Ez az olvasat liberális konzervatív, mindjárt megmondom, miért, de nagyon nem fog tetszeni mindenkinek. A rezsim tényleg korrupt, tényleg a "fogadott család" - és tágabban a rendszerhű, eltartott "polgárság" -- pozícióba helyezéséről is szól, tényleg felszámolta a liberális demokráciát, de konzervatív-szkeptikus nézőpontból van két erénye: kordában tartja a tömegeket a nacionalista-álpopulista dilivel (aki erre indul be és nem tartja annyira fontosnak a jólétét, az egészségét, a családját, a tudást stb., hogy többet várjon a politikától és az országtól, az megkapja, amire vágyik), ugyanakkor az igazán többre vágyó polgártársainkból kikényszeríti a versenyképesség olyan szintjét, ami Nyugaton is bőven elég. Ez nemcsak a külföldön tanuló iskolásokra-egyetemistákra és az informatikusokra vonatkozik, hanem azokra is, akik mosogatónak mennek: mert ez utóbbiak a legbátrabbak (egy idegen társadalomba eléggé az alján lépnek be), a legerősebbek, bizonyos szempontból a legfelelősebbek. A "haza" olvasata éppen úgy változik meg ezek számára, ahogy a lokalitáson túllépő globális világ megköveteli -- és ahogy mellesleg a balos értelmiség is elvárja a "felvilágosult, progresszív" embertől.

Aki nagyon többet akar, az teheti. Máshol. Ez óriási különbség a kádárizmushoz képest. Nyilván nem optimális a helyzet, mert fel kell adnia a kényelmes boldogulás lehetőségét (amelyhez hozzátartozik, hogy az ember a szülőhazájában tegye ezt), de egyebek mellett ebben az országban éppen tőkefelhalmozás zajlik, ami alatt nemcsak Orbán és családjának tőkéjét kell érteni, hanem azt a szellemi és anyagi tőkét is, amire a - fenti módon kiválasztódó - legjobbak/legerősebbek tesznek szert. Jóval agresszívabb iskola ez, mint bármi, amiben itthon részesülnének, ideértve az EU-s pénzen hizlalt versenyképtelen vállalkozásokat és a hazai tudományos-szellemi környezetet. Az orbánizmus a maximális individualizmust kényszeríti ki minden tehetséges és ambiciózus emberből és a maximális kollektivizmusban hagyja elsüllyedni a nem elég tehetségeseket. Mindenki jól jár. Tehetségen értve pedig a versenyképes (piaci) tehetséget és azt, hogy valakinek igénye van erre, és tesz érte. (Van egy tehetséges réteg, amely a szakmájánál fogva nem mobilis, pl. a tanárok egy része, az írók, a szociális munkások stb., illetve egy olyan szűk réteg is, amely itthon is nemzetközi szintű fizetést kap. Róluk nem szól ez a poszt. A többiek -- ideértve azokat is, akik tehetségesek, de nem ambiciózusak -- mind megszülik a saját tradeoffjukat: karrier és pénz, haza és család, integritás és lelki béke háromszögében, amit szabadon megtehetnek, mert nyitva vannak a határok. De a legjobbak és a legerősebbek tipikusan elmennek.)

Az Orbán-rezsim sok más egyéb mellett azzal fog bekerülni a történelembe, hogy az ambiciózus tehetség nagy arányú külföldre irányításával elképesztő mértékben megnövelte a magyar (eredetű) szellemi és anyagi befolyást a világban (nyugodtan nevezhetjük ezt tőkeexportnak), miközben az országot stabilizálni tudta az EU perifériáján, globális tőkével. A KKV-k támogatásának rendszere közben hiányos, és az is marad, nem véletlenül. A hazai KKV-knak tört része lehetne versenyképes a világban, objektíve nem érdemes beléjük fektetni, csak herdálnák az idegen tőkét -- aki tud, az boldogul a multik beszállítójaként, más részük hazai vevőkörrel önállóan, nagyon kis részük önálló exportőrként, a többi elhullik. Ugyanakkor Orbánnak nem is célja a tőle független, ezért az övével adott esetben rivalizálni tudó nemzeti tőke megerősítése.

Ugyanez igaz a hazai szellemi "elitre" és értelmiségre is. Aki versenyképes akar lenni, azt ma sem akadályozza senki. A különbség, hogy most a langyos vizet, a törzsi összetartást, egymás szédelgő feldicsérését, a hagyományos uram-bátyám világot (amit a félreértések elkerülése végett, nem Orbán honosított meg az országban) csak a jobboldalon táplálja tovább a rendszer, de itt sem látványosan, a kultúra ma nem lévén stratégiai ágazat. A baloldalon azonban ezentúl nem lehet majd összetéveszteni a hazai (el)ismertséget a versenyképességgel és a globális minőséggel: aki nem képes maradandót nyújtani a globális szellemi-kulturális piacon, az elsüllyed vagy legfeljebb vegetálni fog. És ez így van jól.

Mindent összevetve a rezsim jelentősen növeli közép- és hosszútávon a magyar összkompetenciát, méghozzá maximálisan individualista, piaci alapon, miközben a nem kellően tehetségeseknek és/vagy ambiciózusaknak is azt nyújtja, amire szükségük van: biztonságérzetet. És ez alapvetően más, mint amit akár a barátai, akár az ellenfelei hisznek róla. Immár csak egy kérdés maradt, amire a nemzeti kormány biztosan nem tudja a választ: hogy ti. mi lesz a nemzettel magával? Mert az összkompetenciáink növekedhetnek ugyan és közben hatalmon is maradnak Orbánék, de a nemzet attól még sérül a Kárpát-medencében és nem biztos, hogy begyógyul ez a seb.

Ui. A technológiai forradalom és a robotizáció során egyre inkább Magyarország geopolitikai adottságai és biztonsági képességei -- továbbá nem a munkaerejének képzettsége, hanem az ára -- lesznek a meghatározók a multik idetelepülésében. Nem véletlenül játszik erre a három tényezőre az Orbán-kormány.