Magyarország megszállása önmagunk által már a török uralom 150 évével vetekszik az időtartamát tekintve, és minden bizonnyal megelőzi azt a károkozásban. 1867 óta egyre rosszabb megoldások követik egymást a politikai rendszerünkben, ennek hatására folyamatosan torzul a politikai kultúránk és erősödik a válság a társadalom mélyrétegeiben. Minden ponton, amely történelmi mértékű eséllyel kecsegtetett, történelmi mértékű hibákat vétett a mindenkori kormányzó elit, és egyre mélyebbre kerültünk az elhúzódó válságunkban. A legutóbbi ilyen esély 2010-ben volt, amikor a kétharmados Fidesz-kormányzás az ország autokratikus, korrupt hagyományaiba hullt vissza, a társadalmi elégedettséget és a versenyképességünket évekkel vetve vissza, de ami a legnagyobb bűne: a kivételes cselekvőerő és bizalom birtokában nem állította visszafordíthatatlanul felfele ívelő pályára az országot, amit megtehetett volna, ha elvégzi a racionálisan várható társadalomszervezési, kulturális, és a politikai rendszert érintő feladatait. Orbán Viktor miniszterelnöksége a rendszerváltás és talán az egész magyar történelemben párját ritkítja az elszalasztott lehetőségek (mivé válhattunk volna a pozitív oldalon) és az elkövetett tévedések (az elért negatívum) közötti abszolút különbségben. 

A Polgári Konzervatív Párt értékelése szerint az Orbán-kormányzással folytatódó posztkommunizmus időszakát ugyanazok a válságjelenségek, és az ezek mögött kitapintható kompetenciahiány mozgatja, amely a Habsburgokkal való rossz kiegyezéshez, az I. világháborúhoz, Trianonhoz, Auschwitzhoz, és a Kádár-rendszer korrupciójához vezetett.  Ezért a kompetenciahiányért általánosságban a polgárosodás elmaradása okolható. Ez a legújabb kori magyar történelem meghatározó rákfenéje, és az ennek hiányában történő folyamatos kísérletezés ugyanennek megkerülésére és "meghaladására" olyan illúziókkal, tévedésekkel, hazugságokkal és oktalanságokkal járta át a magyar társadalom mindennapos működését, amelyek mára az ország kikerülésével fenyegetnek a nyugati kultúrkörből. A Polgári Konzervatív Párt szerint szembe kell nézni ezzel a veszéllyel, és a szembenézés csak akkor lehet sikeres, ha feltárjuk a bajaink gyökerét (amit itt kivonatolva megtettem), és a gyökerében próbáljuk meg kezelni őket.

Ebből egyenesen következik, hogy a polgárosodásnak ebben a megkésett állapotában sincsen alternatívája. A PKP jövőképe az országgal kapcsolatban a polgárokból (autonóm, de együttműködésre kész, kompetens emberekből) indul ki, és hozzájuk kanyarodik vissza. A mindenkori kormányzatnak az ilyen típusú emberek közösségének lehetővé tételén, és az általuk létrehozott kultúra erősítésén kell dolgoznia, ebben foglalható össze a működésének célja. Ezen kívül, ideértve a régóta ismert kokettálást mindenféle alternatív világmegváltó és népboldogító elméletekkel és gyakorlatokkal, minden mást illúziónak tekintünk, és elutasítunk -- ami nem jelenti persze, hogy ne kelljen az ilyen építkezésnek számot vetni a nemzet mai beidegződéseivel és képességeivel. Nagyon is kell, hiszen ezekből kell kiindulni, viszont ezen túl kell neki utat mutatni, hogy a nemzet meghaladhassa évszázados kudarcait. A magyar társadalom ma az egyik legboldogtalanabb a világon. Nem véletlenül. A nyugati társadalmak esetében, amilyen a magyar is, az értékteremtő polgárok gyülekezetének nincsen alternatívája egy versenyképes, boldog nemzet felnövesztésében. Pont. 

