1. Egyre több jel mutat arra, hogy az ellenzéki sajtó Simicska és Puch vezetésével folyó átalakítása adott esetben egy MSZP-Jobbik koalícióban kulminálhat.
2. A Vona és a baloldal közötti választási együttműködés olyan "nemzeten átnyúló" pártszövetséget hozhat létre a korrupt Fidesszel szemben, amely megmozgathatja a választók fantáziáját, és pillanatok alatt az ellenzékiség centrumává válhat, amelyhez -- talán a szélsőbalos LMP kivételével -- kénytelen lenne csatlakozni a többi baloldalra sorolt párt is. (Más kérdés, hogy az MSZP nem használná-e fel ezt inkább a baloldal "megtisztítására", ami miatt még inkább megérné neki a koalíció: ha ugyanis kirekesztené a kisebb riválisait, miközben a koalíció mágnesévé válik az ellenzéki szavazatoknak, akár kiejthetné a parlamentből a DK-tól a Párbeszédig az összes szatellitjét, és újra hegemónná válhatna a balfélen.)
3. A szavazók utóbbi két évben érzékelhető magatartása (keresztbevoksolások a pártok helyi jelöltjeire) azt mutatja, hogy jelentős tömeg számára egymás elfogadása előtt már nincsenek leküzdhetetlen akadályok, ami adott esetben nemcsak lehetőség a pártelitek számára, de előbb-utóbb kényszerré is válhat. A választók kikényszeríthetik a koalíciót, illetve a koalíció megakadályozása csak a pártelitek döntésén múlhat.
4. A Fidesz -- miközben Áder újévi beszédében reagálva a fenti veszélyre felvillantotta egy alternatív konszolidációs narratíva lehetőségét az 1867-es Kiegyezés és a középosztály felemelkedése köré szervezve azt, mellesleg ugyanennek a törekvésnek a jegyében meghagyva Ádert magát az államfői székben -- értelemszerűen megpróbálja majd az MSZP és a Jobbik közeledését akadályozni, fenyegetni és korrumpálni a kulcsszereplőit, ahogy érzékelhetően korrumpálta a 2014-es MSZP-kampányt is. Ennek egyik eredménye lehet, hogy a pártelitek végül nem teszik lehetővé a választóknak, hogy a közös MSZP-Jobbik listára szavazzanak -- akkor se, ha az egyébként a győzelem reményével indulhatna. Nem csodálkoznék a mai körülmények között, ha ezt a döntést végül a Kremlben hoznák meg.
5. A bal-Jobbik alternatíva mindenesetre az első tényleges esélyét adja az Orbán-rezsim legyőzésének és felszámolásának, olyat, amire önállóan egyik fél sem lenne képes: nemcsak a számarányuk miatt, hanem mert önállóan nem tudnának egy új víziót és narratívát győzelemre vinni. Hogy végül előrelépés lenne-e egy ilyen kormányzás, arról nem tudnék nyilatkozni, de jelentős minőségbeli különbséget a maihoz képest nincs okom feltételezni.