Jó néhányan voltak tisztességes, a közszereplést talán az átlagosnál jobban szerető közgazdászok is, akik 2010 után benyelték az "unortodoxia" maszlagát, az "unortodoxiáét", amelyről végül is sosem tudtuk meg, hogy mi volt. Azt tudjuk, hogy mi lett Magyarországból az utóbbi hat-hét évben: a gyurcsányi évek látványos lemaradását és az imf-bajnaista stabilizációt követő makrogazdasági stagnálás, közben pedig a vékonyan kiépített versenyképességi alapok felélése. Ez utóbbi előrevetíti a gyorsuló lemaradásunkat, amely az EU-pénzek függvényében ideig-óráig még leplezhető, de már nem sokáig. Már ma nincs elég képzett munkaerő az országban, holnap még kevesebb lesz; már jókorát estünk a PISA-teszteken ahhoz képest, ahol 15 éve voltunk, holnap már a sor végén leszünk; ma még csak ezrek halnak meg fertőzésekben a kórházakban, holnap ki se nyitnak majd a kórházak. Várható-e csoda? Nem. Várjuk? Naná.
A pénzügyi és makroközgazdászok -- a fent citált részük bizonyosan -- lépten-nyomon igazolják, hogy nem értenek a reálgazdasághoz és a vállalat-gazdaságtanhoz, amely utóbbiak pedig a nemzetgazdaságok alapját jelentik. Ezek egyetlen tanulsága, hogyha csökkenő értéktermelés van a nemzetgazdaságban, akkor semmilyen közgazdasági elmélet vagy állami praktika nem tud tartós növekedést szülni. Az értéktermeléshez pedig versenyképesnek kell lenni vállalati és nemzeti léptékben egyaránt.
Az értéket a (világ)piac definiálja, nem Orbán vágyai és Matolcsy tanszéke. Amit nagy nyereséggel lehet eladni bel- vagy külföldön, piaci körülmények között (tehát nem a közpénzekkel finanszírozott maffia belső cseremechanizmusaiban), az értékes. Amit kisebb nyereséggel lehet eladni, az kevésbé értékes. Egyébként persze sok mindennek van a piactól független erkölcsi, szellemi stb. értéke is, de ezekből nem lehet megélni, ha nem válthatók "aprópénzre". Sajna, ez van. A holnap értékét a ma szellemi és anyagi (összességben kulturális) képességei teremtik meg, és ha ma fogy ez a képességünk, akkor holnap tovább fog fogyni a megtermelhető érték. A világpiac le fog nullázni minket, a mai összeszerelő országból holnapra nyomortelep lesz. Így megy ez. Nem lesz benne semmi meglepő. Ennek fényében az "unortodoxia" nem több, mint a megvalósult rendszerszintű lopás áltudományos legitimálására tett kísérlet.
A világ éppen öles léptekkel halad az digitalizáció és a robotizáció, majd az entitások összekapcsolása (Internet of Things) útján, holnap pedig belefog majd az önreflexív, reproduktív mesterséges intelligencia összefüggő világának (Industry 5.0, majd Society 5.0) kiépítésébe. Egy, Magyarországot nem fogja megvédeni ettől semmilyen EU-ellenes xenofób nacionalizmus; kettő, viszont kaphatjuk az új leosztásban a rabszolgatelep funkcióját, ha a xenofóbia tartósan hülyeséggel és korrupcióval párosul.
Az a téveszme, hogy Magyarországgal igazságtalanul bánik a világ, a multinacionális tőke, a bankok meg a Jóisten, csak kétféle körben hódíthat: az egyik sosem tudott versenyképes árut, szolgáltatást, gondolatot előállítani, ezért bűnbakot és megnyugvást keres. A másik pedig tudja ezt erről, és kihasználja az ostobaságát. Abból él, hogy elhiteti: van értelme az unortodoxiának, vissza fogunk vágni a világnak, megver mindenkit a magyarok Istene, és végre elnyerjük helyünket a világ tengelyében. Ez utóbbi kaszt a saját meg a gyerekei (stb.) életére elég pénzt harácsol össze (hiszen a politikát biznisznek tekinti), hogy ne érdekelje majd a most rászavazók és rabszolgatelepi gyerekeiknek (stb.) sorsa. A szívszorító, hogy a szavazók egy része annyira lemaradt, hogy fogalma sincs a világról, és fogalma sincs, mire megy ki a játék. Konkrétan az alapvetéseknek is híján van. Ezeket a politikai analfabétákat a jelen csak kihasználja, a jövő meg egyenesen el fogja tiporni. A politikai analfabetizmus növelése pedig a mai kormánypolitika tengelyében áll. Ez az egyetlen tengelyünk, ami van.
