Politikai elemzőként sem helyeslem, hogy a magyar véleményformálók és aktivista csoportok kiválthatónak tartják a képviseleti demokrácia intézményrendszerének és a demokratikus pártoknak a tevőleges, közvetlen, résztvevő támogatását mindenféle szimbolikus, másodlagos jelentőségű témák és megmozdulások felkarolásával. A civil társadalmat most a pártok köré kell szervezni, mert egyedül ezek képesek a politikai rendszerben rövid távon, erőszak nélkül változásokat elérni. Magam is részt vettem korábban civil mozgalmakban, ezeknek elmúlt az idejük, nem váltanak ki politikai változást, aminek viszont nagyon itt van az ideje. Az egyébként ellenálló célú "civilitás" (nem a falvak csinosítására és a hajléktalanok segítésére gondolok) pótcselekvés, tévút, szelep, önáltatás. Ha ezt nem vesszük észre, jellemzően nagyon tévedünk.
Erőink végesek. A rezsimet le kell váltani. Koncentrálni kell. Nevelődni kell közvetlenül politikai érdekű részvételre. Persze, hogy nem a civil mozgalmakban fognak a megfelelő emberek kinevelődni -- teljesen más típusú képességeket kíván a két közeg attól eltekintve is, hogy az ún. civil mozgalmakban (miért, a pártok nem azok?) széleskörű megvetés uralkodik a pártok iránt.
Én a magunk helyében -- tehát nem pártvezetőként -- sokkal magasabbra értékelném a pártokat, és ha már annyira megvetem őket, csak azért is belépnék egybe, hogy megmutassam: lehet másként.
