért dolgozik. Stratégiailag nem érdemelnek semmit.
A hatékony ellenzéki szavazó ma az LMP, a Momentum és -- tényleges ellenzékisége okán -- a Jobbik háza táján található és ösztönzök mindenkit, hogyha legalább a jövőt szem előtt tartja, szavazzon ezekre. Ennek ellenére nem hiszem, hogy -- megint csak hasonlóan a kádárizmuséhoz -- az orbánizmus vége is elkövetkezhetne a fideszes pártelit feltöredezése és a Fidesz felbomlása, majd egy részének egy utódpártba való való átmentése nélkül. A mai párt túlságosan beleette már magát a magyar társadalomba ahhoz, hogy egyszerűen, parlamentáris ellenzék útján le lehessen váltani. Megkockáztatom, orosz rendszerváltásra is szükség lehet (megint), ha a magyart sikerre akarjuk vinni.
