A "vizes vébére" szerény számítások szerint is a tízszeresét verik el az adófizetők annak, amit egy civilizált országban megtennének. Miért? Mert nem érdekli őket (eléggé), hogy mi történik körülöttük. Ha érdekelné, nem a tévét bámulnák és "szurkolnának", hanem az utcán lennének a gagyi kormány gagyi uszodája előtt, és tüntetnének éjjel-nappal. Az ő hibájuk? Naná.
Százötven milliárdért (ami a különbözete annak, amiért vébét lehetett/kellett volna rendezni és amennyiért rendezzük) iskolákat, kórházakat lehetett volna javítani, szegénységet lehetett volna csökkenteni -- persze megfelelő kormányzati szemlélet és programok mentén, hogy a befektetéseknek hosszú távú értelmük legyen. Mostanában szeretik azt mondani erre az érvre (ön)kritikusan azok is, akik élnek vele, hogy demagógia. Közlöm, nem az. Ellenkezőleg. Maga a felháborító igazság. A százötven milliárd nem iskolákra és nem kórházakra megy, hanem hazaárulók zsebeibe.
"Vajna Timi" fánkot árul, Matolcsyék sört, és sok százan vébén és vébén kívül -- hazát. A frissen (átmenetileg) leszedett Soros-plakátok helyére felkerülnek (átmenetileg) a hűvös hétköznapiság reklámjai. Túl sok lesz a tévé stáb ahhoz, hogy hatékonyan magyarázni lehetne a forró parlagiságot. A nemzeti magyarnak eközben ellenjavalt lesz politikával megrontani a sport nevű nemzeti ünnepet -- holott ez a nemzeti ünnep sem jött volna létre politikai (konkrétan hazaárulási) célok nélkül. A vébé hézagmentesen illeszkedik a vébén kívüli időszak aljasságába.
Magyarország a mai állapotában nem érdemel jobbat. Magyarország éppen azt érdemli, amit kap. Ünnepeljen hát!