Az ember- és polgárjogi mozgalom lényege, hogy az emberek minden körülmények között egyenlők emberi voltukban -- éppen csak az vitatott máig, az ember voltunk pontosan mit jelent ebben a kontextusban, azaz milyen mély és átfogó legyen a társadalomnak előírandó egyenlőség koncepció. Volt, amikor Krisztus és Kant -- akik szerint az emberek egyenlők Isten előtt, illetve erkölcsi lényegükben -- forradalminak számítottak, aztán forradalmi volt a férfiak törvény előtti egyenlősége, aztán a nők egyenjogúsága, aztán a feketéké és általában a nem-fehér rasszoké, aztán a nemi irányultságok társadalmi egyenlősége, a szellemileg és/vagy mozgásukban korlátozottaké, a haldoklóké (btw. amely mozgalom egyre expanzívabb, egyre több velünk született ismertetőjegyet akar ellensúlyozni a a hagyományos társadalmi gyakorlatban vagy a többségi ízlésben és jogfelfogásban, az kifejezetten "konzervatív" a meg nem születettek jogaival kapcsolatban: a magzatelhajtásnak csaknem mindenhol gátat szab az anya -- egy másik ember -- választása, érdeke, teste fölött élvezett jogai).

Most Obama el akarja fogadtatni, hogy az amerikai állami iskolákban a transznemű gyerekek a választott nemük WC-jét használhassák (tehát pl. a férfiak külső nemi jegyeit hordozó, de magukat a nőkkel azonosító gyerekek a lány WC-t). Nem kell mondanom, hogy ez nem találkozik azok ízlésével, adott esetben szabadságával, akikben a testi és a pszichés nemi identitás egybeesik. Nem akarom hosszasan magyarázni, milyen helyzetek fordulhatnak elő egy intim térben összezárva, ha Obama akarat teljesül. A kérdés: ez a lépés is csak egyike a jogegyenlőség expanziójának, és ahogy pl. a afrikai-amerikaiak jogegyenlőségét nem tagadja már senki civilizált ember, úgy húsz év múlva már ezt sem fogja, vagy pedig átléptünk egy határt a többség és a hagyományok elleni agresszióban, ami adott esetben maga is hozzájárulhatott Trump és a globális anti-progresszivista politika látványos megerősödéséhez. Én természetesen az utóbbit vallom.

Nem érdekel most, hogy az állam válogatás nélkül kényszert alkalmazna mindenki intim (meztelen) valóságában, ami minimum felháborító. A kérdésem csak az, hogyan juthatott oda a társadalmi érzékenység, hogy egyáltalán felmerülhet a többségi ízlés újabb radikális átlépésének ez az újabb lehetősége. A gond az egyenlőség határtalan felfogásával van, pontosabban azzal, hogy amikor az egyenlőség kiterjesztése összeütközik egy ügyben az egyenlőtlenség fenntartásával, akkor ebből a konfliktusból rendre az előbbi kerül ki győztesen. A hagyományos -- megengedem, gyakran nem egyértelműsíthető -- liberális felfogás szerint mindenki szabadsága addig terjed, amíg másoknak nem árt vele. Ez a felfogás a valóságban a testi károkozás nagyon megengedő határától a "biztonságos terek" mai hiperérzékenységéig terjed. Az előbbiben csak az sérti a másikat, ami testi valójában sérti (tehát a fizikai erőszak), az utóbbiban nemhogy szabadon beszélni nem lehet, mert az is sérthet másokat, de szabadon nézni és fintorogni sem.

A "progresszió" útja világos: ma bármilyen konfliktus keletkezzen (vagy állíttassék elő) a társadalmi egyenlőség és a természetes egyenlőtlenségek között, nagyjából mindegyikből az előbbi kerül ki győztesen, tehát nem érvényesül az a liberális dogma, hogy a konfliktusok lehetősége határt szabna az egyik paradigma agressziójának. A liberalizmus valamikor az 1930-as években eljegyezte magát a progresszióval (itt: a határtalan társadalmi jogkiterjesztéssel, és az ezt szolgáló túlburjánzó állammal), eközben igyekezett kisajátítani az erkölcsi mércét is (azaz ami a jogok egyenlősítő kiterjesztését e logika szerint indokolja, az egyszersmind erkölcsileg helyes is), ezért ma szembe kell néznie a természetes egyenlőtlenségi paradigma visszacsapásával, ami persze nagy aggodalomra ad neki okot világszerte. Korunk államának paradigmatikus nyugati modellje a liberálisok (valójában progresszivisták) hitével szemben nem semleges az életek és az értékválasztások között, ellenkezőleg: mindig a társadalmi egyenlőség és az intézményi homogenizálás terjesztésének pártján áll (látható ez a névleg konzervatív kormányzatok alatt is, mint a Cameroné vagy Merkelé), ami egyszerre következik a demokratikus logikából (a szavazatmaximalizálásból) és a természetes egyenlőtlenségek (és a kötelező intézményi heterogenitás) kidolgozott doktrínájának hiányából. 

A megoldás kulcsa egy bonyolult feladvány: hogyan lehet összeegyeztetni egy metaelméleti problémát (ami a mindenféle mai vagy jövőbeni identitás társadalmi egyenlőségének expanziója és a természetes, velünk született egyenlőtlenségek között folyamatosan újratermelődik) a kisebbségvédelem liberális vívmányával, ráadásul demokratikus keretek között. Ez egy nagyon bonyolult kérdés, amely valószínűleg nem oldható meg, de a megnyugtató megoldási logika legnagyobb ellenfele a beavatkozó állam, amely egyetlen értékalapú döntéssel szeret állást foglalni rendkívül bonyolult társadalmi dinamikákban. Mint most Obama. Aztán majd (talán) Trump az ellenkező irányban. (Ami a konkrét esetet illeti, a legjobb megoldás a heterogenitás általam vallott felfogása szerint persze egy harmadik -- a transzneműeknek fenntartott -- WC megnyitása lenne, amit a választott nemüktől függetlenül használhatnának azok, akiket összeköt, hogy konfliktusban állnak a biológiai nemükkel. De nem lehet joguk a transzneműeknek a választott nemük szerinti WC-k használatára. Ti. a szabadság és a pluralizmus a heterogenitásban és a választás lehetőségében érvényesül, nem a legnagyobb jogkiterjesztés alapján definiált semleges identitásban és a választás hiányában. Az előbbi liberalizmus, az utóbbi progresszivista diktatúra. A progresszivizmus a cselekvés szabadságát tagadó politikai pszichózissá redukálta a szabadság évezredes ügyét.)