A PKP-nek ehhez a meggyőződéséhez tartozik, hogy károsnak és meghaladandónak tartjuk a bal-jobb megosztottságnak legalább százéves hagyományát. Ebből mindig csak rossz származott a nemzetre, és mindig csakis a számító politikusok és érdekköreik előnyét, mindenki másnak pedig a hátrányát szolgálta. A PKP nem hajlandó ebben a mederben politizálni, és nem hajlandó elhelyezni magát a mai államelvű, oligarchikus (kevesek érdekeit szolgáló) pártok által erőltetett politikai keretben. Ha mégis megtesszük kénytelenségből (hiszen viszonyulnunk kell), az mindig csak a rossz helyzetből és az aktuális gyengeségünkből fakad, de a célunk ezzel együtt is a mai káros politikai világunk meghaladása.

Összefoglalva az eddigieket, az egyes ember és a közösség polgárosodása (a mindennapjaink érintkezésében és a gazdasági képességeinkben egyaránt érvényesülő polgári kultúra) a politikai világunk két meghatározó pillére.

Az ennek a világnak megfelelő jövőkép a nyugati mércével versenyképes, a nyugati országok közösségébe visszavonhatatlanul integrálódó, túlnyomórészt boldog vagy boldogságra képes emberekből álló nemzet.

Az alábbiakban felvázolom logikus rendben és a prioritások rendjében ennek jövőképnek a fejezeteit. Logikus rend alatt azt kell érteni, hogy az átfogóbb alapcélok felől közelít a részlegesek felé (értelemszerűen pl. emberi közösségeket nem lehet építeni az emberi élet védelme nélkül). A prioritási rend pedig úgy érvényesül, hogy döntési konfliktusok esetén az előbb jövők felülírják a sorrendben későbbiekét. Így válik egy jövőkép összefüggővé, majd a ráépülő politikai programmal közösen értelmezhetővé és megbízhatóvá. Eszerint a PKP olyan országot képzel el, amelyben a következő célok valósággá válnak:

A) Emberi élet védelme, ebből következően: az abortuszok számának csökkenését eredményező társadalompolitika (az iskolai oktatásba hatékonyan beépülő felvilágosítástól a fogamzásgátláson keresztül az örökbefogadás rendszerének javításáig, a nők társadalmi státusának emeléséig és az anyaság értékteremtő tevékenységként való társadalmi elismeréséig sok minden), halálbüntetés ellenes és menekült befogadó álláspont, gyermekvállalás támogatása (a részmunkaidős munkavállalástól kezdve a morális és -- a perspektivikus családi adózáson keresztül -- az anyagi elismerésig sok minden), fejlett egészségügy.

B) Emberi szabadság védelme, ebből következik: jogállam és politikai hatékonyság, polgári jogegyenlőség (melegházasság), közerkölcsre vonatkozó érvrendszer és az alkotmányos/politikai közösség erősítése, egyensúlyi piac és vállalkozás szabadsága, nagyfokú társadalmi mobilitás, kis állam, politikai döntéshozatal az érintett emberekhez minél közelebb, politikai részvétel és véleménynyilvánítás erősítése, a lokalitások és a mindennapok beláthatóságának védelme a nagy tervekkel, az erős személyiségekkel és a társadalmi tervezéssel szemben.

C) Emberi közösségek védelme: autonómia és önkormányzatiság, családvédelem, kisközösségek és civil társadalom, egyházak, hagyományok és intézmények védelme, patriotizmus, társadalmi integráció (pl. cigányok beilleszkedése, a mélyszegénység jelentős csökkentése), európai látószög, EU reformja.

D) Emberi értékteremtés szolgálata: nevelés, oktatás, tehetséggondozás és nagy hozzáadott értékű tudásgazdaság, érdemelvre és erkölcsi minőségre alapozott elit; tömegsport; a művelődési és közösségi házak rendszerétől az elit- és magaskultúrában érvényesülő pluralizmus támogatásáig ívelő kulturális program.